Nekem a Balaton a riviéra! – Időutazás a ’70-es évekbe

Nekem a Balaton a riviéra! – Időutazás a ’70-es évekbe

Hősnőnk a történet idején még egészen kicsi gyerek volt, mégis jól emlékszik rá, milyen érzés 5 Ft-ért lángost kapni és 1 Ft-ért fagyit venni. Íme egy kis ízelítő a ’70-es évek Zamárdijából!

Ági azóta már komoly felnőtt lett. Nap, mint nap dolgozni jár egy bankba, ahol számok helyett, inkább a színárnyalatokat veti össze. Ő ugyanis grafikus. Régebben mesekönyv illusztrátorként kereste kenyerét, melynek leginkább az akkor még kicsi gyerekei örülhettek. Mára a gyerekek kirepültek a családi fészekből, úgyhogy kiskutyák nevelgetésébe fogott. Ma is gyakran eszébe jutnak azok a régi szép idők, ahogy mondani szokás, és azok a balatoni nyarak. Éppen ezért döntött úgy, hogy emlékeit megosztja velem és veletek, kedves olvasóink!

balatoniwiw.hu3.jpg

Csenge: Mikor és hol nyaraltál gyerekkorodban?

Ági: Minden nyáron két hetet nyaraltunk Zamárdiban egy vállalati üdülőben, amely egy néhai gazdag ember államosított tóparti villájában volt. Utólag sajnálom a kommunizmus idején így járt embereket, de gyerekkoromban tényleg nagyszerű volt mindig a Balcsin nyaralni, amit az én gyerekeim már nem kaphattak meg.

Csenge: Mi volt a napi program? Strand és lángos?

Ági: Gyakorlatilag egész nap a vízben voltunk, lila szájjal is. Persze volt mindenütt lángos és palacsinta is, és a kedvencem: főtt kukorica. Lángosból egyszer olyan sokat sikerült ennem, hogy évekre megcsömörlöttem tőle. Ez már hála istennek elmúlt. Vacsira anyukám legtöbbször lecsót főzött a közös konyhában, amit friss kenyérrel tunkoltunk, míg el nem tűnt nyomtalanul az egész. Este még bújócskáztunk a kertben, vagy pingpongoztunk - az energiánk kifogyhatatlan volt! Jó kis közös program volt még a többi családdal összefogva az esti szalonnasütögetés. Sajnos a leégés is menetrend szerint bekövetkezett, pedig szerintem Fabulon naptej már volt akkoriban is.

alizfotok.hu.JPG

Csenge: Mi az az élményed, amely leginkább ide köt, amit sosem felejtesz el?

Ági: Nincs semmi kiemelkedő. Inkább az egésznek a csodás, napfényes-hűsvizes hangulata, ezek az érzetek nagyon megmaradtak, szép emlékek, és hiányoznak ma is. Anyukám viszont biztosan elmesélné, mint horror-élményt, amikor vitorlázni mentünk a viharjelzés ellenére. Még nagyon kicsik voltunk, én 6, a húgom 4, a nővérem 8 éves lehetett. Ott hánykódott az egész család a háborgó vízen, anyukám a kicsi húgomat szorongatta és halálfélelme volt mindannyiunk nevében. Számomra csak érdekes volt az egész, nem érzékeltem az életveszélyt. Ott volt apa, anya, a tesók, és egy-két nagyon-nagy izmos bácsi, akik hozzáértően és határozottan birkóztak a vitorlással. Csapkodtak, fröcsköltek a hullámok, süvített a szél. Olyan volt az egész, mint egy film. Épségben partot is értünk, én pedig meg voltam győződve róla, hogy a vitorlázás az ilyen.

Csenge: Sokat változott a balatoni látkép az eltelt évek során? Jobb vagy rosszabb?

Ági: Bizonyára sokat változott, de nehéz megítélnem, mert akkor még kicsi gyerek voltam, azóta meg sajnos nem sokszor volt alkalmam a Balatonon nyaralni. Az biztos, hogy kevésbé volt beépítve, több volt a természetes partszakasz, rengeteg helyen lehetett csak úgy lesétálni és fürödni. Nem volt ekkora nyüzsgés, kellemesebb volt az egész. Külföldről szinte csak kelet-németek jöttek, és jól megvoltunk velük. Nemcsak a Balaton, az egész világ sokat változott azóta.

pixelmagic.hu.jpg

Csenge: Milyen árak voltak akkoriban? Mennyiért ettétek a lángost?

Ági: Árakra nem nagyon emlékszem, de pár forintba került minden. Talán egy palacsinta vagy lángos 5 Ft volt, egy gombóc fagyi pedig 1 Ft. A lecsóhoz valót meg tényleg fillérekért meg lehetett venni. Hiszitek vagy nem, így volt.

Csenge: Mi az, ami akkor jobb volt a balatoni nyárban, mint most?

Ági: Az olcsóság, elérhetőség, a magyar nyaralók többsége biztosan jobb volt. Persze nincs gond a külföldiekkel, csak a külföldieknek szabott árakkal. Én a túl nagy tömeget, nyüzsgést sem szeretem, ami most megy egy-két felkapottabb helyen, az számomra már-már elviselhetetlen. Oda nem vágyom, de a kellemesebb, kisebb strandokat, üdülőket szívesen látogatnám.

Csenge: És végezetül, milyen hatással voltak rád ezek a nyarak?

Ági: Gyerekkorom meghatározó élménye, nem túlzás, hogy a mai napig töltekezem az akkor begyűjtött napfényből, hangulatokból, élményekből! Jó lenne, ha ma is több kisgyerek részesülhetne ebből!

Bakos Csenge Manjari

Nekem a Balaton a riviéra! – Időutazás a ’70-es évekbe Tovább
Címkék:retro retró nyaralás zamárdi Balaton

A bejegyzés trackback címe:

https://ilovebalaton.blog.hu/api/trackback/id/tr844758610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása