Tudjátok, hogy a Balaton itt az I love Balatonon nekünk abszolút szívügyünk, ezért is szenteltünk csak a vízszinttel kapcsolatos aggodalmaknak négyrészes sorozatot. Az élővilágról szóló részben a Limnológiai Kutatóintézet illetékese is megszólalt, az intézményt vezető Dr. Bíró Péter pedig most Alsóörsön tartott előadást.
Nagy tévhit egyébként, hogy a kutatók csak unalmasan és szárazan tudnak beszélni, aki ott volt, egy lebilincselően izgalmas és egyben mélységében is tudományos előadást hallgathatott meg. Amelyből kiderült, hogy a Balaton-kutatás Magyarország egyik sikertörténete, mert néhány évtized alatt sikerült az intenzív mezőgazdasági művelés káros hatásaitól (a foszfor és nitrogén vízbe jutásától) megszabadítani a Balatont. És csak hogy tudjátok, Bíró Péter szerint igazából két nagyobb halpusztulásnak, az 1965-ösnek és 1975-ösnek köszönhető a Balaton megszállott kutatása. Mi lett volna halpusztulás nélkül?
Az előadás tudományos részében szó esett a fajdiverzitásról, a változó vízmennyiségről, a fajok változásáról, új fajok megjelenéséről, valamint arról is, hogy mesterséges keretek közé szorítottuk a tavat a feltöltésekkel és beton partvédelemmel. Az meg tudjuk, hogy nem jó. Örömteli viszont, hogy míg 1940-ben 900 ismert fajról tudtunk a tóban, addig ez a szám az 1990-es évekre 2000 körülire emelkedett.
Dr. Bíró Péter a halpopuláción belül a géb fajok példáján keresztül mutatta be az új fajok megjelenését, valamint vándorlását. Jó volt, érdekes volt, még több ilyet.
