Sorozatunkban azokat az éttermeket vesszük végig, amik a Balaton partján is hozzák a Budapesten elvárható minőséget. Friss, jó alapanyagokat, ötletes recepteket, jó technikákat keresünk, éppen ezért mi is meglepődtünk, amikor váratlanul az Öreg Halász Vendéglő teraszán találtuk magunkat, hiszen a hely tökéletesen szembemegy a trendekkel.
Az étlap például vagy száz tételből áll, ami okot ad a gyanakodásra: ennyi alapanyagot, ételt lehetetlen frissen tartani. Ahol 15-20 tételnél többet látunk, ott erősen rámennek a fagyasztásra meg a recyclingra. Ráadásul, és emiatt fel tudnám kötni magam, minden ételnek fantázianevet adnak, ellenben nem írják le, hogy milyen állatból készítették. Miért kéne nekem tudnom, hogy mit jelent az "Öreg pecás pecsenyéje"? Vagy a "Fokihegyi grilltál?" Egyáltalán milyen élőlényeket öltek le a kedvükért? Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a pincér nem különösebben barátságos, viszont bunkó, és csak a fizetés előtti percekben lesz tenyérbe mászóan kedves, pedig vele egyeztetve kéne megfejteni, hogy melyik ételnév milyen élőlényt takar. De ettől nagyjából el is megy a kedved, amikor a tányért például, ha úgy jön ki a lépés, simán rádobja a mobilodra.
De.
Az a helyzet, hogy minden ódivatúsága ellenére az étel, amit ettem, jó volt. Nem a Michelin-csillagos értelemben, hanem abban a retrós, út szélén nagyot zabálós, az ízharmóniákat kiröhögős, és gyomorba rúgós értelemben, amire talán többször is vágyunk, mint a kifinomult fogásokra.
Ettünk grillezett sertést baconnel, sült krumplival. Kezdjük a körettel: én készséggel elhiszem, sőt, feltételezem, hogy ez valami fagyasztott vacak volt, de a végeredményen ezt nem lehetett érezni. Jó volt, jól sütötték, nem volt túl száraz vagy átsületlen, inkább csak olajos, de az ilyen éttermekben igényeljük is a tocsogást. A húst gazdagon locsolták zsiradékkal és két kézzel szórták rá a fűszert, egy rendes dietetikus öngyilkos lenne, ha ilyesmivel találkozna, és az artériánk már nyelés közben felvette a harcot a koleszterinnel, de mondjuk ki: finom volt.
És ugyanez igaz a pikáns sajttal töltött rántott húsra: nincs benne semmi finomság, harmónia, de az étel tagadhatatlanul jó.
Nem a Kate Moss-i, hanem a Kim Kardashian-i értelemben jó, ha értitek, mire gondolok:
Ebben az útszéli étteremben ömlik a közepes minőségű fűszer, a régi recept, de az egész valahogy mégis egy végtelenül szerethető retróhangulatot hoz létre, amire egyrészt van igény, másrészt minden reformgondolat és nouvelle cuisine ellenére nagyon jól tud esni időnként. Aki régimódi, de ehető ételt keres a Balaton partján, az nem jár majd rosszul az Öreg Halász Vendéglővel, ahol zömében 2-2,5 ezer forint körül járnak a főételek, az italok 500-700 forintba kerülnek.
Öreg Halász Vendéglő
Siófok, Zamárdi u. 10.
Nyitva minden nap: 12:00-22:00
Csatlakozz az I love Balaton 410 ezres facebookos csoportjához, hogy garantáltan megtudd, hol vannak a legmenőbb helyek a tó körül, és nem maradsz le a legfontosabb hírekről, eseményről sem. Készülj fel a nyaralásra velünk!
