A Balaton valaha volt legnagyobb vitorlását több mint kétszáz éve építtette a keszthelyi Festetics család, a legendás Phoenix gályának azóta sem volt párja a tavon. A Phoenix nem a család első, hanem "csak" a legnagyobb hajója volt, a hossza (felső rész) elérte a 31,21 métert.

A gálya megépítése mondhatni szükségszerű volt, a 18. század elején Keszthelyre költözött Festeticsék ugyanis hamar ráébredtek a tó hajózásának fontosságára, és persze az ebben rejlő gazdasági lehetőségekre. A török kiűzése után benépesült települések lassan élettel teltek meg, fellendült a Balaton északi oldalán a szőlőművelés, a déli oldalon pedig a kereslet a zalai építőkövek iránt. A költségek növekedése miatt egyre nagyobb gondot jelentett a rendkívül fontos só szállítása is.

A Festeticsék első sószállítója a Christoph gálya volt, amely 1750 és 1760 között épült. Noha gondosan ápolták, 1790-re tönkrement, így meg kellett építeni az utódját. Antonio Borri (vagy Bori Antal) 31 évesen eleve azzal a szándékkal érkezett a Festetics-birtokra, hogy megépítse az új sószállítót, a Phoenixet.

Borri házon belül is versenyben volt a hajó megépítéséért, de végül az ő terve futott be győztesként. A hajó deszkáinak válogatott fáit Somogyból hozatta, közben a Christoph megmaradt és használható részeinek felhasználásával megkezdte az építkezést a fenékpusztai hajóépítő műhelyben. Érkezett fa a zalai erdőkből is, az evezők kőrisfáit a csurgói uradalom biztosította, a szegeket pedig Grazból hozatták.

A Balaton máig legnagyobb vitorlás hajóját végül 1797. július 15-én (vagy 16-án) bocsátották vízre, ezt írta róla a Magyar Híradó: "Magyar Tengerünkön is látjuk már lebegni a boldog jövendőre mutató kereskedőhajó vitorláit, melyek megáldatása és Phoenixé lett elneveztetése, jeles tzeremóniával ment véghez e folyó hónapnak 16-dikán délután számos uraságok jelenlétében, kiket a tzeremóniák előtte is gazdagon megvendéglett a Gróf Ur."

A gálya alaposan lerövidítette a só szállítási idejét a korabeli krónika szerint: "Amely sót eddig t. i. Pest vármegyéből szinte egy hét alatt szállítottak sok szekerek Keszthely és vidékére: most azt el lehet szállítani minekutánna gálya jár a Balatonon, felényivel is kevesebb idő alatt."

A Magyar Kurír is lelkendezve írt a hajóról, kiemelve, hogy háromszáz emberrel a fedélzetén is alig merült a vízbe, és azt, hogy kis szélben is nagy sebességre volt képes. Noha a Phoenix merülési mélysége csekély volt, így sem közvetlenül a parton, hanem partközelben kötött ki, a rakományát pedig csónakokon szállították a partra.

A tölgyfából készült, a Magyar Híradó szerint 300 ezer kiló teherbírású Phoenix (Balaton)Kenese és Fenékpuszta között szállította az árut, és néha a Festetics család vendégeit is. Az 1798-as leltár szerint a gálya hossza alsó részében 15 öl (kb. 28 m), felső részében 16,46 öl, szélessége 3,04 öl (5,76 m), magassága 1,03 öl. Felsoroltak három árbocfát, három vitorlát, köteleket, láncokat különféle méretben és hosszúságban. A gályán három ajtót és 16 darab keményfa evezőt számláltak meg, továbbá volt rajta egy szoba 4 ággyal, 10 szekrénykével és egy vörösre festett asztallal. A falon Szent György képe függött.

Festetics György 1819-ben halt meg, fia, László 1820-ban rendelkezett a Phoenix felújításáról és belső átalakításáról. Festetics László a felújítás után aztán azonnal új hajó terveztetésébe fogott, ez 1824 és 1827 között készült el. A Phoenix 1827-1830 között pusztulhatott el.

Rick Csaba vállalkozó a '90-es évek végén próbálkozott a hajó újjáépítésével, a tervek szerint a kétszázadik évfordulón, 1997. július 16-án bocsátották volna vízre a modern technika vívmányaival újjáépített vitorlást. A kezdeti lelkesedés - pénz hiányában - lassacskán alábbhagyott, az új Phoenix máig nem készült el, pedig méltó dísze lehetne a Balatonnak.

És ha nyárra is terveznél egy igazán jó programot, jelentkezz az I love Balaton Öbölátúszásra, július 19-re, most még kedvezményes áron!

(A poszthoz felhasznált irodalom: Cséby Géza - Phoenix, a porából megelevenedő gálya)