Végigettük a második Kálibulit, és még nincs vége a napnak.
Volt, akinek az idei első volt az első Kálibulija, és úgy véli, számos ponton rávert a budapesti gasztrofesztiválokra. „Sokkal szellősebb a fő- és nagyvárosi verzióknál, az ott megszokott klausztrofóbiás kísérőérzés is elmaradt” - mondja egy vendég.
Rozé kacsamell (Kővirág)
A tavalyi esemény sikerén felbuzdulva a köveskáli vendéglátóhelyek az Északi part magazinnal közösen az idén is belevágtak a gasztrofesztivál-szervezésbe. Beszállt két másik falu is (Szentbékkálla és Mindszentkálla), de a nappali programok jelentős része Köveskálon maradt. Most is ugyanaz volt a rendszer: előre megvett kóstolójegyekkel lehetett három étterem fogásaihoz és a borokhoz hozzájutni.
Mi a Káli Art Innben kezdtünk, és az összes (összesen 9) ételkupon után az ottani csokifagyi az, ami a legélénkebben megmaradt. Mentába tekert kecskesajttal tálalt eperlevessel indítottak. Utána választhatunk a spenóttal vagy báránnyal töltött házi tésztabatyuk között. A menü csúcspontja a házi csoki- és levendulafagylalt, amit pirított mandulával szórnak meg - az a kategória, amiért bicikliznénk akár 10 kilométert is.
Tavaly a Miakős felhozatal és hangulat is felejthetetlen volt, ennek sajnos most nem igazán láttuk nyomát. A káposztafőzelék kicsit levesszerű volt, de szerencsére akadt lelkesebb asztaltársaságunk is, aki vidáman megivott belőle három műanyagtálnyit.
A hangulat szempontjából nekünk idén a Kővirág adott sokat, mindenféle korosztály tömörült itt, és bebizonyosodott, hogy az ilyen rendezvényekhez az élőzene alap. A főfogás – rozé kacsamell borsópürével – pedig a legkiadósabb és legemlékezetesebb volt a felhozatalból.
A Káli Kövekben családi grillaparti-hangulat fogadott. A borászat nem szállt be a kóstolójegyes rendszerbe, itt szürkemarha-pörköltet, lazac-, sajt- és kolbászkrémes kenyereket kínáltak.
A borkínálatot (Liszkay, Istvándy, Laposa, Borbély, Villa Tolnay, Sabar, Szent Donát, Káli Kövek, Pálffy, stb). végigvinni az edzettebbeknek is komoly kihívás lett volna, ezért szelektálni kellett (mi a rozékra szakosodtunk).
A Kálibuli továbbra sem vonz tömegeket, de ez nem feltétlenül baj. Rugalmasabb árképzéssel és több nappali zenei műsorral egy kicsit szélesebb közönséget csábított volna az amúgy nagyon nyugis és igényes gasztrofesztivál. Mi örültünk volna, ha többféle étel közül lehet választani, de jövőre is elnézünk ide, nyilván.
