Először szegény árvaszúnyogok maradványait nézték csúnya gusztustalanságnak a Balatonban, most az algák vannak soron. Itt-ott valóban megjelentek furcsa, gyanús foltok a vízfelszínen, de semmi pánik: most sem arról van szó, hogy a strandolók egy része nem tudja, hol találja a vécét.

A Limnológiai Intézet szerint legfeljebb kellemetlenséget okozhatnak, de semmilyen egészségügyi veszélyt nem jelentenek azok a víz felszínén lebegő algagyepdarabok, amelyek több helyen is felbukkantak. Elmagyarázzuk, mi a helyzet.

Az utóbbi években jelentősen javult a Balaton vízminősége, ezzel párhuzamosan a lebegő mikroszkopikus algák mennyisége is csökkent. A vízben korábban tömegesen elszaporodó egysejtű algák leárnyékolták az üledék felszínét, a vízminőség javulásának köszönhetően azonban szélcsendes időben most már a tó egész területén lejut a napsugárzás a tó fenekére. Igen, ennyire tiszta a víz.

Ennek az új jelenségnek a hatása, hogy az üledékben egy különleges algaflóra tenyészik, amelyet elsősorban nagyobb méretű kovamoszatok és fonalas algák alkotnak. Ezeket gyakorlatilag csak akkor látni, ha erős szélben vagy a sok strandoló miatt felkavarodik a tó üledéke.

Az utóbbi napok, hetek szélcsendes időjárása elősegítette ennek az algagyepnek a kifejlődését. A gyepben zajló fotoszintézis során oxigén termelődik, amely buborékok formájában válik ki, a gázbuborékok pedig a felszínre emelik az algákat a hozzájuk tapadt üledékrészecskékkel együtt. Ezek a kisebb-nagyobb (pénzérme nagyságú vagy akár tenyérnyi méretű) algagyepdarabok úsznak a víz felszínén, aztán néhol összegyűlnek, kellemetlenséget okozva a strandolóknak.

Nem kell megijedni, ezek az algák (mondjuk ki) gusztustalanok ugyan, de nem jelentenek egészségügyi veszélyt. A Limnológiai Intézet szerint a jelenség a szél megerősödésével megszűnik majd.

Nem ez az első eset amúgy, hogy hasonló történik, a balatoni algák korábban is okoztak már gondokat. A partközeli sekély, 10-20 centiméter mélységű és akár 35 Celsius-fokra is felmelegedő vízben az érdes békanyál (Cladophora glomerata) nevű, világszerte elterjedt fonalas zöldalga képes gyorsan, nagy tömegben elszaporodni, vattaszerű állományokat létrehozva.

2002-ben és 2003-ban, majd legutóbb 2012-ben volt akkora aszály, hogy a Balaton vízszintje mintegy fél méterrel volt alacsonyabb a megszokottnál. Igaz ugyan, hogy az alacsony vízállás hatására nem romlott a tó nyíltvizének minősége, de a déli parti sáv egy jelentős része szárazra került. 

A Cladophora glomerata meg köszönte szépen a lehetőséget, és jól elszaporodott, 2002-ben és 2003-ban 50 kilométeres partszakaszt borított átlagosan 100 méteres szélességben a déli parton. Aztán a vízszint emelkedésével eltűnt, mert terjedésének a vízmélység szab határt - már a 40-50 centi is túl sok neki, ezért van, hogy a gyorsabban mélyülő északi parton nem képes tömegesen elszaporodni.

Hasonló állapotok alakultak ki a déli parton 1934-ben, amikor is - a szakirodalom tanúsága szerint - ennyire súlyos volt a helyzet: "Olyan tömegben lepi el a partot, hogy a fürdőtelep vezetőségének egészen komoly gondot okoz. Időről időre eltakarítják, kupacokba szedik, de néhány nap alatt újból ellep mindent. A fürdőzők undorodnak ettől a partot elborító nyálkás zöld anyagtól." (Mihályi, 1936)

A lényeg, hogy undorodni lehet, de félni nem kell, minden ilyen randa alga ártalmatlan. Még több fura lény itt.

(via mta, fotó mta/somlyai imre)