A tapolcai Pura Vida Wine & Dine minden felhajtás nélkül nyitott ki 2014 decemberében, és nem sokkal az első születésnapja után már a 13 pontot ünnepelte, amit a Gault&Millau étteremkalauztól kapott. A családi vállalkozásban működő étterem séfje és egyik tulajdonosa, Árkosi Erika mesélt nekünk arról, hogyan lett elszánt gasztroturistából a Balaton egyik legjobb szakácsnője.
„Minden nyáron lepasszoltak a nagymamámhoz, aki nagyon sokféle ételt késztett” – meséli, miközben a látványkonyhában készül a másnapi Gáblira (Laposa Zsófival közös kávézó-reggeliző-brunch egység a káptalantóti Liliomkert piacon). „Ott lehettem mellette a kertben, a konyhában, még a disznóvágásokon is. Azóta egyszerűen imádok főzni”.
Amikor Erika első házassága véget ért, az utazás és a gasztronómia került előtérbe. Felfedezte fel a világ legjobb konyháit, járt Olaszországban, Spanyolországban, New Yorkban, a mai napig rengeteg inspirációt merít az élményeiből. A következő, kulináris szempontból is fontos fejezet a dél-spanyolországi Marbella volt, ahol négy évig vitte a konyhát családi vállalkozásukban, és a mediterrán ízek mestere lett.
Később Attilával és Szandrával úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek, eladták a budapesti ingatlanukat és a Balaton-felvidéki csendes falu, a Tapolca melletti Zalahaláp lett az otthonuk. Szálláskiadással foglalkoztak, és természetesen Erika főzött a mediterrán stílusú villa vendégeinek. „Egyre többször mondogatták, hogy éttermet kellene nyitnunk. Aztán belevágtunk. Én imádok főzni, és arra gondoltunk, hogy ha Zalahalápra eljöttek hozzánk, akkor Tapolcára is el fognak” – mondja Erika.
A Pura Vida tehát megnyitott, és elég gyorsan felkerült a régió kulináris térképére. Mi is írtunk a kagylólevesükről és a sajttortájukról, leteszteltük a burgert, ami a best of listánk élére került. De nemcsak mi voltunk készen tőlük, hanem a Gault&Millau inspektorai is, a maximális 20-ból 13-at kapott az étterem. (Összehasonlításképp: a Kistücsök 13, a Chianti 13, a Sparhelt Bistro 12 pontot kapott). „Nem számítottam rá, sírtunk és pezsgőztünk, amikor megtudtuk a hírt. Ugyanakkor ez nagyon magasra tette a lécet.” Étteremkalauz ide vagy oda, néha akad itt is elégedetlen vendég. „Nagyon rosszul viselem a kritikát. Mindennek utánanézek, és néha rájövök, hogy nincs igazuk” – mondja Erika.
Erika nagyon kíváncsi az étteremkalauzban szereplő helyekre, de nincs ideje, hogy végigjárja az éttermeket. Egyedül viszi a konyhát, egy kisegítővel. Szinte lehetetlen errefelé alkalmazottat találni, meséli. Az ő feladata az alapanyag beszerzése is, ő állítja össze az étlapot, vasárnaponként pedig a Gábliban kezd.
Ha tehetné, többet járna Olaszországba, ahol a legkisebb faluban is rengeteget lehet tanulni a főzésről. Ha úton van, sokszor megkérdezi a séfet, hogy hogyan készült az étel, volt olyan, hogy konkrét receptet is kapott. A másik szenvedélye a bútorfelújítás és a lakberendezés, ő álmodta meg a Pura Vida stílusát az antikolt bútorokkal, bolhapiacokon talált régiségekkel.
A Pura Vida szakácsnője szerint óriásit fejlődött a régió az elmúlt években, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy igazán sokan válasszák úti céljuknak. Hiányzik innen például néhány borbár, ahol falatkákat szolgálnak fel. Addig is, ha a környéken jársz, tegyél ide egy kitérőt! Az étlapon még több tengeri herkentyű szerepel majd, Erika egyelőre annyit árult el, hogy roston sült kacsamáj, paella, spagetti vongole is lesz a kínálatban.
