Sorozatunkban a Balaton melletti települések történetén szaladunk át röviden, mert biztosan tudunk újat mondani, és mert úgyis minden tudni akarsz a helyről, ahol éppen a szabadidődet töltöd. Az első részben Balatonfüred volt a téma, innen átrohantunk Keszthelyre, most pedig már a déli partról Siófok a soros.
Ahogy a Balaton környékére általában, úgy Siófokra is áll, hogy területe már az őskorban lakott volt. Az I. században aztán a római hódítás a környéket is elérte, és ahogy az Sectus Aurelius Victor (i.sz. 3-4. század) későbbi feljegyzéseiből kiderült, a Sió torkolatánál zsilipet építettek, erdőket irtottak ki.
A település egy korábbi említésére, Fukra elsőként a tihanyi alapítólevél (1055) utal, a ma is használatos Siófok elnevezés csak 1790 óta ismert.
A török időkben (1552-1688) a település és környéke hadikikötő volt. Jobb idők a megszállás után köszöntöttek ismét Siófokra, amikor a veszprémi káptalan tulajdonába került. A káptalan telepesekkel népesítette be a vidéket, 1693-ban pedig fatemplomot is építtetett az itt lakók számára.
A csatározások azonban nem sokáig kerülték el Siófokot: Rákóczi szabadságharca idején itt végződött a kurucok egyik védővonala. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem egy pecsétet is adományozott a (még Fok elnevezésű) falunak. Ez a pecsét az alapja a város mai címerének is.
Siófok az 1800-as évek második felében indult fejlődésnek, amit annak köszönhet, hogy 1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat, és ettől kezdve Siófokon (is) megállt a vonat. Így a település könnyen megközelíthetővé vált a fürdővendégek számára.
A települést, mint "Balatontavi Fürdő Siófok" 1866-ban említik először. A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni, és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Előtte, még 1878-ban megépült a Magyar Tenger elnevezésű fürdőház, amely százszemélyes társalgójával, nyolcvan fürdőkabinjával és vízre nyíló ablakaival igazi kuriózumnak számított.
1891-től, a Siófok Balatonfürdő Rt. megalakulásával újabb fejlődésnek indult a város. Az rt. felvásárolta a fürdőjogot akkori tulajdonosától, a mocsaras területet megtöltette homokkal, nagyszabású építkezésekbe és parkosításokba kezdtek. Ekkor épültek meg Siófok egykor híres szállodái: a Sió, a Hullám, és a Központi Szálló.
De nem sokáig tartott a jó hangulat: az első és második világháború fájdalmas sebeket ejtett a településen. A nem sokkal korábban még híres vendégeket fogadó szállodák börtönként, laktanyaként, fegyverraktárként szolgáltak. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban és lakóépületekben, illetve a hajóparkban is jelentős károkat okozott.
A háborúkat követő években Siófok aztán a vállalati üdültetés fellegvára lett, újra megkezdődtek a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések. Siófokot 1968. december 31-én nyilvánították várossá, azóta sokan emlegetik a Balaton fővárosaként - a füredieket és keszthelyieket menetrend szerint felbosszantva ezzel.
