Valamilyent kell, az holtbiztos. De hogy mennyit érdemes költeni rá, az már kérdés. Megpróbáltunk választ találni, amihez első körben beszereztünk három naptejet, a Lidl saját márkás krémjét, a Cient 1500 forintért, egy Niveát 3000 forintért és egy La Roche Posay-t 6000 forintért, majd két módon is leteszteltük őket, de előtte egy kis alapozás arról, hogy mi a fene egyáltalán a naptej.

A korszerű naptejekben olyan vegyületeket használnak, amelyek az UV-A és az UV-B sugárzás ellen is védelmet nyújtanak, ezek ugyanis azok, amik napégést okoznak, a napégés meg további kellemetlenséget okoz: hazavágja az egész nyaralást, de ennél jóval nagyobb kockázatokkal is jár, és hosszútávon nagyon komoly egészségkárosodáshoz vezethetnek.

Az már a három naptej összetételének végigbogarászásából is kiderült, hogy mind a három termék képes megbirkózni az ibolyántúliakkal. Legalábbis elméletben. Hogy aztán hogy viselkednek ezek a molekulák egy éles bevetésben, úgy derül ki a legjobban, ha élesben be is vetjük őket.

Az élő alanyos (in vivo) tesztelés mellett azt is megvizsgáltuk, hogy teljesítenek az egyes naptejek műszeres környezetben. Ehhez egy olyan UV-mérőt használtunk, ami az UV-A és UV-B tartományt egyszerre méri. Csak a precizitás kedvéért bedobtunk egy, a naptejekhez nagyon hasonló anyagot, egy testápolót is, hogy legyen mihez hasonlítani az értékeket. Erre végül nem igazán volt szükség, merthogy az lényegében alig szűrt jobban, mint az átlátszó műanyag lap, amire felvittük a méréshez (ez utóbbi volt a kontroll).

Annyiban talán mégis jó volt a naptej, hogy legyen mitől leesnie az állunknak. Fehér lötty (testápoló) és fehér lötty (naptej) között is gigászi különbségek vannak! De az is igaz, hogy fehér lötty (egyik naptej) és fehér lötty (másik naptej) között viszont elenyésző különbségek mutatkoztak. Olyan elenyészőek, hogy ezek bőven adódhatnak az egyenetlen felkenésből vagy a mennyiségek nehéz összevethetőségéből.

És akkor lássuk a tesztet élőszeméllyel és a Szertárban: