Egy remek írás jelent meg a Toronto Star című oldalon, ami egyébként Kanada legnagyobb online hírlapja. A Claudia Capos nevű szerző hosszabb időt töltött a tóparton és számos helyi jellegzetességbe beleszeretett, aminek mi itt az I love Balatonon nagyon tudunk örülni.
A cikk azzal kezdődik, ahogy cigány zenészek húzzák a Magyar rapszódiát a Kisfaludy Házban a szerzőnek, akinek a zene hallgatása közben eszébe jutnak a Balaton-parti borozók, ahol hatalmas lelkesedéssel mulatnak hétvégente a magyarok, a gesztenyefák illata a levegőben, a csirkepaprikás, és a Dreher Classic sör. És elmereng a halványkék tó fölött lebegő kövér felhőkön a vulkanikus hegyek árnyékában.
Aztán megemlíti a Gundel palacsintát csokoládémártással, amit az istenek eledelnek nevez Claudia, aki két hetet töltött a Balaton körül és közben számos fesztiválon vett részt, remekül érezte magát és remek borokat ivott. Elmeséli az olvasóinak, hogy a magyarok minden évben a tóparton nyaralnak, hogy külföldiként kicsit zavaró, hogy majdnem minden település neve előtt ott van a "Balaton"-előtag, de jó látni, hogy a nevüket leszámítva sokban különböznek egymástól a falvak, városok.
A szerző törzshelye Keszthely volt, ahol érkezésekor a főtéren épp pünkösdi ünnepséget tartottak, gulyással és sörrel. Claudia megnézte a Festecsics kastélyt, aztán autóval útnak indult felderíteni a környéket. A magyar utakat egyébként jónak találta, ami némi alkoholos befolyásoltságra utal.
Claudia imádta Hévízt és a fürdőt, és bár az első három órában a kénes szagot nehezen tudta elviselni, egy idő után már fel sem tűnt neki. Aztán jött Sümeg, ahol összeismerkedett két amerikai házaspárral. Ők azt mondták, hogy Magyarország pont olyan, mint Nyugat-Európa, tiszta utcákkal, gyönyörű építészettel, csak olcsóbb. Ezután részt vettek egy lovagi tornán, majd hazaindulás előtt ittak még egy utolsó pohár bort.
Hát így.
