A siófoki Mala Garden szállodát két éve teszteltük utoljára, és már akkor is nagy kedvencünk volt, de még ne spoilerezzünk, hogy miért. Az egyetlen problémánk az volt vele, hogy hiányzott belőle a wellness. Adtak ugyan belépőt a közeli Galérius fürdőbe, de hát oda autóba kell szállni, ami eggyel nehézkesebb, mint köpenybe bújva, nedves gumipapucsban lecsaffogni a wellnessbe.

Na de ennek:

VÉGE!

A Mala Garden ugyanis egy sejtosztódásszerű folyamat során megduplázta önmagát, és az új szárnyba már nemcsak sokkal több szoba került, de wellness is, szóval sikerült végre megoldást találni a siófoki hotel legnagyobb problémájára. Miközben a régi jóságok megmaradtak. 

Az épület kívül-belül ázsiai, indonéz, meg hasonló vonásokat mutat, ami persze nem annyira autentikus, de hát mi az? A balatoni négycsillagosok általában elterjed unalmas konfekcióbelsője biztosan nem, amikben ha felébredsz, fogalmad sincs, hogy hol vagy, mert lehetnél Stockholmtól Madridon át Bakuig bárhol. A Mala Gardenben viszont nincs ilyen problémád, mert kipattan a szemed és egyből tudod, hogy hol ébredtél: Jakartában. Amíg valaki kitalálja, hogy milyen dizájn illeszkedne az eleve eklektikus balatoni tájba, addig örüljünk annak, hogy a Mala Gardenben a szokásos furnérlemezek helyett olyan tömörfa bútorok vannak, hogy ha véletlenül belerúgsz valamibe, hetekig érzed a sajgást, de még az ajtó is annyira tömör, hogy nem tudsz kopogni rajta, ugyanis nem ad ki hangot, viszont fáj. A szobák berendezése praktikus, otthonos és szép, van elég konnektor, elég fény, minden antiallergén, figyeltek az olyan apróságokra is, hogy párnából háromféle méret legyen (végre!), minden ízléses, minden illeszkedik mindenhez, láthatóan lényegesen többet foglalkoztak a belsőépítészettel, mint a legtöbb hasonló helyen.

Egyszerűen jó bent lenni, nemcsak valamilyen.

A szobák mérete az megfelelőtől a nagyig terjed, felszereltségük jó, van hozzájuk terasz, hajszárító, minőségi kozmetikumok, jó a díszítés, az ágy nagy és kényelmes, a drapériáknak hurrá, ráadásul akad olyan szobájuk, amelyikben egy nagy ablak van a fürdőn, amivel szemben egy másik nagy ablak van az épület falán, amin túl meg ott van a Balaton. Igen, a kádban fürödve tudod stírölni a tavat.

Ezt a szobát próbáltuk mi is, és ennek a hedonista fürdéshez mérhető jó tulajdonsága, hogy van egy ággyá alakított kis beugrója, társalkodója, szerelmi sarka is egyúttal. Mivel rajtam pont az ott töltött napokban tört ki az influenza, a beugróból karantén lett, ott gyógyulgattam. Nem vagyok valami csodás beteg, ha lázam van, mindenkivel morgok, minden zavar, elvonulok, mint egy nemes, halálra készülő vadállat, ebben a sarokban viszont olyan jól éreztem magam, hogy különösebben nem is zavart a betegségem (leszámítva azokat a részeket, amikor lángolt a szemem). Feküdtem a zsepihalom közepén, olvastam a könyvem, hallgattam a Tape-et és közben néztem a Balatont: így azért elviselhető.

A frissen épített wellness is nagyon rendben van. Nem hatalmas, nincs például olyan medence benne, amiben úszni lehet, de van egy elég nagy a közelben, úgy hívják, Balaton. Oké, abban senki sem úszik télen.

Na jó, nem sokan.

De a nagyobb medencével szerelt wellnessekre sem jellemző, hogy hatalmas úszóbajnokságokat rendeznének bennük a vendégek. Az ilyen helyeken csak lazul az ember. És itt van rá lehetőség, van finn szauna és infraszauna, mindegyik térítésmentes, a pezsgőfürdő meg három állású, mindegyikben erős, az egyikben hátmasszázsra is alkalmas. Lényeg, hogy itt is relaxált a hangulat, nincsenek felesleges hülyeségek, de ami van, az ízléses, találsz többszemélyes ágyakat, és még az újságkínálat is igényes, a Time-tól az olyan építészeti gyöngyszemekig, mint az Octogon, mindent megtalálsz.

Egyébként pont ehhez az újsághoz fűződik az egyik érdekes élményem: megfigyeltem, hogy a szállodában mindenhol minden nagyon rendezett, minden a helyén van és nem csúfítják el a berendezést a magyar négycsillagosok rémével, a falra celluxszal kiragasztott, A4-es papírra írt figyelmeztetésekkel (öljetek meg!). Szóval megtaláltam az Octogont a wellness központi asztalán, elvettem, olvasgattam, majd egy kisebb asztalra dobtam és felmentem a szobámba. Aztán fél órával később visszamentem, és már megint a központi asztalon volt az Octogon. Kiderült, hogy van egy ember, aki erre figyel. Hogy mindig minden a helyén legyen. Aki minden nap végigjárja a hotelt, sőt, még a szobákat is a takarítók után, hogy a váza pont ott álljon, a függöny pont úgy legyen, ahogy megálmodták.

És az ilyesmi olyan fájdalmasan ritka itthon, hogy nagyon lehet értékelni.

Belekötni tényleg csak apróságokba lehet. A wellness például elsőre túl melegnek tűnik, de amikor kijössz a vízből, szóval elkezded használni, kiderül, hogy pont jó. Eszembe jutott még valami: jobb lenne, ha a mágneskártya kihúzása után csak fél perccel később történne meg a szoba áramtalanítása, hogy vacsorára menet ne legyen egyből tök sötét minden. A hotelből az étterembe a szabad ég alatt kell átmenni, nincs zárt folyosó a kettő közti, ötméteres szakaszon. Ilyen hülyeségek jutnak csak az ember eszébe, mert a lényegi részek pont úgy működnek, ahogy kell.

Beszéljünk az ellátásról: a szoba mellé reggelit adnak, sokkal jobbat a szokásosnál. A narancslé százszázalékos, a virsli nem egy oszló tetem, hanem roppanós, a péksütemények kiválóak, a padlizsánkrém remek, a felvágottak és a sajtok közt vannak színvonalasabb tételek. Még a Mala Garden reggelije sem éri el egy berlini vagy párizsi négycsillagos kínálatának a minőségét, de mondjuk félúton van azok közt és a szabvány balatoni négycsillagosok közt, és legalább mernek kísérletezni olyan tételekkel, mint a borsókrém, meg az olyan aszpikos izé, amit nem mertem megkóstolni.

A vacsora a szálloda a la carte éttermében zajlik, ezért külön kell fizetni és az éttermet majd egy későbbi cikkünkben mutatjuk be, de néhány fotót azért bedobok, hogy lássátok, miről van szó.

A Mala Garden nem Michelin-csillagos hely, de Siófokon még így is az egyik legjobb étterem, ahol a távol-keleti levesek például hibátlanok, de a gulyást is nagyon ügyesen csinálják, és bár néhány bonyolultabb receptnél éreztem némi bizonytalanságot, alapvetően nagyon jól találják el a közízlést, amit bizonyít, hogy vasárnap délben például be se férsz az étterembe, annyi a vendég. Desszertben meg egész egyszerűen iskolázzák a mezőnyt jó néhány tíz kilométeres körzetben.

A Mala Garden nem a legolcsóbb négycsillagos a Balatonon, de éjszakánként már húszezer környékén megkapsz egy szobát, szóval egyáltalán nem extrém az ára, ráadásul itt mindennek van kiterjedése, súlya, nemcsak egy papírmasé díszlet előtt kell eljátszanod, hogy tulajdonképpen nyaralsz. Ebben a környezetben tényleg ki lehet kapcsolódni, ráadásul Siófokon vagy, ahol olyan jóságokkal is lehet számolni, mint a mozi. Egy néhány napos pihenés alatt ez is szempont.

Az összes kép egyetlen galériában: