Ha nem is örökké, de azért sokáig emlékezetes marad a tavalyi Balaton Sound, amely kis híján Atlantiszként süllyedt az esős időjárás miatt mocsárrá változott zamárdi strand mélyére. Egy hagyomány akkor szép, ha ápolják, szóval naná, hogy a szerdai, az egész országot letaroló atomvihar az idei fesztivál nulladik napját sem kímélte.
Olyan erővel érkezett a lehűlés, hogy biztonsági okok miatt - rögtön a megnyitó után - volt egy hosszabb szünet is, de a sztárfellépők közül végül mindenki megkapta a maga idejét a nagyszínpadon. Ami egyébként nem sokat változott tavaly óta, ellenben egy csomó helyszínt arrébb pakoltak a szervezők, elsőre szellősebbnek, élhetőbbnek tűnik így a fesztiválterület. Több a sportolási, szórakozási lehetőség is, igényesebb a gasztronómiai kínálat, aminek szintén örülünk.
A nulladik napnak és a viharnak köszönhetően szerdán mintha még kicsit takarékon pörgött volna a fesztivál, de csak addig, amíg a nap húzónevének számító, Magyarországra hosszú idő után visszacsábított Tiësto oda nem állt a pultba. Mint hangyák a cukros vízre, úgy startoltak rá az addig az eső elől bújkáló fesztiválozók a nagyszínpad előtti legjobb helyekre, hogy aztán másfél órán keresztül ugráljanak az amúgy bárki mástól hallható, kissé monoton fesztiváldurrogásra.
Tiëstót pár kilométerrel arrébb (Siófokon), és jó néhány évvel ezelőtt akkor láttuk utoljára, amikor még a világ egyik legnagyobb trance-DJ-je volt, amikor még zenét is játszott és írt. Azóta már inkább csak sok pénzt szeretne keresni, amivel tulajdonképpen nincs is semmi baj, amíg nem rakja fel a régi nagy slágereit valami veretős remixben. Az azért különösen lehangoló tud lenni. Hasonló érzés volt, amikor a szett messze-messze legjobb, a régi időket idéző zenéje után visszatért a döngölés.
Ha a szakmában szentírásként kezelt, de azért minimum kétes értékű DJ Mag százas listájának elejét vesszük alapul, a szervezők tényleg kitettek magukért, egy rakás sztárt (az első húsz helyezettből hetet, köztük az első kettőt) sikerült elcsábítaniuk az idei fesztiválra. De sajnos az idén hiányzik az igazi sokszínűség: tavaly legalább volt egy Armin van Buuren mutatóba, az idén viszont még ő sincs.
Így aztán a dallamosabb elektronikus zenék ezúttal kompletten hiányoznak a fesztiválról, ami nem biztos, hogy hosszú távon a legjobb irány (kint lehet próbálkozni). Legalább Tiësto meglephetett volna minket, de talán majd legközelebb.
Viszont az időjárás mostantól rendben lesz, az igazi buli még csak most indul, úgyhogy irány Zamárdi!
