Bejárta a világot, de a Szent György-hegyen találta meg azt a helyet, ahol a legjobban érzi magát. Az erdő és a bor a két nagy szerelme, és imád bulikat szervezni. Bence von Puttkamernél jártunk, Kisapáti közelében levő házánál.
Az igazi neve nem is Bence, hanem Bernhard, de maradunk a Bencénél. Mindenki így ismeri Magyarországon. Pomerániai porosz család sarja, magyar és német szülőkkel, történelmi felmenőkkel. Az üknagynényje például Johanna Otto von Bismarck német államférfi felesége volt.
De miért dönt úgy egy világlátott ember, hogy a Szent György-hegyen készít bort?
Bence 16 éves koráig élt Németországban. A nyarak egy részét Szigligeten töltötték, ez volt a stabil, biztos hely, amire most is szívesen emlékszik vissza. Az itteni békavadászatok, bandázások, kalandozások meghatározóbbak lettek bármelyik külföldi iskolánál vagy utazásnál, meséli.
Később is folytatta a világjárást. Biológusnak készült, de hogy bizonyosságot szerezzen, tényleg neki való-e ez a hivatás, még az egyetem előtt Argentína egyik őserdejébe utazott. Egy bőgőmajmokat megfigyelő projektben vett részt. Egy évet töltött a dzsungelben, messze a civilizációtól. „A kalandnak néhány nagyszerű történet és sok élettapasztalat lett a gyümölcse, és az elhatározás, hogy a természet marad, a bőgőmajmok hosszú távon nem elég érdekesek” – mondja Bence.
Az erdészeti egyetemet Freiburgban, Angliában és Sopronban végezte el, de diplomaosztás után sem maradt túl sokat egy helyben. Meg akarta ismerni a világ erdőit: Dél-Amerikától Svájcig, Svédországtól Erdélyig sok nemzeti parkban és erdészetben dolgozott már. A napokban új felfedezésekre készül, az etióp állami erdészet tanácsadója lesz a német állam megbízásából. Mostani utazása és az előzőek között mégis nagy különbség van: most már van hova hazajönnie, megtalálta a helyét.
"Az emberek elfelejtettek ünnepelni"
A Puttkamer-ház, ahonnan a Csobáncra látunk a hegyről, olyan, mint egy tipikus romantikus film helyszíne, ahol a főhős új életet kezd, egy mesebeli, de kissé vad helyre költözik, és a többi. Vannak párhuzamok, természetesen. „Mindig vágytam ide, és elhatároztam, hogy veszek a környéken egy házat. Újra végig jártuk a párommal a tanúhegyeket, és itt találtam meg ezt a pincét” - meséli Bence.
Nyugalom és természet, ez volt a két legfontosabb szempont. A terület ajándéka volt a szőlő is - fel sem merült, hogy kivágja, Bence elkezdte művelni. Helyi borászok segítségével vágott bele a borkészítésbe, sok tanácsot kapott Földi Bálinttól és Papa Arontól is.
„Erdészként néha frusztráló, hogy elültetsz egy fát, és sok év kell, hogy megnőjön. A bor viszont gyors visszajelzést ad, hamar kiderül, hogy jó lett, vagy nem, és csak te vagy a felelős” - mondja Bence. „Nem tartom magam borásznak. Még mindig kísérletezek, keresem a boraim közös karakterét, de egyre inkább azt vallom, hogy nem kell túl sokat beavatkozni a bor fejlődésébe.”
Tavaly 4000 palack készült a 2 és fél hektáros a szőlőből. Minden címke egy külön történet, művészbarátok munkája. A családi címer minden palackról visszaköszön. A Holló asszony nevű rajnai rizling egy „könyvbor”, Ugron Zsolna könyve ihlette. A zöldveltelini Spurit egy képzőművész barát keresztelte el, a Fürge, a habzóbor pedig a sziklafalban lakó gyíkról kapta a nevét.
A Bence által szervezett összejövetelek vendégein kívül néhány borbárban és szórakozóhelyen lehet találkozni velük. „Olyan helyekre viszem, ahol én is szívesen vagyok. Ilyen a Pláne Badacsony Borterasz, Budapesten a Fekete Kutya, a Kadarka, vagy Molnár Balázs soproni vinotékája.
Bence a hegy egyik ikonikus arca, rendszeresen szervez kisebb összejöveteleket akusztikus zenével, ételekkel, borokkal. Ilyen volt a nyárindító Hegyfeszt, ahol az egyik helyszín a saját présháza volt.
Csillagok, tábortűz, virág az asztalra, gyertyafény, közös jammelés, éneklés, tánc, jó ételek, jó barátok, ennyi elég is, vallja Bence. A június 2-ai Szent György-hegy hajnalig nevű éjszakai pincetúrának is az egyik lelkes házigazdája. A Lengyel-kápolnához közel eső „Kutyakaparó” nevű helyszínen lehet találkozni vele, ahol mindhárom borhoz másféle programmal készül: irodalom lesz a chardonnay-hoz, blues sanzonok a zöldveltelinihez, és autentikus beás zene a rajnai rizlinghez.
„Az emberek elfelejtenek ünnepelni, pedig ez nagyon fontos. A legtöbb fesztiválon hangos a zene, mindenhol műanyag poharak és tányérok vannak, mindig ugyanolyan a gépzene. Nálunk semmi sem eldobható. Sem az étel, sem a tányér, sem az este. A hegyoldalban nincs hangosítás, nincs műanyag" - mondja.
