Bár az időjárás nem feltétlenül ezt tükrözi, de közeledik az ősz és vele az egyre hűvösebb és rövidebb nappalok évszaka. Ilyenkor a legtöbben visszaállnak a munkába, vagy visszaülnek az iskolapadba, a potenciálisan felhasználható szabadidő pedig a hétvégékre redukálódik. Ez az az időszak, amikor balatoni hétvégénk élménydús és mégis kellően pihentető eltöltésének megtervezése már öt percnél több időráfordítást igényel, de persze távolról sem lehetetlen.
A geocaching tökéletes program lehet akár kisebb-nagyobb baráti társasággal vagy családdal, akár csak a párunkkal kettesben szeretnénk eltölteni egy izgalmas napot a természetben. Olyan változata ez a túrázásnak, amikor navigálásra alkalmas eszközünk (GPS készülék, okostelefon stb..) segítségével próbálunk meghatározott pontokon elrejtett geocache-eket, magyarul geoládákat megtalálni.
Az USA-ból indult tevékenységet, Magyarországon a Magyar Geocaching Egyesület honosította meg és nyújt folyamatos támogatást a játékosok részére. Mindössze egy IOS-re és Androidra is ingyenesen letölthető alkalmazás szükséges és máris láthatjuk a közelünkben, sőt az egész világon elrejtett geoládákat.
Csak a Balaton körül több száz célpont közül választhatunk. A "ládák" minden esetben valamilyen történelmi emlék, kilátópont, természeti- vagy kulturális érdekesség közelében vannak elrejtve és csalják oda külföldi és belföldi túrázók ezreit.
Nekünk úgy adódott, hogy a hétvégén két helyszínen is ki tudtuk próbálni milyen az, amikor a természetjárás nyújtotta kikapcsolódásba és feltöltődésbe, egy kis kincskeresés nyújtotta izgalom vegyül. Pénteken a délutánunk volt szabad, így megcéloztuk a Káli-medencét, azon belül is talán a legszebb részt, Szentbékkállát.
A geocaching egyik fő pozitívuma, hogy olyan helyekre is elvisz a kincskeresés folyamán, ahova nem feltétlenül mennél időhiány, vagy a sok más látnivaló miatt. A területre két ládát jelzett a program, mi pedig bevettük magunkat az erdőbe. Annak ellenére, hogy többször jártunk már mindketten a környéken, most mégis egy olyan helyre tartottunk, amit még egyikünk sem fedezett fel korábban.
Amikor a forró nyári időből, megérkeztünk a délután gyorsan hűlő levegőben az erdőben eldugott Velétei palotaromhoz, egészen különleges hangulat lengte körül a helyet. Senkivel nem találkoztunk sem az ösvényeken, sem a helyszínen, talán mindenki más a jól ismert Kőtengernél kirándult aznap. Amíg a párom lelkesen nekiállt felderíteni a geoláda lehetséges helyét (van köztünk egy kis háziverseny), én felolvastam néhány tudnivalót a helyszínről mindkettőnk okulására.
Végül az egykori püspöki lakótorony egyik eldugott szegletében megtaláltuk a kis fekete kapszulát, benne a már jól ismert logbook-al és néhány aprósággal, amit a korábbi megtalálók rejtettek bele. Egészen meglepő volt, hogy a számtalan külföldiek által hagyott beírás és üzenet közül az egyik februári volt, hiszen sem az évszak, sem a helyszín nem feltétlenül esik a mainstream kategóriába, főleg a nem hazai túrázók számára.
Általánosságban igaz az általunk megtalált ládákra a Balaton körül, hogy több külföldi találatot dokumentáltak, mint magyart. Rengeteg orosz, holland, német kis beírás, nevek, rajzok szerepelnek mindig a dátum kíséretében. Második célpontunk a Kőtenger volt, ahol egyértelművé vált hová tűntek a turisták... Számtalan család és kisebb társaság rótta a köröket a helyszínen, de csak egy páros, csak mi voltunk azok, akik nem azért jöttek, hogy sokadszorra is beingassuk a nagy sziklát a dombtetőn (Ingókő) és készítsünk róla egy állóképet. Mi követtük a GPS koordinátát, ami egy sűrűn benőtt, igen nehezen megközelíthető célpont irányába vezetett.
Több irányból is próbáltuk különböző ösvényeken megközelíteni, de harminc méternél közelebb sehogy sem sikerült jutnunk a célhoz. Ilyenkor érdemes megnyitni az alkalmazásban a komment szekciót és valamilyen plusz nyomot, vagy fotót kisilabizálni az egyébként elég rejtélyes hozzászólásokból. A közösségre általában igaz, hogy nem rontják el egymás játékát azzal, hogy leleplezik a helyszínt valamilyen egyértelmű segítséggel és szintén fontos, hogy mindig mindenki precízen újra rejti a ládát megtalálás után.
A próbálkozásaink dacára végül az egyik legközelebbi ponton, ami egy szikla volt, körben 8 méteres szakadékkal és magas növényzettel, úgy döntöttünk aznapra feladjuk a keresést. A lassacskán kiürülő környék és a naplemente bevitte a kegyelemdöfést a kincskeresésnek, így mi is a falu felé vettük az irányt és elkezdtünk vacsorahelyszínen gondolkodni a mozgalmas nap végére...
Másnap még mindig bizonytalan időjárás ígérkezett a környékre, ezért úgy döntöttünk az előző napi jó élmények sorát tovább duzzasztandó, ismét geocaching lesz a program, ezúttal a Badacsony-hegyen. Az autót a strandnál, távol a hegy lábától parkoltuk le, mondván milyen túrázó az, aki autóval megy hegyet mászni?! Sajnos fél órával később megtudtuk. A Kisfaludy-ház irányába vezető úton, a szép számban felfelé gyalogló kiránduló között folyamatosan cikáztak a bérelhető terepjárók és azok az autósok, aki abban bíztak, hogy "csak lesz még feljebb is parkoló".
Mi ráállva az első célpontunkra ismét gyorsan magunk mögött hagytuk a tömeget és hamarosan azt vettük észre, hogy ketten maradtunk a szőlőtől roskadozó tőkék között vezető hegyi ösvényen. Egy utánozhatatlan panorámás reggeli után, amit megoldottunk a magunkkal hozott hozzávalókból, már újra erdei ösvényen haladtunk felfelé első, Káli-medencés panorámát ígérő célpontunk felé.
Az út felétől már újra több kiránduló társaságában haladtunk és érkeztünk meg a kilátó ponthoz, ahol a panorámát igen, a geoládát sajnos nem sikerült megtalálnunk. Hasonló eredménnyel zárult a hegy tetején található, nemrég felújított, 437 méter magas Kisfaludy-kilátónál zajló kutatásunk is. A sűrűn látogatott helyszíneken jellemzően a közelben, az erdőben vannak elrejtve a ládák, hogy valóban csak az találja meg, aki keresi. Aznapi negyedik (volt egy reggel a hegy lábánál, amit megtaláltunk) célpontunkat, a Kőkapu irányába néző kilátópontnál elrejtett ládát végül megtaláltuk, így a ládagyűjtögetés félsikerrel, a nap pedig teljes sikerrel zárult részünkre Badacsonyban.
Mindenkit arra bíztatunk, hogy látogasson el a Balatonhoz ősszel is. Vegyen részt egy saját maga által szervezett kincskeresésen. Járjon járatlan utakon, fedezzen fel új helyeket akár ott is, ahol már szinte mindent felfedeztek. Betartva néhány egyszerű szabályt, minden korosztály számára garantált lesz a jó hangulat és a szórakozás úgy, hogy közben együtt vagyunk, kint a szabadban-szabadon.
írta: Hartinger Zoltán
