Cikksorozatunk első részében arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a Sió-csatorna üzemeltetői-e a felelősek a nagyon alacsony vízszintért, és megállapítottuk, hogy nem: 21 hónapja egyetlen centi vizet sem engedtek le a Balatonból, az okokat tehát máshol kell keresni. Egy az embertől, pontosabban inkább csak a zsiliptől független jelenségben: az időjárásban, amely az elmúlt két évben rengeteget tett azért, hogy a Balaton vízszintje ritkán látott mélységekbe zuhanjon.

2011. tavaszán még a szabályozási maximumként definiált 110 centiméter fölött volt a vízmagasság. Ekkor azonban két, egymást erősítő kellemetlen jelenség következett be:

1: forró nyár vette kezdetét, így a megszokottnál magasabb volt a Balaton párolgása, aminek a mérséklésére semmilyen lehetőség nem áll rendelkezésre.

2: a 2011-es az elmúlt száz év legszárazabb nyara volt, a lehulló csapadék alig 30 centiméternyivel töltötte fel a Balaton vízszintjét, szemben a sok éves átlagnak számító 61 centiméterrel. Az egész ország a legrosszabb évet zárta a 1901-es első mérés óta, de a Balaton térségében még az átlaghoz képest is óriási volt a negatív eltérés a lehulló csapadék mennyiségében.

Az első rossz éven még túl is tette volna magát a tó, ám a folytatás a szintén szörnyű 2012-es év volt: az elmúlt 112 év legszárazabb márciusa és augusztusa együtt gondoskodott arról, hogy alig 39 centiméter csapadék hulljon a tóra, az átlagos 61 centiméterrel szemben. De baj volt a vízgyűjtő területekkel is: olyan száraz volt a föld, hogy a kevés lehulló csapadék nagy része elszivárgott a talajba, tovább növelve a Balaton megpróbáltatásait. Ahogy az az OMSZ ábráján is látható, a zöld térségeket leszámítva mindenhol messze az átlag alatt maradt a csapadékszint 2011-ben:

És a kék térségeket leszámítva elég nagy volt a baj 2012-ben is:

Egymás után két száraz, forró nyár következett, ezek, és csak ezek tehetnek arról, hogy 2012. október 16-ára 38 centire csökkent a vízszint.

További rossz hír, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat Időjárás-előrejelző Osztálya havonta elkészíti a előrejelzését a következő fél évre, és ezek nem ígérnek az átlagot meghaladó csapadékot idénre sem, pedig erre most óriási szükség lenne a vízszint emelkedéséhez. A szakértők tehát arra számítanak, hogy 2013-ban a tavalyihoz hasonlóan alacsony lesz a vízszint - optimális esetben, mert a pesszimista forgatókönyvek szerint ennél akár alacsonyabb is lehet.

Öröm az ürömben, hogy az OMSZ hat hónapos előrejelzései még a készítők szerint sem különösebben pontosak, inkább jóslásról, tippekről beszélhetünk, mert nincs olyan számítógépes rendszer, ami képes lenne ilyen távlatban előre jelezni a változásokat. Néhány napra előrelátni is óriási kapacitást igényel, a világ legerősebb szuperszámítógépeit főként meteorológiai célokra használják, és az elmúlt évtizedek változásait figyelembe véve azt is nagy biztonsággal meg lehet jósolni, hogy mire számíthatunk évtizedes távlatban, de néhány hónapra előre senki sem lát. Ezt bizonyítja, hogy az OMSZ például tavalyra az átlagosnál csapadékosabb tavaszt jelzett előre, ez azonban elmaradt, és szárazság volt egész évben. Röviden: az idei előrejelzések vészjóslók, de bízhatunk abban, hogy tévednek.

Az igazi kérdés azonban nem a 2013-as év, hanem a Balaton hosszú távú jövője. Hogy most egy különleges időszakot élünk-e át, vagy hasonlóan száraz időszakokra rendszeresen sor kerül a Balaton életében? Hogy trendekről van-e szó, így jobb, ha alacsony vízállásra és egyre sekélyebb Balatonra rendezkedünk be, vagy túlaggódjuk az egészet? A tó egy nap teljesen el fog tűnni, mint az Aral, ahol most már homokbuckákon dülöngélnek a megfeneklett hajók, vagy minden marad a régiben?

Az előjelek mindenesetre nem túl biztatók. Egyrészt ismerjük a világszerte tapasztalható trendeket, és nehéz bárkit megnyugtatni, amikor a sarki jégtakaró augusztus havi kiterjedése ilyen ütemben csökkent az elmúlt 33 évben:

A száraz 2011-es és 2012-es évből azonban még kár messzemenő következtetést levonni, hiszen míg az elmúlt száz év legszárazabb nyara a 2011-es volt 30 centiméternyi csapadékkal, a legnedvesebb a 2010-es volt, 93 centiméterrel. Ezek alapján még hihetnénk akár azt is, hogy a száraz és nedves évek váltakozása normális, és hasonló változások voltak a Balaton vízszintjében már száz éve is.

Sajnos azonban a trendek mást mutatnak: nem a két száraz év a különleges, hanem a nedves. Az OMSZ adatai szerint ugyanis az 1970-es évektől nagyobb számban fordulnak elő szárazabb évek, mint a korábbi időszakban. Melegebbek a nyarak és gyakrabban követik egymást az aszályok. Ettől még nem szárad ki a tó, hiszen a 2010-eshez hasonló években pillanatok alatt elérjük a maximális szabályozási szintet, de a kiugróan jó évek közt gyakrabban fordul elő az alacsony vízszint. További probléma, hogy ezek az időszakok most már csoportosan jelentkeznek, nem ritka, hogy egymás után 3-4-7 év is aszályos. És nemcsak csapadékból hull kevesebb a tóba, de a vízgyűjtő területekről is egyre kevesebb víz érkezik: évente átlagosan 86 centiméterrel növeli a Balaton vízszintjét a Zala és a többi vízfolyás, de a kétezres évek elején két éven át is csak 29 centiméteres volt a hozzáfolyás, és a nyolcvanas évek óta egyre gyakoribbak az átlag alatti értékek. Az elmúlt 12 évben a vízgyűjtőről érkező vízmennyiségek az időszak közel kilencven százalékában az átlagtól jelentősen elmaradtak, sőt, 1960 és 2009 között pont a Balaton vízgyűjtő területében volt a legnagyobb, több mint 25 százalékos az éves csapadékösszeg csökkenése:

Tehát közel négy évtizede sűrűsödnek a csapadékmentes évek, és három évtizede tapasztalható a vízgyűjtő terület száradása. És mindehhez hozzájön, hogy a lineáris trend az elmúlt 111 évben folyamatos melegedést mutat Magyarországon:

Ezek együttesen eredményezik azt, hogy a Balaton szintje is gyakrabban süllyed a korábban megszokott érték alá, és azt, hogy míg 1921-től 1999-ig, tehát közel nyolcvan éven át mindig több víz érkezett a Balatonba, mint amennyi természetes úton távozott onnan, az utóbbi 13 évből 7-szer negatív előjelű volt az egyenleg: akkor is csökkent volna a vízszint, ha az ember nem nyúl hozzá a Sió-csatorna zsilipjéhez.

A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nem tudja teljes biztonsággal kizárni, hogy már egy változóban lévő éghajlat első jeleit tapasztaljuk, amikor tartós szárazságra és alacsonyabb vízállásra kell berendezkedni, amelyek a Balaton jelenlegi üdülőtó jellegét komolyan veszélyeztetik. Szó lehet arról, hogy a jelenlegi, 110 centiméteres maximális vízszintet 120 centiméterre növelik, hogy a tó több vizet tudjon raktározni, így egy száraz évet könnyebben vészelné át, ez azonban több százmilliós kiadást jelentene a szükséges partmenti átalakítások miatt, és valójában nem oldaná meg az egyre szárazabb éghajlat problémáját. Mintha úgy próbálnánk védekezni egy minden másnap utunkba álló rabló ellen, hogy több pénzt viszünk magunkkal, hátha nem tudja egyszerre elvinni az összeset.

És hogy hosszú távon mire lehet számítani? Nehéz megjósolni, de az OMSZ az elmúlt 112 év tapasztalata alapján megpróbálta lemodellezni, hogy mi történik majd Magyarországon 2100-ig. Abban biztosak a szakértők, hogy statisztikailag szignifikáns melegedésre lehet számítani, méghozzá egyre ijesztőbb mértékűre: 2021 és 2050 közt várhatóan 1,7 Celsius-fokkal, tehát a már eddig is sok bajt okozó elmúlt száz év melegedését jelentősen meghaladó mértékben növekszik majd a hőmérséklet, míg az évszázad utolsó évtizedeiben már 4,1-4,9 Celsius fokkal lehet melegebb. Jó hír, hogy a csapadékátlag csökkenése a jelenlegi modellek szerint csak ötszázalékos lehet. Persze ez is elég ahhoz, hogy tovább apadjon a Balaton vízszintje, amire azonban sokkal nagyobb veszélyt jelent a nagyobb hőséggel járó gyorsabb ütemű nyári párolgás.

Hogy konkrétan mi lesz a Balatonnal, azt nehéz megmondani. Fekete Péter független Balaton-kutató szerint például a következő években soha nem látott mélységbe süllyedhet a vízszint, és a 2020-as évek végére visszafordíthatatlan lesz a helyzet - a Balaton lassan elpárolog, kiszárad, a helyén csak egy üres tómeder lesz, mint ma az Aralnál.

A szakértők többsége azonban nem akar ilyen sarkos véleményt megfogalmazni, ők azt állítják, hogy jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre olyan modellek, amelyek nagy biztonsággal meg tudnák jósolni, hogyan változik majd a tó vízszintje a későbbiekben. Az viszont biztosnak tűnik, hogy egyre melegebb, aszályosabb évek követik majd egymást, és az elmúlt két évben tapasztalható vízszint nem kirívó rossz példa lesz, hanem hétköznapi jelenség.