Az elmúlt hónapokban felfaltunk több tucat lángost, palacsintát, halat, és egy kisebb vagyont költöttünk el a Balaton-parti éttermekben, hogy feltérképezzük a legjobbakat. A küldetés úgy indult, hogy kikértük számos hazai gasztroszakértő és sztárszakács véleményét, hogy könnyebben találjuk meg a legfontosabb helyeket. Beszéltünk a helyiekkel, elcsíptük a pletykákat, majd összeállt a NAGY LISTA, ami alapján végigettük a nyarunkat. És nem hiába: a túra végére kiderült, hogy a Balaton is tele van olyan helyekkel, amik országos szinten, sőt, némely esetben még az európai mezőnyben is versenyképesek. Ezek nem feltétlenül a legismertebb, vagy a legnépszerűbb éttermek, amiket persze szintén teszteltünk, és amik azért nincsenek a listán, mert sokszor liszttel sűrített fagyasztott kajákkal próbálták betömni a szánkat. De vegyük azokat, akik hozzák az elvárhatót.
Lássuk a nyolcas listánkat, alulról haladva a csúcs felé:
Bakos Attila kisvendéglője - Szigliget
A szigligeti favorit: tele van külföldi turistákkal, az adagok akkorák, hogy még a csúcsgasztronómiától undorodók igényeit is ki fogják elégíteni, miközben az alapanyagok és az elkészítési technikák már elég jók ahhoz, hogy a vendéglő a magasabb elvárásoknak is megfeleljen. Szép, nagy zsíros falatok, időnként jó helyi alapanyagok, néhány kimondottan jó párosítás és időnként egymással háborúzó személyzet vár a Balaton mellett, Szigligeten.
Vicces, hogy miközben a Balaton legtöbb nagyvárosában nincs igazán komoly étterem, addig a 380 fős Köveskálon rögtön kettő is van: a Kővirág és a Kali Art Inn. A Kővirág a hagyományosabb vonalat képviseli, bátrabban nyúlnak a nagy húsokhoz, szószokhoz, ismertebb fogásokat készítenek el némiképp új felfogásban. A belső kert szuperhangulatos, az ételek többsége remek, és bár akad néhány gyengébb pillanat, aki jót akar enni, és az ételben csak a kalóriát keresi, nem a séf önmegvalósítását, annak jó választás a Kővirág.
Amennyire vicces, hogy Köveskálon talán a legnagyobb a világon az egy lakosra jutó jó éttermek száma, annyira meglepő, hogy Balatonfüreden a közelmúltig egyáltalán nem volt komoly vendéglő. Cukrászda bőven akadt, borbár is, de a veszprémi Chianti étterem csapata kellett ahhoz, hogy Füreden is legyen végre egy komolyan vehető étterem. A Baricska alig két hónapja indult, és bár a startnál voltak kisebb bizonytalanságok, a fokhagymás uborkaleves a világon bárhol megállná a helyét, és az almás pite is csodálatos. Ha nem akarsz Füredről kimozdulni, de jót akarsz enni (ami mondjuk nem velős pirítós), akkor ez a helyed.
Lehet, hogy csak nagyon éhesen estünk be a helyre, ami összezavarja a tesztelő ízlelőbimbóit, de a Szent Orbán pincéből olyan csodásan jóllakottan álltunk fel, mint kevés helyről a körút alatt. Remek gulyáslevesek, erőlevesek, házi kenyerek és szaftos, remekül elkészített szürkemarha hátszínek kerültek a tányérunkra, amik minden elemükben jók voltak, és a legtöbb minőségi hellyel szemben felmerülő (egyébként félreértésen alapuló) kifogást sem lehet felhozni a Szent Orbán pince ellen: itt bizony elég emberesek az adagok.
A másik köveskáli, fókuszban az alapanyagok. Olyan tiszta salátát, gyümölcslevest, mint itt, nem ettünk még soha. Mindent helyi termelőktől szereznek be, mindent maguk csinálnak, vagy ha nem ők, név szerint ismerik a nénit, vagy a bácsit, akit felelős az ételért. Nem a Kali Art Innben fogsz koleszterintúladagolásban elpusztulni, de a svájciasan rendezett környezeteben, a könnyű, hibátlan koncepció mentén összerakott ételeket kóstolgatva könnyebbnek érzed majd magad, mint valaha.
Veszprém a Balaton észak-keleti csücskének Köveskálja: rögtön két jó étterem van a városban. Az egyik a Chianti, ahol mediterrán környezetben kóstolhatod a kifogástalan mediterrán és hazai fogásokat. Persze ezen a szinten már erőteljesen kell építeni a helyi alapanyagokra, így jól megfér egymás mellett az étlapon a kecskesajt és a wasabi, a mangalica és a garnéla. A halmokban álló kalóriabombák helyett geometrikusan elrendezett, dizájnos kajákra számíts, amelyek nem a méretükkel fognak lenyűgözni, hanem a gondosan megkomponált ízeikkel. Ez már a csúcsgasztronómia előszobája.
Két Balaton-közeli étterem van, ahová még Budapestről is leugranak egy üzleti ebédre, a Medici az egyik. Igazi csúcskonyha, az összes szükséges külsőséggel: fehér kesztyűs pincérekkel, akik egyszerre teszik le az ételt az asztaltársaságnak, és ha kell, másfél méteres borsőrlővel ízesítik az ételed. Szerencsére a Medici nemcsak ennyi: van itt nagy, drága, jól működő konyha, egy olyan csapat, amelyik megjárta a világot, hogy a legjobbat tudja Veszprémben nyújtani. Remekül elkészített húsok, jól kitalált kompozíciók, és a legjobb desszertek: a csúcs közelében járunk.
A legenda. Ahova csak úgy leugranak Budapestről vacsorázni egy jót. Amit Csapody Balázs és Jahni László együtt összehoztak az elmúlt húsz évben, azt tanítani kellene. Egész évben nyitva tartó éttermet alapítottak egy olyan környezetben, ahol mindenki három hónap alatt akarta megszedni magát. Folyamatosan tanultak, és hiába vannak a csúcson, most is minden szabadidejükben a legjobb nyugati konyhákat járják, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Aztán amikor hazajönnek, nem mindenféle garnélát meg albán hegyi kecskéket kezdenek el szeletelni a konyhában, hanem a legjobb balatoni alapanyagokat. Hihetetlen munka volt felépíteni azt a termelői összefogást, ami garantálja az állandó jó minőséget, de megérte: a Kistücsök nemcsak ügyesen és bátran kísérletezik ezekkel az alapanyagokkal, de a végeredmény szinte mindig hibátlan. Ha csak egyetlen étterembe mehetsz el, ez legyen az, főleg, hogy bőven találsz a déli parton olyan sztárolt éttermet, ahol nem fizetsz lényegesen kevesebbet, csak épp értékelhetetlen fagyasztott moslékot hoznak ki a konyhából. A Kistücsök viszont más, stabilan a legjobb étterem a Balaton körül, és az országban is a toplistán a helye.