A legjobb balatoni étterem nyomában: Baricska csárda

A Baricska csárdát néhány hónappal ezelőtt vásárolták meg a veszprémi Chianti étterem tulajdonosai, a honlapon is ott virít a "powered by Chianti Team" pecsét. (A veszprémi étteremről tudni kell, hogy az elmúlt években a régió egyik legjobb vendéglátóhelye lett, olaszos és magyaros fogásokkal, valamint elképesztően jó borválasztékkal.) Akárcsak a Chiantiban, itt is Ruprecht László kreatív séf a gasztronómiai tanácsadó, márpedig ahová ő beteszi a lábát, ott nagyon jó dolgok születnek a konyhában. (Csak néhány példa: az egri Imola Udvarház, a perbáli Walter étterem, vagy az etyeki Hernyák-birtokon a Manga.)

Nem kis bátorság kellett egy csárda megvételéhez. Az utóbbi években a csárdák a turisták egy jelentős részénél feketelistára kerültek, a műfajt sajnos lejáratták azok a rossz minőségű alapanyagokkal dolgozó, zsíros és nagyjából ehetetlen ételeket kínáló vendéglátóhelyek, amelyekből országszerte elég sok van ahhoz, hogy mindenkinek legyen valamilyen rossz élménye, vagy emlékezetes emésztési problémája egy csárdalátogatás után. Természetesen léteznek korrekt helyek is ebben a kategóriában, de én még senkitől nem hallottam olyat, hogy "ma ne pizzériába vagy bisztróba menjünk, hanem ugorjunk el egy csárdába."

A Baricskában hegedűszón kívül minden megvan, ami egy csárdában alap: faasztalok, boroshordók, fehér abrosz, muskátli, szekér és talicska a bejáratnál. Az összkép mégsem giccses, főleg, hogy a kétszáz éves épületet szőlőbirtokok veszik körül. Az egész terasz fölé árnyékot vetnek a mennyezetre futtatott évszázados szőlőtőkék, ősszel szőlőfürtök fognak lógni a fejünk felett, állítólag nem kis mennyiségben. Kitűnő hely lesz a regenerálódáshoz a füredi éjszakák után, szinte már látom, ahogy a partik hősei hideg szörpöket szürcsölve hűsölnek a muskátlis ládák mellett, miközben elmerengenek az élet nagy kérdésein.

Az étlap rövid, öt előétel (1700-2300 Ft), három leves (800-1600 Ft), két saláta (1700 Ft), kb. tíz főétel (2300-4900 Ft) és öt desszert (800-1500 Ft) közül lehet választani. A "hideg kacsamáj zsírjában bodzás hagymasalátával" signature dish-gyanús, és valószínűleg a legtöbb blogger erre utazik majd, ezért inkább egy hideg kovászosuborka-krémlevessel kezdtem. A legjobb választás azokra a bizonyos regenerálódós napokra, egyszerre lenyugtat és feltölt, ráadásul legális. Fokhagymából egy kicsit sok jutott a levesbe, ami engem egyáltalán nem zavart, de ezek után nem biztos, hogy sikeresen lehet a parton ismerkedni.

Bár sokáig szemeztem a bélszín-, kacsa- nyúl- és szarvasételekkel, végül egy fogasfilét kértem vajas krumplipürével és petrezselyemszósszal. A balatoni hal az egyik mániám, ezen szocializálódtam és egyszerűen muszáj tudnom, hogyan készítik ebben a 21. századi csárdában. A merészen fűszeres uborkaleveshez képest ez a fogás visszafogottnak, bátortalannak tűnt. A ropogós bőr viszont annyira finom volt, hogy megmentette a helyzetet, és biztos vagyok benne, több van ebben a fogásban, mint amit az első tesztnapon kihoztak belőle, és idővel ki fog bontakozni.

Helyet szorítottam még egy almás pitének vaníliafagylalttal. Telitalálat volt, egyszerűségében nagyszerű, már csak ezért megéri megtenni a Tagore sétánytól a nem túl hosszú utat. (Bevallom, nem versenyezhet a nagymamám almás pitéjével, de azzal semmi sem.)

A borlapon a balatoni és a Balaton-felvidéki borok a főszereplők, és akárcsak a Chiantiban, itt is igaz, hogy gyakorlatilag nem választhatsz rosszul. Persze, nem kell meginnod egy palackkal, sok bort adnak decinként is, a fehéreket 460-750, a vöröseket 560-800 forintért.

Bár az egyik tulajdonos szerint "a konyha még nem 100 százalékos" az első nyitási napon, már látszik, hogy a Baricska csárda sokat fog hozzátenni a környék gasztronómiai kínálatához, és komoly kihívás elé állítja a turisták lehúzására utazó vendéglátóhelyeket. Ez egy olyan hely, ahová szívesen hozod majd el a szüleidet és a külföldi haverodat is, ha valamilyen magyaros kajára vágyik, ugyanakkor savlekötő nélkül szeretné megúszni a vacsorát.