Ha van előtted egy bazi nagy tó, aminek nem látsz rá az aljára, elkezdesz sejteni benne dolgokat. Olyan lényeket, amiket képtelenség megmagyarázni, de szerencsére ilyesmire nincs is szükség, hiszen még soha nem másztak ki a partra, hogy boncolást kelljen végezni rajtuk, esetleg Voight-Kampff tesztet, elég elfogadni, hogy amit nem látunk, az rettenetes és máris kész a Balatoni Szörny.

Természetesen még soha, senkinek nem harapta le a lábát, nem jelent fenyegetést a környéken élőkre, de időről-időre akad valaki, aki megtalálja a maradványát (tehát megdöglött), készít róla egy fotót (feltámadt), vagy csak elmesél róla egy sztorit.

Ezek alapján megpróbáljuk felállítani a Balatoni SZÖRNY személyiségrajzát.

Itt van például ez a fosszília, amit egy tízéves fiút talált úszkálás közben még 2000-ben. A balatonakarattyai Peák István azóta se tudja, hogy mi volt ez, de 25 millió forint kér érte, ha esetleg valakinek szüksége lenne rá. Állítólag még a biológiatanárok sem tudták megmondani, hogy mit guberált ki az iszapból, de akad, aki szerint valami őskígyó vagy ősgyík maradványa lehet.

Ez egyébként már csak azért sem kizárt, mert a mezozoikum idején a Balaton mostani öble felett pont a Tethys-óceán hullámzott, a vízben meg ilyen jószágok éltek:

A képen egy moszaszaurusz látható, a lény akár 17,5 méteresre is megnőtt, ráadásul ők voltak a kígyók legközelebbi rokonai, ami elég izgalmas, ha figyelembe vesszük, hogy a 2000-ben előkerült csontvázra is azt mondták, hogy ősgyík vagy őskígyó maradványa lehet. A moszaszaurusz meg pont ez a kettő az egyben.

És nyilván minden szörnymonda úgy indul, hogy élt itt régen valami őslény, ami máshol kihalt, de nálunk kibekkelte az elmúlt néhány százmillió évet, szóval a moszaszaurusszal az alapsztori adott, lássuk, hol tartunk most.

Időnként készítenek például ilyen képeket:

Aztán volt 2009-ben egy vicces összeállítás a témában a Kultúrparton, eszerint “1981-ben rejtélyes módon süllyedt el a japán kultúrattasé huszonötöse, a Cseresznyevirág, az utasok egy több méter hosszú, tüskés hátú gyíkszerű lényt láttak a hajó körül. 1992-ben egy Christian McCliff nevű skót szörfös jelezte a hatóságoknak, hogy „egy óriáshal, amelynek lábai vannak, le akarta rántani.” A 2007-es kékszalag versenyzői a pálkövei öböl magasságában hosszú elnyúlt testet láttak mely csupasz nyakban végződött.”

Hogy ezek a sztorik mennyire megalapozottak, az kérdéses, viszont tény, hogy ez a fickó valamitől nagyon összeszarta magát:

A bizonyítékok szerint abból kell kiindulnunk, hogy a szörny feje olyan, mint egy polipé, közeli rokona a moszaszaurusznak, vannak karjai, amikkel le tud rántani a mélybe skót szörfösöket, és hosszú a nyaka. Megkértük a fantomképrajzoló részlegünket, hogy a fentiek alapján gyártsák le nekünk a Balatoni Szörnyet és nagyon úgy fest, hogy valami ilyesmi él a tóban:

De gyorsan szögezzük le, hogy ez nem baj. A szörny jó. Turisztikai szempontból haszonállatnak tekinthető, hiszen amelyik tóban szörnyet sejtenek, ott megélénkül az idegenforgalom az első kettéharapott turistacsoport felbukkanásáig. 

Tény, hogy a szörnykérdést máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, és viszonylag ritkán látták még józanul a lényt, de a Loch Ness-i példából kiindulva tisztán látszik, hogy további kézzelfogható bizonyítékok nélkül is érdemes lehet időben ráfeküdni az izé turisztikai hasznosítására.