Tisztázzuk az elején: az árvaszúnyog tulajdonképpen nem fura lény, és igen, csak részben él a vízben. De van az a furcsa tulajdonsága, hogy évente legalább egyszer kitör miatta a pánik, akkor, amikor megjelennek a - valóban nem túl gusztusos - habfoltok a víz felszínén.

Ezeket a foltokat látták már mindennek, a vegyszeres szennyezéstől a vitorlások kiürített szennyvíztartályáig. Pedig az elsősorban hajókikötők és természetes öblök környékén kialakuló jelenséghez semmi köze az embernek, szezonális, ráadásul ártalmatlan dologról van szó.

Ettől ugyan még nem lesz gusztusosabb, de a hab csak a hirtelen beköszöntő nyári vízhőmérséklet-emelkedés hatására, az üledékből tömegesen kirajzó árvaszúnyogok visszamaradt lárva- és bábbőreinek hullámzás által összeterelt ragadós maradványa. Az anyag az egészségre teljesen ártalmatlan, 24-48 órán belül nyomtatalanul elbomlik. A Balatoni Limnológiai Intézet szerint a nyári időszakban 4-5 hetente figyelhető meg a jelenség, az árvaszúnyog-generációk szinkronizált kifejlődésének ütemében.

A Balaton környékén elképesztő mennyiségben fordul elő az árvaszúnyog, és noha nem szív vért, a vele való találkozás a gigantikus méretű, milliós rajok miatt nagyon kellemetlen tud lenni.

Csak a Balatonnál több mint százféle árvaszúnyogfaj ismert, többségük mindössze néhány milliméteres. A legismertebb a Chironomus balatonicus. A rajzás nekünk embereknek kellemetlen ugyan, de a Balatonnak nagyon jó, rengeteg szerves anyagot távolít el ugyanis a tóból. A '80-as évek adatai szerint egy kirepüléssel 1600 tonna széntől, 325 tonna nitrogéntól és 30 tonna foszfortól szabadították meg az árvaszúnyogok a Balatont, utóbbi nagy segítség volt az algásodás visszaszorításában.

Az árvaszúnyogok lárvái emellett fellazítják és átforgatják az üledéket, így hozzáférhetővé teszik más lebontóknak is, és komoly szerepük van a balatoni tápláléklánc fenntartásában. Számos halfajnak jelentenek táplálékforrást, a dévérkeszeg például szinte kizárólag árvaszúnyog-lárvát fogyaszt.

Ahogy az évek alatt egyre javult a Balaton vízminősége, úgy csökkent az árvaszúnyogok száma is, mert a szerves anyagok fogyásával (amit részben ők maguk fogyasztanak el) egyre kevesebb táplálék jut nekik. A nyolcvanas években legendákba illő történetek keringtek arról, hogy tűzoltókat hívtak a Nagyberekbe, mert égett a nádas - holott csak az árvaszúnyogok repültek. Azt is mesélték, milyen látvány volt, amikor nem látszott a tihanyi apátság tornya a rajzó árvaszúnyogoktól. Ha túloznak is ezek a történetek, az tény, hogy abban az időben sokkal több volt az árvaszúnyog, akár több tízszerese a mostaninak.

A Limnológiai Intézet kutatója, dr. Móra Arnold szerint a rajzások korábban a Keszthelyi-medencében voltak szembetűnőbbek, ahová a Zala a legtöbb szerves szennyezőanyagot szállította, és az árvaszúnyogok száma a Keleti-medence felé fokozatosan csökkent. Ez a kép az utóbbi időben megváltozott, és most a középső részeken (nagyjából Ábrahámhegy és a Tihanyi-félsziget között) van a legtöbb árvaszúnyog. Ennek oka egyelőre nem ismert.

A kutató szerint az árvaszúnyogok meggondolatlan, célzott kiirtásával (vagy akár csak nagymértékű ritkításával) olyan ökológiai katasztrófát okoznánk, amelyet a tó több évtized alatt sem heverne ki. Ellenben lenne bűzös víz, algavirágzás, halpusztulás. Az állomány kontrollására megvannak a megfelelő módszerek, de ez hosszabb, többéves folyamat.

Úgyhogy türelem.

És ha nyárra is terveznél egy igazán jó programot, jelentkezz az I love Balaton Öbölátúszásra, július 19-re, most még kedvezményes áron!