A történet első része itt olvasható.
Réges – régen csodaszép kastély állt a félsziget csücskén. Rohan, a vak herceg élt itt, két szépséges leányával, Horkával és Helkával.
Horka gyönyörű volt, de közben velejéig romlott, hangja új csattogott, mint a repedt fazék.
Helka viszont nem csak szép, de jóságos hercegkisasszony is volt.
És bár a palota tele volt kincsekkel, a lányokkal meg búsás hozomány járt, egy herceg vagy vitéz sem akadt, aki megkérte volna a rikácsoló, kellemetlen Horka kezét. Horka egyre féltékenyebb lett a kérők előtt népszerű húgára, és arra kérte apját, hogy az adja oda kincsei felét annak az ifjúnak, aki szörnyű hangjától megszabadítja. Sok csaló és szerencselovag jött a kastélyba, de mind dolgavégezetlenül távozott. Az Alföldről érkező Thuz herceg azonban kitartóbb volt mindnyájuknál, főleg mert nagyon fájt a foga a sok kincsre. Ahogy a Balaton partján üldögélt, szakadatlanul törte a fejét, mit tehetne Horka csúf hangjával. Mivel semmi sem jutott eszébe, dühében felkiáltott:
- Ég és föld szellemei, istenek vagy ördögök, segítsetek!
Ekkor a szél felkorbácsolta az ezüst hidat, amit a telihold vont a tóra. Susogni kezdett a nád, és egy ködbe burkolózott nőalak emelkedett ki a tóból. Kezében aranybuzogányos nádat tartott. Sió volt az, a Balaton tündére. Szép is lehetett volna, de haj helyett rút kígyók tekergőztek arca körül. Átok ült rajta, és csak egy olyan ember ajándéka törhette meg a varázslatot, aki őszintén szerelmes valakibe. Bárkibe. Sió azt hitte, Thuz szerelme Horka iránt tiszta, így elmondta neki, hogyan gyógyíthatja meg a lányt. A tündér azt gondolta, alkut köthet az ifjúval, s végre megszabadul kígyó – koronájától.
Elmondta Thuznak, mit kell tennie.
A tihanyi vár lábánál van egy sír, ott él egy barlangban egy öreg remete, és az ő sárga köves gyűrűjét kell Horkának hét nap hét éjjel a nyelve alatt tartania.
Ha megteszi, vége a rikácsolásnak és angyali hangja lesz. Cserébe Sió Helka aranyszőrű kecskéjének frissen lenyírt szőrét kérte. Thuz mindent megígért, s már rohant is a palotába. Bár a tó tündére bosszút ígért, ha a herceg nem teljesíti a szavát, Thuz ezzel mit sem törődött.
Mikor Sió találkozott Thuz herceggel, reménykedni kezdett, talán végre feloldja valaki a varázslatot. De Thuznak esze ágában sem volt visszatérni a tündérhez. Elkérte a sárga köves gyűrűt a remetétől, Horka a nyelve alá tette, hét nap, hét éjszaka. S valóban, mikor letelt az idő, gyönyörű, csengő hangja lett. Egybekeltek, a gyűrűt pedig megtartották emléknek.
Holnap folytatjuk a mesét, melyben Sió megpróbálja megszerezni a gyűrűt és az aranygyapjút.
A történetet Bezzeganyától kaptuk kölcsönbe. Az eredeti mesét Fáy András vetette papírra 1836-ban. A történet új verziója megvásárolható a Bookline webáruházban.
