Ahogy a korábbi posztban is megírtuk, a Stasi egyik központja Balatonfüreden volt, több száz ügynök jelentett rendszeresen az itt nyaralókról, és próbált olykor feltűnés nélkül a bizalmukba férkőzni. Néhány, az 1960-80-as években kiemelten fontos helyszín következik - olyan helyek, ahol ma nyugodtan ihatod a fröccsödet, és élvezheted a nyaralást, negyven-ötven éve viszont óvatlannak számított az, aki könnyen barátkozott, és nem nézett alaposan körül, mielőtt bizalmas beszélgetésbe elegyedett.
Beszámolónk a Hosszúlépés. Járunk? sétájáról, 2. rész.
Fortepan
Kemping
A Stasi konspiratív lakása a Csárda utcában működött, de ennél sokkal izgalmasabb helyszín volt a kemping. A Magyarországra érkező keletnémetek kétharmada ugyanis nem szervezetten, utazási irodákon keresztül érkezett, hanem egyénileg jöttek. A legtöbben kempingekben szálltak meg, és ennek nemcsak a nagyobb szabadság volt az oka (a szervezett utakon majdnem mindig volt ügynök), hanem az is, hogy olcsóbb volt. Egy NDK-s átlagpolgár a családjával 30 napot tölthetett Magyarországon, és csak meghatározott mennyiségű, kb. két hétre elegendő pénzt vihettek magukkal. Így spórolhattak a legtöbbet.
A füredi kemping. Fortepan, UrbánTamás
Hotel Margaréta
A Magyarországra irányuló társas utazások szervezésével a Deutsches Reisebüro, a DER foglalkozott. A társas utakat csak a turisták 10-13%-a vette igénybe, mert pontosan tudták, hogy a Stasi figyelheti őket. Legalább egy beépített ember volt a turistacsoportokban – vagy az idegenvezető, vagy a Stasi egyik ügynöke, aki nyaralónak adta ki magát. Ezek az emberek gyorstalpaló tanfolyamon vettek részt Kelet-Berlinben, amely során felkészítették őket arra, hogy kiszúrják a gyanús viselkedést. Gyanúsnak számított, ha valaki gyakran maradt le a csoporttól, ha sokat költött, és természetesen az is, ha „tiltott” dolgok iránt érdeklődött.
A balatonfüredi Hotel Margaréta is az egyik fontos helyszín volt – ez volt a város első fűthető szállodája, amit az NSZK-ból és Ausztriából érkező csoportok miatt alakítottak ki a nyolcvanas évek elején. A hotel a többi balatoni hotellel egyetemben fontos találkozóhely volt, a Stasit pedig kifejezetten zavarták a hotelbeli kontrollálhatatlan kapcsolatok és ismeretségek - egy NDK-s turista „véletlenül” megismerkedhetett vacsora közben egy NSZK-ssal, stb.
A Hotel Marina. Fortepan, Urbán Tamás
A takarítónők, portások, gondnokok szinte minden balatoni szállodában alkalomadtán segíthették a Stasi munkáját: jelezték, ha pl. egy NDK-s turista egy franciával töltötte az éjszakát, vagy megmondták, hogy van távol az illető, és így be lehetett poloskázni a szobát. Itthon még a látszatát sem próbálták fenntartani annak, hogy ugyanúgy kezelik az NDK-s és az NSZK-s nyaralókat. A keletnémetek sokszor alacsonyabb szolgáltatást kaptak: ritkábban cserélték például az ágyneműt, és abból is voltak botrányok, hogy a reggelihez nem kaptak pl. paradicsomot.
Helka
A fiatalok külön célcsoportot jelentettek, mert "meggondolatlanok és vevők a disszidálásra". A Stasi különösen az NSZK-s ifjúsági csoportokat és a szabadon érkező, 16-25 éves NSZK-s fiúkat tartotta veszélyesnek. A Helka, Balatonfüred ikonikus szórakozóhelye (ami a Pogány Madonnának is fontos helyszíne volt) kiemelten fontos helyszín volt, hiszen egy diszkóban bármi megtörténhet. A Stasi szerint olyan, hogy szerelem, egyszerűen nem létezett, minden kapcsolat mögött valamilyen érdeket sejtettek. Ez pedig szerintük az NSZK-ba való szökés lehetőségének keresése volt.
Fortepan, KonokTamás
Ha egy keletnémet fiatal egy NSZK-ssal ismerkedett, vagy került közelebbi viszonyba, a Stasi jelentést készített, ezt pedig Budapesten át az NDK-ba továbbították. Nem feltétlenül vették elő az illetőt, miután hazaért, de nem lehetett tudni, hogy a Stasi milyen következtetéseket vont le a jelentésekből.
Baricska Csárda
Közvetve ugyan, de a Baricska Csárda közvetett módon is hozzájárult a nagy megfigyeléshullámhoz, márpedig a kitűnő konyhájával. Az 1958-as világkiállításon hatalmas sikere volt a magyar gasztronómiának – a Rákóczi túrósnak, a somlói galuskának, a csirkepörköltnek és a balatoni süllőnek is. Rájöttek, hogy ezekkel ki lehet csalogatni a valutát a nyaralók zsebéből. Felfuttatták az ilyen ételeket kínáló éttermeket, ekkor lett újra divat a népies motívumvilág.
Az 50-es évek végén a DER akkori egyik nyugati vezetője, bizonyos Herr Käppler Magyarországra utazott, hogy megállapodjon az Ibusszal. A cél az volt, hogy a nyugat-németek évről évre nagyszámú turistát hozzanak Magyarországra. Käppler 4 egy napos úton vett részt, a 2. napon érkezett a Balatonra. A siófoki szállodák megtekintése és egy tihanyi séta után uzsonnaidőre érkezett meg a Baricska Csárdába, ahonnan elégedetten távozott. A 4. nap létre is jött a MÁV-IBUSZ szerződése - így nőtt a turisták száma, és ezzel együtt később a kelet-német ügynököké is.
Fortepan, Pálinkás Zsolt
Történetek hepiend nélkül
A Stasi aggodalma természetesen nem volt alaptalan, mivel voltak olyan szerelmespárok, ahol a keletnémet lány tényleg megpróbált disszidálni – volt, hogy a srác húgának útlevelével, de arra is volt példa, hogy a lány egy csomagtartóban rettegte végig az utat. Aki lebukott, 30 napig előzetesben volt Budapesten, aztán Kelet-Berlinbe szállították. 2-5 év börtönre számíthatott, utána pedig „megbízhatatlannak” bélyegezték, és nem engedték többet külföldre.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Balatonnak nagyon nagy szerepe volt a berlini fal lebontásában. A korszakról német kémfilmet is forgattak a közelmúltban.
