A Hévízi-csatorna tavasztól őszig jó alternatíva azoknak, akik csak csobbannának egyet egy meleg vizű patakban, ingyen - és nem bánják, ha nincs infrastruktúra. A kifolyó azonban a téli és a kora tavaszi időszakban is nagyon szuper program, igaz, nem fürdésre, hanem evezésre. Feltéve, ha nem parázol a cölöpházak alatt megbúkó denevérektől.
Sikerült az egyik leghidegebb napot kifognunk, de ez nem tartott vissza minket attól, hogy mínusz 4 fokban is lenyomjuk a csaknem 10 km-es, evezhető szakaszt. (Ez a rész áprilistól rövidül, később pedig nem evezhető a madarak költése miatt). Evezés közben nem egyáltalán nem fáztunk - hiába számít a hévízi ér a legkönnyebb kategóriás síkvíznek, aki nem használja gyakran evezésre a kar- és egyéb izmait, megérzi.
Rövid eligazítás után 3 vagy 4 személyes kenukba ültünk, aztán elkezdtünk lecsorogni a kifolyón. Eleinte cikkcakkban haladtunk, amíg a kormányos belejött a dolgokba, az első két km-en megvolt legalább három.
A szervezők szerint javasolt egy váltóruha és egy cipő is, az értékeket pedig egy vödörbe érdemes zárni, hogy fel legyünk készülve egy esetleges borulásra. Ez akkor következhet be, ha a legénység nem mozog összehangoltan, vagy oldalra dől egy faág elől, stb. Erre szerencsére ritkán kerül sor, és akkor sincs tragédia, ha megtörténik. A víz hőmérséklete a tó közelében még télen is 25 Celsius fok körül van. Igaz, az evezhető szakasz vége felé már csak 10 fok, a mélysége viszont maximum egy méter.
Aztán amikor már nem kell külön figyelni az evezésre, és elhagyjuk a civilizációt, elképesztő látvány fogad. Az (akkor még) havas táj, a tőlünk néhány méterre felröppenő madarak, a vízben élő, szőnyegként burjánzó növények a legpörgősebb hét után is lenyugtatnak.
Denevérek és halpedikűr
A Hévízi-tó vízkészlete néhány nap alatt teljesen kicserélődik. A víz ezen a 10-12 m szélességű csatornán távozik a tóból, 13 km megtétele után a Zala-folyóba ömlik.. A trópusi folyókra emlékeztető növényflórát rendkívül gazdag halfauna egészíti ki, mely a környékbeli horgászok és természetbarátok kedvelt célpontjává teszi a csatornát.
A csatorna élővilága Európa-szerte egyedülálló: az őshonos fajok, a téli Balatonról ide költöző madarak és az akvaristák által a kifolyóba engedett halak és teknősök sokszínű egyvelege osztozik a vízen és a környékén. Néha olyan érzésed lehet, mintha nem is ezen a földrészen lennél (na jó, nem a akkor, amikor havas a táj.)
Láthatsz kárókatonákat, molnár- és füstifecskéket, szárcsákat, hattyúkat, gémeket. Ez igazi paradicsom a madaraknak, néhány kis vöcsökcsalád nem is repül el, hanem vándormadár létére itt telel át.
Élnek itt vízi cickányok és olyan denevérek, amelyek szeretik és igénylik a víz közelségét. Hétféle fajt találtak itt eddig belőlük. Velük nem fogsz találkozni evezés közben, a cölöpökön álló épületek alatt tanyáznak.
Bár nem látsz a víz alá a sűrű növényzettől, lent is zajlik az élet. A vadponty régi motoros itt, a szivárványsügér az akváriumokból került ide. A szúnyogirtó fogasponytok pontosan 1930 óta részei a kifolyó faunájához, ekkor szabadultak el ugyanis egy kísérlet során. Ők a halpedikűrös medencék lakóihoz hasonlóan előszeretettel csipkedik le rólad az elhalt hámsejteket, biztosan tapasztaltad már, ha úsztál a kifolyóban.
A célban a hidegben forralt borral és teával várnak, és az is megoldható, hogy ne kelljen visszagyalogolni a kifolyó mentén a kocsidhoz, ha elég volt a természetből.
Ha még nem próbáltad, mindenképp nevezz be egy evezésre, több utazási iroda és egyesület is szervez kenutúrát. Utána pedig szinte kötelező a wellness!
