A Három Platán nevű hely a „hagyományos” strandételek mellett harcsás fogásokat is kínál. Egyszerre találsz itt régit és újat, minden igényre van válaszuk.
Van, aki a megszokottra esküszik: a strandon legyen jó lángos, meg palacsinta, sült ponty és keszeg meg hekk. És van aki már tudja, milyen az, amikor a street food balatoni alapanyagokkal találkozik, és már nem akarja alább adni.
A Három Platán ebből a szempontból olyan, mint egy nagy világbéke-összejövetel, itt senki sem fog összeveszni azon, hogy milyen a jó strandkaja, mindenki megtalálja azt, amire éppen vágyik. A hot-dogtól a bakonyi sertésbordán és a rántott mozzarellán át a grillcsirkéig igen széles a kínálat.
Minket inkább a modernebb vonal érdekelt, és tök jó, hogy a tulajdonosok mertek újítani, még ha nem is kockáztatták meg, hogy búcsút intenek annak, amire évtizedek óta igény van a strandokon. (Az északi part egyik legnépszerűbb strandjáról beszélünk.)
Már most látszik, hogy felkészültek a hajtásra: a leendő sorban állókat kötélkordon tereli, az elkészült ételeket pedig kihangosítva konferálják fel. Ez talán túl drámainak tűnhet, de amikor 15-en várnak majd egyszerre lángosra, óriási a zsivaj, és a gyorsabbak simán rámennének a te rendelésedre, belátod, hogy ennek igenis van létjogosultsága. Ráadásul a pultos sem reked be délutánra.
De térjünk rá a „Balaton” nevű, harcsából készült Fish and Chips-re. (Aki "igazi" fish and chipset vizualizálna sörtésztával és borsópürével: ez nem az.) A tengerpartok alapfogásának mintájára készült harcsa és krumpli duója nem új ötlet, a fövenyesi Kalózban történt felbukkanása óta terjed a Balatonon.
A Három Platán harcsájánál a panír finom, a filé omlós, és szálkával egyáltalán nem találkoztunk. Külön dicséretet érdemel a szósz, ami nem sima majonéz, hanem egy fokhagymás-zöldfűszeres öntet. A krumpli ezek után méltatlanul jellegtelen, és a savanyú káposztánál is lehetett volna izgalmasabb a savanyúság, ha kell egyáltalán savanyúság egy fish and chips-hez.
A harcsa egyébként burgerbe is kerül rucolával és remoulade-szósszal, és a Balatonburger nevet viseli. A Fish and chipsnek és a halas burgernek is megvan itt a maga harcsás és a tőkehalas verziója.
Az Óceánburgerbe - ami értelemszerűen a tőkehelas burger - tőkehalpogácsa került, ami sajnos sokkal kisebb, mint a marhapogácsás burgerekben a hús mérete. A salátán és a szószon kívül ebben nincs is más, a beltartalmat lehetett volna egy kicsit még fokozni. Főleg, hogy a marhapogácsás hamburgerek egy része hagymalekvárt is kapott. A buci finom, érezzük rajta a pirítást, de egyelőre nem veszi fel a versenyt a street food burgerek zsemléivel.
Az italválaszték inkább a koktélokra és az esti vendégekre helyezi a hangsúlyt. Kézműves sörök nincsenek, a nevesebb balatoni borokat nem lehet kimérve kérni. Igaz, hogy ez nem egy borbár, mégsem túl életszerű, hogy az ember 34 fokban kikér egy üveg merlot-t, de a legtöbb strandbüfében egyelőre csak a no name folyóborokból adják a fröccsöt. Amik persze lehetnek jók is – ezt most nem teszteltük.
Összességében nagyon szuper, hogy újabb büfé újított és nyitott a minőség felé. Reméljük, bejön a Három Platánnak ez a húzás, és lesznek még követőik.
Három Platán
Szigliget, Strand
