Tegye fel a kezét, akinek Siófokról a nagypolgári miliő vagy az irodalom jut eszébe! Rendben, bácsika, tessék nyugodtan ülni, a hoszteszeink rövidesen felszolgálják a frissítőket.
Tényleg kábé száz éve annak, hogy a környéken még a villák voltak az urak, de ez az időszak nem múlt el nyomtalanul, csak a háttérbe szorult. Erre a legjobb bizonyíték az 1897-ben épült Jókai Villa, aminek Dr. Fekete Vilmos temesvári ügyvéd volt a tulajdonosa, és amiben Jókai Mór 1903-ban utolsó nyarát töltötte. De van itt még a történelmi fordulatból bőven: a hotel a második világháború végéig megőrizte funkcióját, majd 1947-ben államosították. A szocializmus éveiben működött itt rendőrség, zeneiskola, majd 1995-ben újból magánkézbe került, és elkezdték a nagyszabású rekonstrukciót.
Aminek ez lett az eredménye:
A villa igazán szellős, tágas, jó ízléssel kialakított, nagypolgári. Főleg a szobákban érzed majd úgy magad, mintha Budapest belvárosában lennél egy varázslatos belmagasságú lakásban, talán csak annyi a különbség, hogy az ablak nem egy tűzfalra, hanem egy szép kertre néz, és hogy a következő utcában nem valamelyik körút van, hanem a Balaton. De a lényegen nem változtat: az épület kívül-belül villa, amiben úgy érezheted magad, mint egy kevésbé kiemelkedő báró, vagy egy nagyon is kiemelkedő polgár a századfordulón.
A hotel legnagyobb erőssége kétség kívül a hangulat, ami az előtértől a könyvszekrényen át mindenhol visszaköszön, de legerősebben a szobákban, a wellnessrészleg ehhez képest már inkább csak funkcionális, és a reggelinél is alulreprezentált a lazac, a kaviár, a libamáj és a Moët pezsgő (értsd: nincs). Van viszont néhány a balatoni négycsillagosok átlagos mezőnyének megfelelő felvágott, péksütemény, virsli, tojás, a szokásos.
A Jókai villába tehát nem a gasztronómiai fordulatok miatt jössz, de ha a századfordulón akarod érezni magad karnyújtásnyira a Balatontól a tó első számú bulivárosában, kevés ennél megfelelőbb helyet találsz.