Ez az étterem pontosan úgy néz ki, mint egy turistákat lehúzó, jól kitalált csapda. De nem az, sőt.
Az első dolog, ami miatt gyanús, az a fekvése. Tökéletes. Szigliget központjában, az Alkotóházzal szemben van, akár a várba, akár a strandra indulsz, nem kerülheted el. A másik, hogy a Keszthelyi-hegységre néző panoráma elég ellenállhatatlan.
A kiszolgálás ötös. (Ez is gyanús). Igazi, oldszkúl pincérek dolgoznak itt. Nem nyári munkát vállaló diákok, akiknek mi szurkolunk, hogy ne ejtsék el a kaját, hanem fiatal, képzett, felkészült és kedves pincérek, akik egyszerre lazák és udvariasak. Nevetgélnek, sőt, az egyik énekel is, amikor azt hiszi, nem figyelünk. Pedig elég nagy szívás lehet 37 fokban hosszú ujjú fehér ingben és fekete hosszú nadrágban futkosni a napon.
Házias konyhát visznek, ahol a marhapörkölt, a hagymás rostélyos, a halászlé és a túrós csusza mellett megtalálhatók a gasztroforradalom fanatikus híveinek rémálmai, a bécsi szelet és a cordon bleu is. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy az Aranypatkó nem halad a korral, mert gondoltak azokra a vendégekre is, akik kifinomultabb fogásokra vágynak, nem disznóba töltött marhába göngyölt csirkét akarnak enni a kánikulában, vagy egyáltalán nem esznek húst. Mert van pl. "csirkemell szteak körtében sütött mézes, diós márványsajttal, fettuccinivel".
Így néznek ki a csirkemellcsíkok dijoni mártásban, zöldsaláta ágyon. Rendben van, de semmi izgalom, viszont simán megüti azt a szintet, amit ki lehet hozni ebből az ételből.
A fogas mandulás bundában rántva parmezános krumplipürével szintén teljesen korrekt. A panírozás profi, és bár nem erre találták ki, a parmezán tök jó a krumplipürével.
És akkor jöjjön a társadalmat megosztó jelenség, az utóbbi évek gasztronómiájának ütközőzónája, ami egyszerre szerez rajongókat és a ellenségeket egy étteremnek: a tányérról (majdnem) lelógó rántott hús. Egyébként finom, és nemcsak nyomokban tartalmaz húst a panírban. Nem mélyhűtött sült krumplival, hanem tepsis burgonyával tálalják (bár teljesen kitakarja a szerencsétleneket a képből).
Látszik, hogy odafigyeléssel készülnek az ételek, a dizájnra is adnak, mint például ennél a desszertnél, ahol a csokitortát vaníliahabbal tálalták.
A borlapot nem bonyolították túl, de legalább mindent lehet kérni pohárral is, és a ház borát termelő pincészet tényleg konkrétan néhány km-re van innen (Szászi Pince, Hegymagas.)
Akármilyen gyanús volt az elején, az Aranypatkó kifejezetten kellemes csalódás volt. Nem itt fogják feltalálni a spanyolviaszt, hagyományos ételeket kínálnak, jó ár-érték arányban. És ami a nagy erősségük: odafigyelnek a vendégekre.
Aranypatkó Vendéglő
Szigliget, Kossuth u. 15.
063687461300
Nyitva: H-Cs és V: 11-22h, P-Szo: 11-23h
