Kétszáz éve már borospince volt, ma étterem, kiállítótér és közösségi hely. A szentbékkállai Pegazust fővárosi fiatalok keltették újra életre.
A Pegazust a szentbékkállai templom mögött találod, filmbe illő vasrácsos kapuval. Elvarázsolt hely árnyas fákkal, biciklikkel és heverésző kutyákkal, és kicsit nehezen induló vasárnap délelőttökkel.
Álmos, de kedves volt a kiszolgálás, amikor ott jártunk, időnként fáradtnak tűnő arcok bukkantak elő az épületből. Azt azonnal megállapítottuk, hogy itt olyan, hogy dress code, nem létezik, és csak találgatni tudtunk, ki dolgozik itt, és ki az, aki a tulajdonosok baráti társaságához tartozik, és éppen a vasárnap reggelek leginkább belassult óráit éli. Olyan érzésünk volt, hogy egy házibuli utáni nap kellős közepébe cseppentünk, és hogy előző este nagyon odatette magát a társaság. És nem is tévedtünk, a szezon egyik legnagyobb bulija utáni vasárnap érkeztünk, egy Jordán Adél és a Puszi koncert utáni napon.
Talán ez volt az oka, hogy a választható ételek listája nem volt teljes, de a személyzet fáradtan is lelkes volt.
Mielőtt rátérünk az ebédünkre, elmondjuk, hogy a Pegazus egykor az Eszterházy család tulajdonában lévő dézsma- és borospince volt. Annak idején a környék egyik legmenőbb helye volt. 20 évig volt zárva, és nagyon szomorú látványt nyújtott az elvadult kerttel - még pár év, és jó kis horrorfilm-helyszín válhatott volna belőle. A helyet Fegyverneky Sára építész (aki itt most felszolgáló), a vőlegénye, Auguszt Olivér (filmes szakember, képzett cukrász és pultos) és egy üzlettársuk élesztette újra. Már egy ideje tudni lehetett, hogy ez a környék népszerűbb lesz, mint valaha, mesélte Sára. Így három évvel ezelőtt nekiálltak a családi tulajdonban levő panzió felújításának, Sára tervei alapján.
2014. augusztusában volt a próbaüzem, és a tavalyi volt az első igazi szezonjuk. Levesek, grillételek, egytálétel, burger, flekken, oldalas és quesadilla található a szimpatikusan rövid „étlapon”. A desszertekről Olivér gondoskodik, és igen a név nem véletlen: ő az Auguszt cukrászda alapítójának leszármazottja.
Rendeltünk egy flekkent salátával. Bár nem repített csúcsgasztronómiai magasságokba, teljesen renden volt, és a krumpli is nagyon finom volt (lehetett volna belőle egy kicsit több is). Semmit nem bonyolítanak túl (kérdés, hogy egy flekken esetében érdemes-e egyáltalán). Igaz,a "2000 alatt" kategóriánk szempontjából ez a fogás határeset, mert pont 2000 forintba kerül, de környékbeli étteremben nem nagyon találsz ilyen laktató kaját ennyiért.
Kipróbáltuk a vegaburgert is: a nem kiemelkedő, de finom zsemlébe három grillezett kecskesajt került, erre grillezett padlizsán lilahagymával. A feketére sült padlizsán látványa senkit ne ijesszen el, tök finom lett. A mustáros-majonézes szósz is illett az összképbe, de egy is csavart még elbírt volna. A burger 1600 forintba kerül, a házi marhaburger pedig 1800-ba.
A borlapon kizárólag a helyi pincészetek tételei szerepelnek – Trombitás, Kaal Villa, Káli Kövek, Istvándy – és decinként 300-700 forintért adják őket.
A Pegazus nemcsak étterem és találkozóhely, hanem kiállítótér is, és jógatáborok, koncertek,filmvetítések, dj-s bulik helyszíne is egyben. 2015 nyara óta a Káli-medence új kortárs közösségi, kulturális központja.Jelenleg két kiállítást nézhetsz meg: a Szőrmentén egyszerre vicces, abszurd és hátborzongató a kitömött és a meglepő kontextusban tájképekbe helyezett állatokkal, a TOBE Galéria jóvoltából megrendezett BLU nevű tárlat pedig venezuelai, spanyol, argentin, brazil és magyar kortárs fotográfusok „kék képeit” mutatja be.
Fotók: Pegazus és ilovebalaton
A Pegazust nagyon ajánljuk, ha a Káli-medencében jársz. Finom, egyszerű kaják és nyugalom várnak, és tök jó, hogy nem kell feszengeni, ugyanakkor nem tolják túl a „budapesti laza művész” életérzést sem.
Pegazus
Szentbékkálla, Kossuth Lajos u. 39.
Niytva: 11-24h, kedd szünnap
Nyereményjáték: nyerj hihetetlen luxusvitorlázást a Balatonon húsz haveroddal, teljes ellátással, saját kapitánnyal egy egyszerű fotó elkészítésével! Részletek itt.
