Idén őszre olyan alacsony lett a Balaton vízszintje, hogy szinte száraz lábbal át lehetett sétálni egyik településről a másikra. A mélypont a tavaly év végi 38 centiméteres vízmagasság volt. Azóta valamelyest javult a helyzet, hiszen Velencei-tónyi vizet hozott a Balatonba a havazás, és ma már 62 centiméteres a vízállás, ami még mindig nagyon alacsonynak számít: ha nem következik az átlagosnál jóval csapadékosabb tavasz, akkor őszre megint homokbuckákra számíthatunk a part mentén.
Sokan a 121 kilométer hosszú Sió-csatornát, illetve a zsilipet üzemeltető Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot hibáztatják és tulajdonképpen máig tartja magát az a nézet, hogy a víz nem eltűnt a Balatonból, hanem egyszerűen leengedték azt a parti nyaralók védelmében. Egyszerűbben szólva: a gazdagok szárították ki a tavat.
Szerencsére ezt a kérdést nagyon könnyű tisztázni, hiszen hivatalos adatok vannak arról, hogy melyik évben mennyi vizet engedtek le a csatornán, amelynek az ősén már Galerius császár is dolgoztatott i. sz. 292-ben. Az igazi szabályozás aztán a 19. század elején indult be, amikor egész métereket engedtek le a tóból, hogy növeljék a mezőgazdaság számára hasznos területeket, mert csak a század közepén kezdték el turisztikai szempontból is hasznos térségnek tekinteni a Balatont.
Akkortól már nem a tó kiszárítása, és a felszabaduló terület felszántása, hanem egészséges határok közti szabályozása vált a kulcskérdéssé, amiben a zsilip segíti a szakembereket. Hogy aztán mikor, mennyi vizet kell leengedni a tóból ahhoz, hogy a déli parti települések és a vasútvonal biztonságban legyen, azóta is vita tárgya.
Abban viszont mindenki egyetért, hogy szükség van szabályozási szintre, és a szakértők közt abban sincs vita, hogy ez a szint a jelenleg meghatározott 110 centiméter környékén lehet optimális. Egyébként már a mostani maximum is egy emelés eredménye: korábban 100 centiméter volt a megengedett csúcsérték, majd egy hatéves előkészítő munka eredményeként 2002-ben emeltek tíz centimétert, ami 60 millió kőbméter többletvizet jelent a mederben. A régi szép időkben tehát, amikor emlékeink szerint mindig tele volt vízzel a Balaton, jóval korábban húzták ki a dugót, mint az elmúlt években, és alacsonyabban volt a maximális vízmagasság. Viszont a megszépülő emlékektől függetlenül az könnyedén eldönthető kérdés, hogy a mostani szárazság a Sió-csatorna hibája-e.
Röviden válaszolva: nem.
Ennek az a pofonegyszerű oka, hogy 2011. május elseje óta, tehát közel 21 hónapja nem engedtek le vizet a csatornán. Ráadásul akkor a 110 centis szabályozási maximum fölött, 111 centiméteren tetőzött a Balaton. Ez az a vízmagasság, amelynél a zsilip üzemeltetőinek nincs mérlegelési joguk: 110 centinél nem lehet magasabb a víz szintje a korábban már említett okok miatt, és az évszázados tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen szabályozási magasság mellett egy-két aszályos évet leszámítva köszöni szépen, remekül érzi magát a Balaton.
Sajnos azonban lassan két éve nem volt olyan problémája a zsilip üzemeltetőinek, hogy azon kelljen gondolkozniuk, leengedjenek-e a Balatonból. Pedig pontosan két éve még merőben más képet mutatott a térség: míg most örülünk a 62 centiméteres víznek, 2011. január elsején a nagyon csapadékos 2010-es év miatt 127 centiméteres volt a vízmagasság, így akkor a Sió-csatorna üzemeltetőinek 17,7 centimétert kellett engedniük a Balatonból. Februárra a vízállás újra 118 centire nőtt, márciusban 110 centiméter volt, áprilisban 115 centiméter, májusban 111 centiméter, ekkor már csak 0,02 centimétert engedtek le a vízből. Lényegében tehát a szabályozási maximum felett állt néhány tized centiméterrel a Balaton, amikor utoljára kinyílt a zsilip. Ami alapvetően remek hír volt, hiszen a maximális és az optimális vízállás általában megegyezik.
Általában. Mert van, hogy nem éri azt el, de ettől még nem kell eret vágni magunkon, mert a Balaton egy természetes tó, és előfordulhat az ingadozás. 2003-ban, abban az aszályos évben, amikor még a tavalyinál is alacsonyabb volt a vízállás, alig 70 centiméteres maximumig kúszott fel a vízszint. Csak nyolc centiméterrel volt magasabb, mint most, amikor még bőven töltődő szakaszban van a tó. Mégsem száradt ki a Balaton, mert egy évvel később már 81 centi volt a vízmagasság, aztán 100, majd 119, majd megint 110, aztán 112, 107, majd megint 112, végül jött a már taglalt 2011-es 111 centi, és ez után nem nyílt meg többé a zsilip.
Sőt az egész 2012-es évben zárva volt. Vannak, akik szerint ennek ellentmond, hogy a 121 kilométeres Sió-csatornában tavaly is volt víz, de ez főleg az alsó folyásra igaz, amit már nem a Balaton, hanem a Kapos folyó tölt fel, ez a szakasz tehát független a Balatontól. És ahogy 1993-ban, majd 2001-ben, 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben, úgy 2012-ben sem volt apasztó eresztés a Balatonból. Pontosabban egyetlen egyszer mégis: 2012. április hatodikán egy pillanatra kinyílt a zsilip, de körülbelül csak annyi időre, mint amikor belesünk egy ajtón, aztán rögtön be is csapjuk: összesen 15 századmillimétert engedtek le, hogy felfrissítsék a Sió-csatorna siófoki szakaszát. De a nyár során már erre a fontos feladatra sem engedtek ki vizet a Balatonból, pedig az érintett települések határozottan követelték a zsilip üzemeltetőitől a pangó, szennyezett tározótér átmosását. De már ehhez sem volt elég víz.
Hogy akkor mi történt a remek, 111 centivel tetőző 2011-es tavasz és a tavalyi 82 centis maximális vízállás között? Jött egy aszályos év. És hogy miért engedtek le 2011. elején a Balaton vízszintjéből több alkalommal összesen 37 centiméternyi vizet, ha egyszer aszályos év következett?
Két okból: egyrészt mert a maximális szabályozási szint felett hagyni a tó vízét komoly kockázatot jelent a part menti településekre, és nem is adnak erre lehetőséget a jogszabályok. Másrészt mert májusban senki sem láthatja előre, mennyi csapadék esik majd a nyáron, a 6-8 napos időjárás-előrejelzéseknél messzebbre kitekintő meteorológiai kalkulációk már a jóslás kategóriájába esnek: vagy bejönnek, vagy nem. Akadnak persze teljesen más módszerekkel dolgozó évtizedes előrejelzések, amelyek a korábbi évtizedek trendjeiből próbálnak következtetéseket levonni a jövőre nézve, ezek vicces módon a rövid távú előrejelzésekhez hasonlóan akár pontosak is lehetnek, de éppen a néhány hónapnyi távolság az, amit a meteorológiában képtelenség előre látni: erre az időszakra nincs jó módszer. És a későbbi cikkekben majd látni fogjuk, hogy az alacsonyabb vízszint egyáltalán nem életveszélyes a Balatonra nézve, a túlságosan magas viszont beláthatatlan kockázatot jelent a térség környékén élők mindennapjaira és közlekedési lehetőségeire. Atombiztos előrejelzés nélkül tehát kicsit vaktában kell lövöldözni, éppen ezért a zsilip üzemeltetői nem lehetnek másra tekintettel, csak a 110 centis szabályozási szintre és arra, hogy az alacsony vízállás sokkal kisebb kockázatot jelent, mint a magas.
Összegezve: a problémát a száraz 2011-es és 2012-es év jelentette, nem a zsilip kinyitása, hiszen az a vizsgált időszakban zárva volt. De hogy pontosan milyen meteorológiai jelenségek vezettek el a valóban nagyon alacsony nyári-őszi vízálláshoz, hogyan értük el a 38 centiméteres mélypontot, és hogy kell-e attól tartanunk, hogy a Balaton vize egy nap teljesen eltűnik, azt a következő cikkünkben fogjuk megvizsgálni.
