Cikksorozatunk első részében arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a Sió-csatorna üzemeltetőinek van-e közük a nagyon alacsony vízszinthez, és megállapítottuk, hogy nem: 21 hónapja egyetlen centi vizet sem engedtek le a Balatonból, az okokat tehát máshol kell keresni. A második részből kiderült, hogy egy az embertől, pontosabban inkább csak a zsiliptől független jelenséget, az időjárást nagyon is okolhatjuk a kialakult helyzetért, a modellek ráadásul nem sok jót jeleznek előre. A harmadik részből megtudhattuk, hogy az élővilág alkalmazkodik a változó körülményekhez, nem kell aggódnunk, a negyedik részben meg egy független Balaton-szakértőt faggatunk.

Volt már ilyen

A Balaton jelenlegi helyzetével kapcsolatban két tábort különíthetünk el. A hivatalos kutatói vélemények inkább optimisták, a független Balaton-kutatók viszont riasztóbb állításokat is megfogalmaznak néha. De nem hangulatkeltési célból, ők ugyanannyira aggódnak a Balatonért, mint mi. Czigler László is közéjük tartozik.

Tény, hogy a Balaton vízszintje az elmúlt évtizedekben többször is aggasztóan alacsony volt, amit a magyarázatok jelentős része a klímaváltozással hoz összefüggésbe. Voltak olyan megnyilvánulások is, amelyek szerint mesterségesen kell pótolni a Balaton vizét, de arra egyik elképzelés sem adott választ, hogy amikor országosan is aszály van (márpedig a sorozat második részéből kiderült, hogy az van), akkor hol van akkora felesleges vízkészlet, ahonnan pótolható lenne a Balaton vízhiánya. És ez csak egy a fontos kérdések közül, mert az eltérő vízösszetételből származó ökológiai veszélyekre is oda kell figyelni.

Egy homokzátony 2003-ban Balatonfenyves partjainál

A vízszintet befolyásoló tényezők közül vannak rövid és hosszú távú hatások. Rövid távon a csapadékmennyiséget nem tudjuk befolyásolni, azt viszont igen, hogy mennyi vizet eresztenek ki a tóból, és mennyit eresztenek bele. Kiderítettük, hogy a Sió zsilipjét zárva tartják, ott bizony egy csepp víz sem jut ki a Balatonból. Lelakatolják, leláncolják, sőt le is hegesztik a zsilipet, ha a helyzet úgy kívánja. Mint most. Siófokon mégis sokan állítják, hogy eresztik a vizet. Hogyan lehetséges egyszerre igaz a két állítás? Úgy, hogy a siófoki szennyvíztisztító befogadója a Sió-csatorna. Ha az ide kivezetett vizet nem mosatnák el rendszeresen, akkor a környék folyamatosan bűzlene és még járványveszélyes is lenne. Ennek ellenére a hozzánk eljuttatott hivatalos adatok szerint csak egy 0,15 milliméteres eresztés történt tavaly áprilisban, illetve folyamatosan jelen lehet jelentéktelen mennyiségű csurgalékvíz, mert a zsilip nem zár teljesen hermetikusan, de ennek hatása a tó vízszintjére milliméterekben is nehezen kifejezhető.

A Siót, mint kimenetet tehát kordában tartják az illetékesek, a befolyó vizekre viszont kevesebb hatásunk van. Ezeknek a vizeknek a 83 százaléka lápos, mocsaras területeken, berkeken keresztül folyik be a Balatonba, és mindegyik végén van egy zsilip. Ezeket nyáron zárva tartják, és az összegyűlt vizet ősszel, a turistaszezon után eresztik be a Balatonba.

Nyáron csak akkor nyitják ki a zsilipeket, ha a csapadékos idő miatt a berkekben annyi víz gyűlik össze, hogy az már valamelyik települést elöntéssel fenyegeti. A fürdőzők számára egyébként a barnás, habos berekvíz riasztó lehet, a Limnológiai Intézet is elismeri, hogy ez nem szép látvány (még ha nem is jelent egészségügyi kockázatot), ezért is várják meg a beeresztéssel a szezon végét.

2003 Fonyód, háttérben a Badacsony

Összefoglalva: egy csapadékszegény nyáron (mint amilyen az elmúlt kettő volt) a Balatonba bejut az északi part patakjainak a vize (ez az összes befolyó vízmennyiség 17 százaléka) és a ráhulló csapadék. Az egyenlet másik oldalán a Sión opcionálisan leeresztett víz, és a legalább napi egy centiméternyi párolgási veszteség áll, de utóbbi nagyon forró kánikulai napon ennél még több is lehet. Ezek alapján nem meglepő, hogy nyáron a Balaton vízszintje rohamosan apad, és ha a szabályozási elv nem változik, akkor enyhe túlzással a Balaton nagy attrakciója a Balaton-átfutási verseny lehet. Persze, ez csak nagyon szélsőséges esetben lehet így.

Kiszáradni nem fog

Valójában nem kell tartanunk attól, hogy a tó kiszárad, ugyanis van még egy vízbázisunk, amelyről eddig nem esett szó: ez a bakonyi karsztvíz. A bakonyi szén- és bauxitbányászat intenzív vízkivételéig a Balaton medre tele volt forrásokkal, helyi szóhasználattal élve "hevesekkel". Tavasszal mindig ezek felett olvadt meg először a jég. Mivel a karsztvízszint változása csak lassan és késleltetve követi a csapadék mennyiségének ingadozását, így annak kiegyenlítő hatása van a vízszintre. Ezt a hatást fokozza az alábbi egyszerű fizikai jelenség: egy víz alatti forrás vízhozamát befolyásolja a felette lévő vízoszlop magassága. Magas vízállásnál nagyobb a forrásra nehezedő víz tömege, kisebb a vízhozam. De alacsony vízállásnál a kisebb ellenállás miatt nő a vízhozam.

Az intenzív karsztvízkiemelés időszakában ezeknek a forrásoknak a vízhozama nagyon lecsökkent, a tapolcai Tavasbarlangban például nem lehetett csónakázni, és a Hévízi-tó körüli problémák országos szinten is ismertek voltak. Ez azonban a Balaton vízszintjét nem befolyásolta, hiszen a kitermelt víz jelentős részét felszíni vízfolyásokon a Balatonba vezették. A bányászat - és így az intenzív vízkitermelés - leállításával a karsztvízszint emelkedni kezdett, és előbb-utóbb helyre fog állni a régi szint. Ha tehát emelkedik a karsztvíz, az nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a forrásokon keresztül a korábbinál több víz kerül a Balatonba, a szakértő szerint teljesen felesleges erre az átmeneti időre külső vízpótlásra gondolni.

De vajon tudunk-e mi esőt csinálni? Na nem esőtánccal, hanem régi, jól bevált módszerekkel. A legtöbb klimatológus ugyanis egyetért abban, hogy a klímaváltozás miatt az éves csapadékmennyiség csökkenni fog, és a csapadék eloszlása is egyre szélsőségesebb lesz. Hosszú aszályos periódusok váltakoznak majd rövid csapadékos időszakokkal, akár néhány órás felhőszakadással, amely során egy havi csapadékmennyiség is leeshet. Ez nem csak a Balaton, hanem az egész ország problémája.

A Balaton vízállásának hosszú távú változásai a siófoki vízmércén
(Az adatok és az ábra forrása: Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság)

Magyarországon az uralkodó széljárás az észak-nyugati. Ez a szél az Atlanti-óceán felől hozza a páradús légtömegeket, és ez okozza Nyugat-Európa bőséges csapadékellátását, hozzánk azonban már csak az Alpokon átjutó maradék jut. Csodálatos dolog, hogy varázslat nélkül növelni tudnánk Magyarországon a csapadék mennyiségét, ha sikerülne újra párásítani ezeket a légtömegeket. A szakértő szerint a Duna völgyén keresztül érkező levegőt évszázadokon keresztül a Hanság és környéke párásította újra, ettől javult a Dunántúl csapadékellátása. Ez volt az úgynevezett fokrendszer.

A fokrendszer egy több évszázadig működő - tehát kipróbált, biztosan eredményes - módszer volt. Lényege, hogy egy nagyobb víztest víztöbbletét egy nyíláson (ezt hívták foknak) elvezették. A Balaton vízét megcsapoló Sió patak nyílását, azaz fokát nevezték el például őseink Siófoknak. A fokrendszer főleg a nagyfolyóinkon működött: az árvíz víztöbbletét kivezették a holtágakba, morotvákba, halastavakba, elöntötték a mélyebben fekvő réteket, legelőket. A víz egy része beszivárgott a talajba, biztosítva a talajvíz-utánpótlást, a nagyfelületű vizes élőhelyek intenzív párologtatásukkal pedig növelték a levegő páratartalmát, így áttételesen a csapadék mennyiségét. Alacsony vízállásnál a maradék víz visszafolyt a folyóba, emelve annak vízszintjét. A modern mezőgazdaság velejárója, hogy a fokrendszer korábbi formájában már nem működik, nem működhet. De attól még, hogy fokrendszer nincs, az elvet akár hasznosítani is lehetne. De ez inkább csak egy elméleti lehetőség.

Tiszta vagy algás a víz?

Utolsó kérdésnek csak annyi maradt, hogy akkor most mi van a vízminőséggel? Vörös Lajos cikksorozatunk előző részében úgy fogalmazott, hogy mint minden hasonló élővízben, a Balatonban is élnek olyan algafajok, amelyek toxikus anyagokat termelnek. Ha ezeknek a méreganyagoknak a szintje bizonyos szint fölé emelkedik, bőrpírt és egyéb kellemetlenségeket okozhatnak, de jelenleg a vízszinttől függetlenül nincs ilyen veszély, az egészségre ártalmas algák száma a csatornázásnak köszönhetően minimális. Czigler szerint viszont ezt a kérdést több szempontból kell vizsgálni, de megkerülhetetlen, hogy beszéljünk a foszfor mennyiségéről. A Balaton könnyen felkavarodó üledékében 18 ezer tonna foszfor van egy OECD-jelentés szerint, amely a berkekből került a tóba. A berkek, amíg nem háborgatták őket, a befolyó vizeket szűrték, a megkötött tápanyagokat tőzeg formájában elraktározták. Aztán beavatkoztak: elsőként csatornákkal vágták át őket, így szűrő funkciójuk megszűnt. Ezzel egy időben a mezőgazdasági, ipari és lakossági terhelés elkezdett növekedni. A szennyeződés mind tisztítatlanul ömlött a tóba, így a Balaton elkezdett hínárosodni, majd 1974 után algásodni.

Ezen az ábrán az látszik, hogy 2002-ben és 2003-ban a vízállás csökkenése nem okozta a vízminőség romlását, mert a klorofill-tartalom a vízben (algák mennyisége) nem nőtt
(Forrás: MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany)

Kormányzati intézkedésként csatornáztak, szennyvíztisztítókat építettek és elrendelték, hogy a Kis-Balaton szűrőfunkcióját helyre kell állítani. Ez utóbbi azonban nem sikerült. Nem kivonják a szennyezőanyagokat, hanem feloldják, és a tóba vezetik az elmúlt több mint tízezer év megkötött tápanyagait. Durva kimondani, de napjainkban a Kis-balatoni Vízvédelmi Rendszer lett a Balaton legnagyobb szennyező forrása, amin most nagyberuházással próbálnak változtatni.

A Balaton vize a szó klasszikus értelmében tiszta, de nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy toxintermelő kékalgák nagy számban vannak-e jelen benne, és Czigler szerint erre igen a válasz. A kékalgák azért termelnek toxinokat, hogy kiszorítsák a konkurens algafajokat, és sajnos ezek az anyagok a magasabb rendű állatokra is mérgezőek. A tavak kékalgák általi toxikussá válása mára egyébként világjelenséggé vált, nem egyedi a Balatonnál kialakult helyzet, az EULakes szervezetben, amelybe Magyarország is belépett, erre is kiemelten figyelnek.

Tény, hogy a nyílt vízen az ekkora vízszintváltozásnak nincs számottevő hatása. Egy félméteres vízszintcsökkenés a három és fél méteres átlagmélységet három méterre változtatja, összességében ez valóban indifferens. Partközelben viszont, ahol a 60 centis vízből 10 centis lesz, ott okozhat lokális problémákat az algásodás.