A történet első, második és harmadik része.
Horka nagyon csodálkozott, mikor húgát viszont látta, azt remélte, hogy szerelmével, Kelénnel együtt odavesznek a Balatonba, amikor megpróbálják ellopni a tó tündérének, Siónak a kedvenc aranyhalát. Nem sejthette, hogy Sió, akit már többször átvert, a szerelmesek szövetségese lesz.
Horka arra gondolt, nem baj, kitalálnak majd egy másik tervet az elpusztítására. Elkérte Helkától a halat, hogy apjának finom vacsorát főzzön belőle. De maga falta fel a halacskát, Rohan hercegnek egy közönséges halból készített vacsorát, igy a herceg továbbra is vak maradt.
Horka és Thuz újra felkereste a cigányasszonyt. Úgy gondolták, az is elég, ha Kelént elpusztítják, hiszen Helka annyira szereti, hogy úgyis utána hal.
Azt mondták ezért a fiúnak: áll a Bakony közepén egy hatalmas cserfa, melynek tetején lakatlan hollófészek árválkodik. A fészekben összegyűlt harmatvíz varázserővel bír, azt kell megszereznie Kelénnek, hogy az öreg Rohan visszanyerje szeme világát. A fát azonban hatalmas vadkan őrzi, meg kell küzdenie vele annak, aki a fa kincsére áhítozik.
Kelén azonnal útnak indult, hiszen látta, hogy Helka milyen bánatos. Hét nap hét éjjel bolyongott a Bakonyban, de nem találta meg a fát. A bakonyi szél megsajnálta a fiút és elvezette Kamorhoz, az öreg varázslóhoz, akinek fia belehalt Sió iránt érzett szerelmébe, és aki Sió fejére űzte a vad kígyókat bosszúból. Felismerte a fiút, tudta, hogy ő az, aki a remetével őrzi fia sírját a barlangban.
Kelén elmesélte történetét. Kamor rögtön átlátott Horka és Thuz gonosz tervén, s megígérte, hogy segít a fiúnak. Elvezette a cserfához, maga végzett a vadkannal, segített feljutni Kelénnek a fa csúcsára a harmatvízért. Mikor végeztek, elkísérte a fiút a Bakony széléig.
-Tudd meg, hogy a sírban, melyet apáddal gondoztok, a fiam nyugszik. Bármikor bajba kerülsz, mondd ki nevem háromszor a sír mellett, s én ott termek a bakonyi szél szárnyán.
Mikor Kelén hazatért, Horka nagyon elcsodálkozott, de továbbra sem tett le tervéről. A vadkan nyelvéből férjének reggelit készített, ő maga pedig tükre elé ült, és arcára locsolta a harmatvizet. A varázslat azonban máshogy hatott a két gonosz lélekre. Thuz csúf vadkanná változott, Horka pedig – miután magára locsolta a harmatvizet – egy fekete holló alakját öltötte magára. A két riadt állat elmenekült a palotából, mielőtt bárki észrevette volna őket.
Holnap múlva folytatjuk a mesét, melyből kiderül, hogy tud-e az öreg Kamor segíteni a fiataloknak.
A történetet Bezzeganyától kaptuk kölcsönbe. Az eredeti mesét Fáy András vetette papírra 1836-ban. A történet új verziója megvásárolható a Bookline webáruházban.
