Gilvesy Róbert egy kanadai dohányfarmon nőtt fel, Magyarországra költözött, és azonnal beleszeretett a Szent György-hegyi panorámába, amikor először itt járt. Azóta felújította a hegy egyik legszebb pincéjét, szervezett ide egy kétszáz fős fesztivált és néhány elég komoly borvacsorát. Nem vallja magát borásznak, a borkészítés számára alkotás, akárcsak eredeti szakmája, az építészet.
Róbert nagyszülei az 1930-as években vándoroltak ki Erdélyből, illetve Somogyból Kanadába. A Niagara-vízesés közelében vettek területet, és dohánytermesztéssel kezdtek el foglalkozni. Róbert 20 éves koráig aktívan részt vett a farm életében, "nem állt tőlem távol a mezőgazdaság", meséli. A kilencvenes évek elején Magyarországra költözött és építészeti vállalkozást alapított. 1993-ban járt először a Káli-medencében és a Szent György-hegyen. Megfogta a kilátás, a szőlő, és az, hogy "ez egy élő vidék", egy évvel később pedig már a hegymagasi Lengyel-kápolna melletti egykori Esterházy-pince tulajdonosa volt. A műemlék épületet saját tervei alapján újította fel, az eredményről az archdaily.com építészportál is beszámolt.
Több mint egy évtized telt el, mire megvette az első szőlőt. Akkor még csak hobbi volt, nem gondolt arra,hogy ezzel komolyabban is foglalkozni fog. "Mindig is szerettem alkotni, és a borászat ilyen. Nem vagyok tanult borász, inkább a "winemaker" szót használom. Részt veszek a munkákban, hozzáadom az ízlésbeli tapasztalataimat, értek annyira hozzá, hogy beleszóljak" - mondja. A borokat Ruppert Márton borásszal közösen készítik, együtt alakítják ki az ízlésvilágot, és nagyon sokat kísérleteznek és kóstolnak.
A szőlőt ökológiai gazdálkodással művelik. Róbert szerint komplex, ütős fehérborokat adnak a környezeti adottságok. Jól működnek itt a rizlingek - az olasz és a rajnai is, de a sauvignon blanc-tól is szép tételeket vár. Kanadába is szállít a vulkanikus, karakteres borokból, néhány neves étterem borlapján is megtalálhatók a borai. Az egyik legnagyobb ültetvény most a furmint, három hektáron terem. Róbert nagyon hisz a furmintban, szerinte minden megvan ebben a fajtában ahhoz, hogy nemzetközi szinten sikeres legyen. A vörösökkel viszont még kivárnak, lesznek ültetvények, de egyelőre kis tételben és ez még a jövő zenéje.
A Gilvesy Pincészet egészen komoly gasztroszeánszok színhelye is. Neves vendégséfek érkeznek, akik előre megkapják a pincészet borait, és ezekhez főznek. Róbert szerint az utóbbi 2-3 évben sokat nőtt a hegy ismertsége, és már most is sokkal több eseményt szerveznek, mint régen (a hegy lábánál zajló street food bulin mi is ott voltunk), de még nincs elég minőségi szálláshely és program. Ő a maga részéről a borvacsorákkal, borkóstolókkal készül, és még ilyenkor is finom házi pizzával, vagy a Búzalelke kenyereivel várja a vendégeket.
Ami rengeteget dob a Szent György-hegy népszerűségén, az a Bohém légyott nevű nyári minifesztivál, amit már kétszer szervezett meg a pincészetben. Borozós, street food-kóstolós eseményről van szó, ahová jazz zenészek és dj-k is érkeznek. A második alkalommal kétszáz vendég volt, de a cél, hogy ennél is többen - de maximum 300-an legyenek az idén, ennyi embert tudnak kiszolgálni a pincészetben. Érdemes időben biztosítanod a helyed, ha egy olyan boros bulira vágysz, amit még nem fedeztek fel a tömegek.
