Ezzel a közepes poénnal látogatunk el Csopakra. Ahol nincsenek zöld kutyák.
Csak ilyen.
Meg ilyen is. A hely ugyanis kutyabarát.
A Balaton környékén alapvető gond, hogy a vállalkozók megszerzik a szabaddá vált vendéglátóhelyeket - kocsmákat, kisboltokat -, ínyenc bisztrókká alakítják őket, a helyiek pedig egyszer csak úgy érzik, hogy nincs helyük a saját községükben, városukban. Nincs hol meginni egy korsó sört, elcsevegni a szomszéddal, nincs hol adni a habból a nyuszimotorosoknak. A csopaki "Szomszéd kertje" a bezárt "Nosztori kocsma" helyén nyitotta meg kapuit. Tóth Attila, a hely házigazdája így megkapta azt a leckét, amelybe már sok-sok étterem-tulajdonosnak beletört a bicskája. Egész éves nyitva tartásban gondolkodott, tehát kiemelten számított a csopaki közönség látogatására.
Az áttörés pedig megtörtént. A csopakiak elkezdték magukénak érezni a helyet. Ennek három fő oka lehet. Az egyik a szíveslátás. Ide bármikor benézhet valamelyik falubeli bácsi, és elszopogathatja bóbiskolva a korsó sörét. Senki nem nézi ki, sőt még egy kóstolóval is megkínálják a tokhal ceviche-ből. Ahogy Attila mondja: "Tisztelettel köszönünk, tisztelettel bánunk! Igyekszünk mindenkire emlékezni, aki egyszer bejött hozzánk." Második ok: az árszínvonal. Egy-két kivételtől eltekintve az ételek nem mennek 3000 forint fölé. A harmadik ok (bár csak a rossz nyelvek szerint): elhagyta az éttermet egy csopaki alkalmazott. A távozása után érkeztek az első csopaki vendégek. Persze ezt csak a rossz nyelvek mondják, Tóth Attila pedig nem foglalkozik pletykákkal.
Az első jó tesztek és újságcikkek után a "Szomszéd kertje" jól bírta a megnövekedett érdeklődést. Tulajdonképpen itt dől el egy hely életképessége. Jó dolog persze, ha valaki színvonalasan kiszolgál két asztalt. De ha minden asztalnál éhes, néha türelmetlen emberek ülnek, akkor kiderül, hogy a jó minőség csak kirakat, vagy roham esetén is megtartható.
Az étlap rövid, ahogy az mostanában már elvárás, de a tábla mindig segít, hogy válogathassanak az érkezők.
Építettek egy profi kemencét, amely már magában is sok-sok egyedi ízzel kecsegtet. Bajkai Gábor, séf szánt meg: "Akarsz egy kis tüzet fotózni?" Akartam.
A hely másik ékessége a Yagoona Grill. Ez a szabadtüzes vas grill eszköz egy Svájcban élő ausztrál srác találmánya. Komplett konyha 1 négyzetméteren.
Keményfával és a parazsával dolgoznak benne. Mint látható sok húsféle elfér a platnin, felülre meg jöhet a jó öreg vasaló.
Fölötte ott van ez a rács, ami azért jó...
...mert fel lehet rá ezt-azt akasztani. Egy bográcsot, hogy rottyanjon valami kiadós levesféle, vagy belógatni a forró fölé vertikálisan grillcsirkét, vagy -kacsát.
Ez a nagy büszkeség, a tokhal ceviche. A tok magyar, Keszthelyről. Ez egy ínyenc étel a mediterrán konyha remeke, tehát a falusi gasztronómiában nincs helye. Azaz valószínűleg mégis van, ha a belátogató iszogatók is kérnek egyet a sör mellé. A tokhal a savakkal találkozva megpuhul, házi ecet, gyümölcslevek adják az ízpluszt. Kis fürjtojás, koriander. Megkóstoltam, üt.
A hamburgert "baconba göngyölt szerelemnek" hívják. Bele lehet bolondulni. A húst érlelt marhaoldalasból és marhanyakból készítik, jucy lucy módon. Egészen addig nem tudtam, hogy mit jelent ez a mód, amíg bele nem haraptam a burgerbe. A jucy lucy azt jelenti, hogy a cheddart nem a húst tetejére olvasztják, hanem olyan stefánia vagdalt módon a pogácsa közepébe. Beleharapsz, upsz rá a pólóra. Csak az íze kárpótol.
Attila büszke még a kijevire is, ebben fűszervaj lapul (az is tud fröcskölni rendesen) és minimális sajt. A sajt mutatja, hogy a "Szomszéd kertje" figyel a vevőire. Az oroszok nem tesznek a kijevibe sajtot. Náluk nincs ennek hagyománya. Nálunk viszont van, nem törődünk az eredeti recepttel. Attila kérdezgette a vendégeit, akik hiányolták a sajtot. Lett sajt.
Hétvégén húsleves, rántott hús, krémes, hogy a hagyományőrzőknek is meglegyen a kívánságuk. Ínyenceknek rib eye steak erdei gombákkal, grill tokhal fán sütve, kecskesajt krém, de ha csak valami könnyű háziasat gondoltál, akkor egy jó kis idényfőzelék grill kolbásszal.
Ilyen a tépett kacsás szendvics. Nem ettem belőle, nem fért már belém, de kicsit sírtam miatta.
Az ételérzékenyekre Emese, Attila felesége ügyel, aki először saját maga miatt volt kénytelen új ételeket kitalálni. (Ilyenkor jó, ha az embernek egy séf a férje). Mindenmentes kenyér kölesliszttel, barna rizs liszttel, cirokliszttel és mandulaliszttel, kis olívával, útifűmaghéjjal, szódabikarbónával. Chia puding agavé sziruppal, mandulatejjel. Már kísérleteznek a gluténmentes bucival, a gyümölcs crumble-lel, az avokádós-csokis pralinégolyókkal, amiket kávé mellé szánnak.
Itt az ősz, vége a kánikulának, ezért "szomszédol" néhány hétig a Szomszéd kertje! Hétvégenként áthívja közelebbi és távolabbi barátait, hogy megmutassák, amiben ők a legjobbak. Jönnek majd zenészek, lesznek borászok, vendég séfek.
A gyengébb napokon tanulás, készül a következő évadra a program. Könnyű nyári ételek helyett kirándulós, kiadósabb tányérok. A tervek között szaftos, tunkolós ételek. "Guatemala felé fogunk menni. Nem az ételekkel, inkább a stílussal". Erre készül Tóth Attila, aki Ausztriában, Olaszországban, Angliában sajátította el a mesterséget. Amikor hosszú évek után hazajött, több helyen is konyhafőnökként dolgozott. Majd másoknak segített kialakítani a saját éttermét. "Mindig, mindenkinek elmondtam, hogy aki Magyarországon éttermet akar nyitni, az nem normális. Ez egy mazochista, szörnyű világ." "Na de akkor ez a Szomszéd kertje micsoda?" "Az élet ott jön szembe veled, ahol ki akarod kerülni. Ez van. Szembejött,"
