Ezen a nyár hangulatú őszön is túrázós-ínyenckedős programok szerveződtek a Balaton lankáin. Az egyik már elmúlt - sok liba látta a kárát - a másik most jön. November közepén magam is ellátogattam a "Márton napi hegymenet" programjaira. Azazhogy, igazából nem is voltak programok. Néhány csopaki étterem összefogott (fiatalabb olvasók kedvéért: nem egymást fúrta, hanem együtt gondolkodva, egymást segítve hívta éhes vendégeit), főztek néhány különleges libafogást, és arra biztatták a hozzájuk látogatókat, nézzék meg a többiek produkcióit is. Imádom az ilyen eseményeket! Nincsenek túlizzadva, túlgondolkodva. Persze - ebben a laza stílusban - fejleszthetőek is. De ha így maradnak, az sem hiba.
Az éttermek egymástól sétatávolságra helyezkednek el. Néha van a dologban egy kis dombra fel, dombról le, de azt már Mátyás király anekdotái óta tudjuk, hogy Isten sem mindenható... hegyet völgy nélkül ő sem teremthet! Tehát néha mászni kell, néha csúszni. De a táj szépséges, őszi, rozsdás és roppanó leveles. Kezdtem tehát a Szomszéd kertjében ezzel...
Libaragu leves, mint látható eléggé tartalmas. A liba nincs kicsontozva, van benne egy kis nyak, májacska, meg ez, meg az, le kell szopogatni a húsokat, cupákokat a csontról. Itt laktam jól rögtön. A töltött libanyakat némi önvizsgálat után (meg tudod csinálni!) visszautasítottam. Fizettem, útra keltem. Nem volt baj, hogy a Petrányi pince egy picivel hosszabb séta. És van benne egy kis emelkedő is. Szükségem volt rá, hogy újra legyen kedvem enni. Mondjuk a Petrányi már végleg kicsinált.
Libamáj terrine, sütőtök, briós. A máj, ha nem rontják el, kötelező győzelem. Nem rontották el. A sütőtök roppan, a briós az előbb jött ki a sütőből. Fel is álltam volna - ahogy elterveztem -, ha nem imádom a jó sóletet. És pechemre ott volt egy ismerősöm, aki fotózni jött, de már jóllakott, viszont a füstölt libamellet sólettel már kifizette. Még én tettem szívességet...
Hú de jó volt. Az ehető virágot sosem értettem, de régen sem volt világos, miért van minden ételhez narancskarika. Fel tudom dolgozni. Na innen el, mielőtt még meglátok valamit valakinek az asztalán. Irány a Söptei! De ki fog ott bármit enni?
Töltött libanyak rántva sütőtök pürével, fekete gyökérrel. Szavaim sincsenek. Meg egy csepp hely a gyomromban. A túrám itt ért véget. Amit javasolni tudok: ha egy túrázós-zabálós programra indultok vegyétek figyelembe, hogy hiába a túra, három fogásnál több nem sikerülhet. (Bulímiások, feneketlen gyomrúak kivételével) Hacsak nem tempóban futjátok le a két hely közötti távot. Tehát előre döntsétek el, hogy melyik három helyre látogattok. És egyetek annyit, amennyit eddig egy helyen gondoltatok elkölteni. Ha két fogást, akkor azt két helyen, ha három fogást, három helyen. Vagy menjetek többen és kóstoljátok körbe a hegyet. Mindenki negyed tányérokkal ínyenckedhet, sok-sok ízzel, illattal!
A jótanácsok azért fontosak, mert november 24-25-én a Gasztrohegy vár benneteket Badacsonyban. A szisztéma hasonló, az éttermek minősége ugyancsak. 9 hely kínál a programban. Tölgyes Kúria, Bonvino Borbár, Borbarátok vendéglő, Istvándy Borműhely, Tilia Borvendéglő, Pláne Badacsony Borterasz, St. Orbán étterem, Laposa Birtok, Kisfaludy ház. A rossz hír, hogy azért Gasztrohegy, mert az éttermek, borteraszok egymás után jönnek - felfelé. A jó hír, hogy a "lekvárokat" elektromos kisbusz segíti a sportolásban. Ételfotók még értelemszerűen nincsenek, de sebaj, mert a tavalyi programról tudok mutatni néhány képet.
Jó túrázást, jó étvágyat, badacsonyi borokat kívánok mindenkinek!