Réges-régen Sió egy gyönyörű, aranyhajú tündér volt, aki rabul ejtette minden férfi szívét. De nem kellett neki egy sem, csak játszott velük, majd elhajtotta őket. Akkoriban még a Bakony erdeje a Balatonig ért. Az erdőben élt Kamor, a varázsló és fia, akit szintén Kamornak hívtak. Szerelmes lett ő is a szépséges Sióba.
Sió arra kérte Kamort, hogy hozzon neki hársfavirágvizet a Bakonyból, ezzel bizonyítsa szerelmét. A fiú el is indult, ám amikor jött visszafelé, és a Balatonhoz ért, azt hallotta, hogy Sió szerelmesen suttog a parton egy másik ifjúval. Meghasadt a szíve, és nemsokára Tihany szikláiról a mélybe zuhant szomorúságában.
Apja a sziklák alá temette, sírján gyönyörű virágok nőttek.
Egy öreg remete telepedett a sír melletti barlangban, és gondozta az ismeretlen sírt. Kamor viszont bosszút állt fia hiábavaló haláláért. Egy este öreg pásztor képében látogatta meg Siót. Azt mondta neki, fiatal ura küldte, hársfavirágvizet hozott. De amint Sió kinyitotta az edényt, kiugrottak belőle a kígyók és ellepték a fejét, majd soha többé nem engedték: azóta Sió fején a csodálatos hajfürtök helyett kígyók tekergőznek.
“A Bakony kígyóit hordod majd fejeden, míg az igaz szerelem – melyet te nem ismersz – önként fel nem oldoz” - mondta Kamor. A bakonyi szél azon az éjjelen fenékig felkorbácsolta a Balaton vizét.
Holnap folytatjuk a mesét, melyben Sió találkozik a szerelemmel.
A történetet Bezzeganyától kaptuk kölcsönbe. Az eredeti mesét Fáy András vetette papírra 1836-ban. A történet új verziója megvásárolható a Bookline webáruházban.
