Balatonfüred egykor a Stasi egyik magyarországi központja volt, a nyaralókat ügynökök hada figyelte meg és kísérte titokban. A Hosszúlépés. Járunk? sétáján vettünk részt, ahol Balaton történetének kevésbé ismert fejezeteiről hallhattunk.
Fortepan
A 60-as évek turisztikai fellendülésében nemcsak a Balaton szépsége - és viszonylagos olcsósága – játszott szerepet. Itt találkozhattak egymással azok a kelet-német és nyugat-német családtagok és barátok, akik a berlini fal miatt soha nem láthatták egymást. Több tízezer keletnémet utazott a Balatonhoz minden évben, és ez rengeteg munkát jelentett a titkosszolgálati feladatokat is ellátó Stasinak (Ministerium für Staatssicherheit, a Német Demokratikus Köztársaság állambiztonságért felelős központi államigazgatási szerve).
A Stasi külön operatív csoportot hozott létre a Magyarországon tartózkodók, nyaralók megfigyelésére. Attól féltek ugyanis, hogy az üdülés közben kapcsolatba kerülnek a nyugatnémetekkel, és egyre többen akarják majd Magyarországon keresztül elhagyni az NDK-t. A feladat a Stasi számára tehát a megfigyelésen kívül a disszidálások megakadályozása volt.
Nyaraló főiskolásokat is beszerveztek
Csak a Balatonnál kb. 1500 embert figyelt meg a Stasi a 70-es években, Siófokon és Balatonfüreden is volt egy-egy központjuk. Az operatív csoportok 4-5 főből álltak, az ő munkájukat segítette a nagyszámú ügynök és a besúgó. Mivel a szállodai portások, recepciósok egy része a magyar titkosszolgálattal állt kapcsolatban, így a Stasi saját állampolgáraival figyeltette meg a keletnémet turistákat.
Fortepan, Urbán Tamás
Megfigyelőként működtek közre májustól szeptemberig Magyarországon „nyaraló” NDK-sok, a Magyarországon élő NDK-sok, és a Stasi itt nyaraló munkatársai is összekötötték a kellemeset a hasznossal. Voltak, akiket zsarolással vettek rá arra, hogy a Stasinak dolgozzanak – a tekintélyes ügynökhálózat fenntartása rengeteg pénzbe került.
Természetesen a legfogékonyabb, "legveszélyesebb" korosztályra is gondoltak: a fiatalokat korukbeli ügynökök figyelték – a Stasi potsdami főiskoláján, az NDK Kommunista Párt Ifjúsági szervezetének tagjai kéthetes balatoni „jutalomnyaralást” kaptak, ezért cserébe jelentéseket kellett írniuk.
Fortepan, Magyar Rendőr
Az ügynököknek maximálisan kerülniük kellett a feltűnést, ezért például sorban állás közben, spontán barátkozás közben szereztek infókat, de arra is volt példa, hogy provokálták a megfigyelteket – pl. nyugati, „tiltott” magazinokat mutogattak nekik, vagy beszélgetést kezdeményeztek kényes témákról.
Mindenki gyanús volt
És hogy ki tartozott a megfigyeltek közé? Kb. mindenki. Az „az a gyanús, ami nem gyanús” elv itt is meghatározó volt. Az „átlagos család” gyanús volt, ha a berlini fal túloldalán maradt szeretteikkel, ismerőseikkel találkoztak a magyar tengernél. A párok is gyanúsak voltak, mert a Stasi egyszerűen nem hit a szerelemben, főleg, ha az egy NDK-s és egy NSZK-s fiatal között szövődött.
Fortepan
Kiemelt csoportot alkottak az ún. „titokhordók”, akik különösen kényes és értékes információkkal rendelkeztek az NDK-ról, amelyek semmiképp nem kerülhettek „rossz kezekbe”. Ők voltak a Stasi dolgozói, a Belügyminisztérium munkatársai, kutatók, stb. Nekik egyáltalán nem szabadott NSZK-s turistákkal, rokonokkal barátkozni, rájuk 4-5 ügynököt is állíthattak. Ahogy a vakációzó titokhordók átlépték a magyar határt, azonnal csörgött a telefon Budapesten, onnan pedig azonnal leszóltak a siófoki vagy a balatonfüredi központba. Fotókat, rendszámot is küldtek, és kezdődött a megfigyelés.
Fortepan, UVATERV
A jelentések egyébként sokszor hétköznapi, egyáltalán nem izgalmas eseményeket dokumentálnak. A legtöbb arról szól, hogy a megfigyeltek mikor keltek fel, hol ittak sört, stb. Ami az egészben mégis hátborzongató, az az, hogy az ügynökök a családok intim szférájába is betekintést nyertek.
