A Balatont körbebiciklizni remek móka, hogy mennyire, arról rövidesen cikk is lesz itt az I love Balatonon, de a negyven fokos nyári kánikulában legalább ennyire jólesik ráakadni egy hűvös kiszögellésre. Egy olyan helyre, ahol kicsit hátradőlhetsz, kimasszírozhatod a görcsöket az izmodból és a seggedből, helyreroppanthatod a csigolyáidat, és a vizeletednél hűvösebb italhoz is hozzájuthatsz. A Füred előtti Guruljon az élet pont ilyen.

Nagyon keresni nem kell, a bringaútról nyílik az apró kis fallal körbevett telek, ahol délelőtt fél 11-től este fél 11-ig várják a vendégeket. Egészen pontosan itt:

View Larger Map 

A Guruljon az élet remek helyre épült, egy magaslatra, szóval ha Almádi felől érkezel, garantáltan olyan fáradt leszel, hogy le akarsz majd pihenni, és ha lepihensz, ez a látvány fogad majd:

A falakon belül egyébként minden a pihenésről és a kikapcsolódásról szól, indiai értelemben. Van azért ennek hátránya is, a hangszórókból úgy üvölt a hindusztáni zene, hogy néha úgy érzed majd, mintha Goán lennél valami lélekturistáknak kialakított ashramban, plusz a személyzet azzal köszön el, hogy "jó utat barátom", pedig esküszöm, soha életemben nem láttam őket.

Ezt leszámítva viszont kiváló hely ez a pihenő. A nyugágyak kényelmesek, az apró kis pavilonokban úgy tudsz hátradőlni a díszpárnákra, hogy közben a Balatont nézed, a limonádé finom és nagyon hideg, a mosdó kulturált, és alapvetően nagyon segítőkészek a tulajdonosok. Még ha túl sok barátjuk is van. Ha bringával jársz arra, ki ne hagyd!

A megállók definíció szerint rondák. Ócska bádogbódékban húzod meg magad, amíg nem jön a busz, a hirdetéseket olvasgatod, meg azt, hogy elszaladt a kutya, ötezer annak, aki visszahozza (legalább az értékes nyakörvet). Szürkeség, forróság, unalom. Na most akkor nézzétek meg ezt:

Balatonfüreden vagyunk, az 1-es busz fordulójában, ami a Vázsonyi úti kaptató végén található. Régebben még végállomás is volt itt, ma csak megfordul az egyes, aztán megy vissza a városba. De aki olyan mázlista, hogy itt lakik, és ez a megálló van hozzá a legközelebb:

az várakozás közben tényleg egy ideális világban gyönyörködhet:

Ott van előttünk a hatalmas szabad tér, velünk szemben Tihany dombjai és a dombok közt kétoldalt a Balaton. Egészen pontosan itt:

View Larger Map

Sírsz.

Szombat van, kiengedhetjük kicsit a gőzt, lassíthatunk, az idő sem túl fényes, szóval művelődjünk egy kicsit. Mert mégis mi az a Tagore, és hány elem kell bele?

Egy sem. Nyaranta százezrek sétálnak a Balaton egyik legmenőbb sétányán, mégis kevesen tudják, hogy kiről nevezték el. Az illető teljes neve Rabindranath Tagore volt, az 1861-ben született indiai költő akkor lett igazán világhírű, amikor 1913-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. A Tagore család ősidők óta Kalkuttában élt, hatalmas birtokuk volt fényűző palotával, a fiatal Rabindranath azonban semmilyen érdeklődést nem mutatott a családi biznisz iránt, és apja akaratával szembeszegülve ügyvéd sem akart lenni, viszont óriási lelkesedéssel vetette magát az irodalomba. Meg is lett az eredménye, irodalmi Nobel-díjat nyerni ugyanis már akkor is szenzációsan menő dolog volt. Főleg indiaiként.

Balatonfüreden azután neveztek el róla sétányt, hogy 1926. novemberében megérkezett a szanatóriumba, és gyógyulásának örömére fát ültetett. Az átnevezésre igazából csak 1957-ben került sor, de addigra Tagore kezdeményezése mozgalommá nőtte ki magát: fát ültetett itt számtalan híresség, tudós, és mára már van fája Farkas Bertalannak, Gandhinak, Mandelbrotnak, Göncz Árpádnak és még több tucat ismert vagy fontos közéleti szereplőnek. Közben meg csak szaporodtak a szobrok, amikkel úgy tele van a park, mintha Londonban mászkálnál, ahol tényleg minden kutyapiszokra jut egy nemzeti hős.

Tagore szobra és fája mégis az első. A költő verset is írt az ültetés emlékére, ami magyarul így hangzik (az angol az eredeti, Tagore angolul is írt):

Azóta eltelt már közel kilencven év, a sétány meg egyre csak szépült. Legutóbb pont két éve esett át nagyobb felújításon: főleg uniós pénzből 1,5 milliárd forintot fordítottak a környező utcák, épületek rendberakására, és ebből jutott az egy kilométer hosszú sétány lezárásaként tekinthető Vitorlás térre is: lett szökőkút, lett egy szép park, néhány kedves pad, amiken ücsörögve csodás kilátás nyílik a Balatonra és a vitorlásokra.

És emlékezzünk meg a legújabb szoborról is, Bujtor Istvánéról, amit néhány hete avattak fel a téren, és ami jobb helyre nem is kerülhetett volna.

Ha a Balatonon jársz, biztosan eljutsz a sétányra augusztusban, amikor óriási élet van itt a Borhetek alatt, de amikor nincs épp esemény, akkor is érdemes végigsétálni rajta, és megnézni a 46 emléktáblát, 13 köztéri szobrot, 5 emlékművet, és rengeteg hálából ültetett fát.

A Kredenc a menő budapesti borbárok és a személyes vidéki borospincék közös halmazában található. Ebben az a szenzációs, hogy a Kredencen kívül szerintem nincs itt senki: a füredi borbisztró saját kategóriájának egyetlen képviselője, és mint ilyen, kötelező program mindenkinek, aki Balatonfüred közelében jár.

A berendezés otthonos, tele van olyan apróságokkal, bornyitókkal, könyvekkel, mikroszkópokkal, amikről el tudom képzelni, hogy a tulajdonos, Dobai András hozta őket otthonról. A bútorokat ide készítették, az öreg székek és a hímzett terítők sokat adnak a hangulathoz, a falra krétával írták fel a napi kínálatot, és András kedélyesen elbeszélget mindenkivel.

Márpedig ez kihívás: amikor péntek este benéztünk a borbárba, még nem volt ott senki, de fél óra alatt úgy feltelt a hely, hogy nem maradt már egyetlen szabad szék se. És a vendégkör változatos: voltak budapesti és vidéki párok, egy külföldi csapat, a helyi erők is képviselték magukat egy magában iszogató szomorkás fickóval, és András barátai is kaptak egy asztalt a Kredenc közepén. A kiszolgálás viszont telt ház mellett is folyamatos volt, és megállás nélkül pörögtek a balatoni borok az asztalunkon, kiegészítve a borkorcsolyának nevezett, friss és finom sajtos, szalonnás, salátás, ajváros tállal, aminél jobbat tényleg nem hozhattak volna az alkoholok mellé.

András egyébként hisz a balatoni borokban, amik nem különösebben megbecsültek országos szinten. De Füreden mégis mit innál, valami villányit? A Kredencben kockázatok nélkül végigkóstolhatod a térség legjobb italait, egyrészt mert segítenek megtalálni a hangulatodhoz legjobban passzoló pincét és fajtát, másrészt mert elfogadhatók az árak: a bor decije 5-600 forintba kerül, de itt minőségi palackokról beszélünk, szóval kábé kétszer annyit fizetünk értük, mintha magunknak vennénk őket a Tescóban. Más kérdés, hogy többségüket nem is tudod ott megvásárolni.

A Kredencben viszont van elviteles ár is, ha megtetszik valamelyik bor, körülbelül 40 százalékos árkedvezménnyel viheted haza, hogy otthon folytasd, amit a Kredencben elkezdtél.

De amíg Füreden vagy, ne a szállodában igyál, vagy a parton, mert a Kredencnek tényleg remek a hangulata, egyszerre szerethetően vidéki és nagyvárosiasan profi, egyszerre személyes és alapos, és akkor se bánt senki, ha egy pohár borral ücsörögsz egész este.

Kredenc
8230 Balatonfüred, Blaha Lujza u. 7.
V-Cs: 9:00-19:00
P-Sz: 9:00-22:00
Tel: 0036205189960

Balatonfüred igazi cukrásznagyhatalom, ezt bizonyítja, hogy a Balaton három legjobb cukrászdájából három a városban található: a két Bergmann és a Karolina. De van itt még egy versenyző, ami egyelőre nem pörög akkora fordulatszámon, mint a másik kettő, de ez is simán ott van a legjobbak közt, akár a déli, akár az északi partot nézzük: a Kedves cukrászda.

A helyet ugyanaz a Dobai András hozta létre, aki a mellette található Kredencet, a kedvenc balatoni borbárunkat is, úgyhogy némi részrehajlással kezdtük meg el tesztelni inkognitóban múlt héten a Kedvest, amikor épp Balatonfüredet érintettünk a bringatúránkon.

A hely pont olyan, mint a neve: kicsi, kellemes, kedves, belül egyszerű, de megnyugtató, kívül meg azért nagyon szerethető, mert Füred, sőt, az egész Balaton egyik leghangulatosabb utcájára néz a terasza. A kiszolgálás barátságos, de legalább ennyit nyom a latban, hogy a pincérlányok nagyon szépek.

A sütik meg! Egy helyi néni készíti őket, akinek annak idején komoly szerepe volt a Karolina felvirágoztatásában is, most meg a Kedvesnek készíti a tuti receptjeit, és tényleg csodálatos, amit csinál. Legalábbis a kánikula kocka az egyik legjobb nyári desszert, amit eddig kóstoltam, a csokis-krémes réteg édes, de kicsit sem gejl, a tészta friss, ruganyos, a citrom a tetején frissít. Tényleg jó.

Ha arra fele jártok, és nincs kedvetek elmenni a Karolináig, vagy valamelyik Bergmannig, esetleg a szomszédos Kredencben isztok, és ennétek valami édeset, nem tévedtek nagyot, ha a Kedvesben tömitek tele magatokat, főleg ha a házi sütijeik közül választotok.

Kedves Cukrászda
Balatonfüred, Blaha Lujza utca 7.
06202610185
Nyitva
V-Cs: 8-20
P-Sz: 8-22

Csatlakozz az I love Balaton 415 ezres facebookos csoportjához, hogy garantáltan megtudd, hol vannak a legmenőbb helyek a tó körül, és nem maradsz le a legfontosabb hírekről, eseményekről sem. Készülj fel a nyaralásra velünk!

A balatonfüredi Karolina annyira legendás hely, hogy szinte esélye sincs megfelelni az elvárásoknak. Olyan, mint az Eiffel-torony, amiről a japán turisták annyit álmodoznak egész életükben, hogy amikor meglátják, depresszióba esnek (Párizs szindróma). Mert rájönnek, hogy az is csak egy torony, ami nem váltja meg őket, nem lesz tőle orgazmusuk, nem lesznek milliomos gyárigazgatók, ott állnak a hatalmas vasrúd előtt, és évente kábé húszan bele is betegednek a látványba.

A Karolinával hasonló a helyzet: rengeteg barátomtól hallottam már, hogy ennél jobb hely nincs. Néhányan közülük Győrből járnak le Balatonfüredre csak azért, hogy igyanak a saját pörkölésű kávéból, egyenek a házi sütikből, ami főleg úgy nagy szám, mert a két település közt kábé másfél órányi utazás van. Elég meredek ennyit várni egy kávéra, akármilyen jó.

És amikor életedben először eljutsz a Karolinába, rájössz, hogy nem egy barokk palota tükörtermében van a kávézó, hanem egy lakópark aljában. Hogy szó sincs bálteremről, nincsen odabent természetes szivárvány, a felszolgálók nem angyalszárnyakon lebegnek hozzád, és nincs egy falra akasztott Nap, amiből tölthetsz egy kis fényt a kulacsodba a sötét téli napokra.

Mázli, hogy a kínálat és a kiszolgálás tényleg nagyon jó, így miután visszazuhansz a földre, elég gyorsan elkezdesz újra levitálni.

Mert a figyelmesség folyton érezhető. Belépés után egyből odajön hozzád valaki megkérdezni, hogy mit kívánnál. Elég csak felnézned, mindig kiszolgál valaki. Néha csak odajönnek hozzád, ajánlani valami házi finomságot. És ha rákérdezel a kávéra, a saját márkás borokra, egyből sorolják a tudnivalókat. Ennek talán köze van ahhoz is, hogy a tulajdonosok közül szinte mindig a kávézóban van valaki, ami általában remek hatással van a munkamorálra.

Sokad ad a hangulathoz a háttérsztori is: Karolina a tulajdonosok imádott nagymamája volt, az ő emlékére építették a kávézót, az ő receptjei alapján készítik a sütiket, italokat, Karolina ott van mindenben. És azok alapján, amit kóstoltunk, a nagyi elég jól nyomta a sütögetést.

Kóstoltuk a házi baracklekváros rácsos linzert:

És a túrótortát:

Ezek 6-700 forintba kerülnek, de megéri fizetni értük, mert csodálatosak. Jó a tészta, nem tolakodóan, hanem pattogósan puha, hibátlan a sütés, egyik sem túl száraz vagy nyers, a lekvárok, töltelékek meg csodálatosak: így néz ki egy rendes desszert, ami a világon bárhol megállja a helyét.

A saját borok engem kevésbé kavartak fel, de a házi pörkölésű kávék megint nagyon jók, főleg, hogy reggel élőben nézheted végig a folyamatot:

Aztán kiülhetsz a székekre, és a Balatonban gyönyörködve indíthatod a napodat.

Szóval a Karolina tényleg remek hely, amit kár lenne kihagynod, ha Balatonfüreden jársz.

Karolina Kávéház
Balatonfüred, Zákonyi Ferenc utca 4.
Ny: 08:00-01:00
Telefon: 003687583098

Óriási mázlijuk van azoknak, akire épp Balatonfüreden jön rá a cukortúladagolhatnék: miközben a legtöbb településben jó esetben közepes édességek között tudsz csak vergődni, addig Füreden két zseniális hely is nyílt az elmúlt években. Az egyik az új sztár, a Karolina, a másik a lassan évszázados múltra visszanéző Bergmann.

A teljes sztori: az első cukrászdát még 1939-ben nyitotta Győrben Bergmann Imre, és arrafelé mindig is ünnepnapnak számított a Bergmannban enni. Tudom, mert ott nőttem fel, és emlékszem, hogy mekkora szó volt, amikor a náluk vásárolt krémeseket, süteményeket raktuk a családi asztalra. A kilencvenes években aztán terjeszkedni kezdtek, ami konkrétan a füredi cukrászda és a füredi kávézó megnyitását jelentette: elvitték a Balatonra a most már lassan 75 éves recepteket, és elkezdték azokat ugyanabban a minőségben megvalósítani, mint Győrben.

És a recept bevált, a Bergmann népszerű, tele van vendégekkel és a sütemények tényleg zseniálisak, kevés jobbat találsz ezeknél Magyarországon. És van-e menőbb annál, mint az ország legjobb süteményeit összekötni az egyik legjobb nyaralócélponttal?

A környezet is kellemes, bent polgári, kint nyugodt, a választék meg óriási, és a klasszikus fogásoktól a nyírfacukorral ízesített, cukorbetegeknek is ajánlott, extra light édességekig van minden. Mi csokoládétortát kértünk:

Meg túrótortát:

És nem csalódtunk egyikben sem. Csokoládétortánál például olyan könnyű hibába esni, lehet gejl, vagy túl tömény a töltelék, száraz, unalmas a tészta, de itt vigyáznak az egyensúlyokra és a harmóniákra: a csokitorta úgy lett összetéveszthetetlenül édes, hogy közben kicsit sem émelyítő. És a túrótorta friss túrója, üdítő gyümölcsei és remek tésztája is olyan, hogy megéri miattuk elkanyarodni a parkról és beugrani a Bergmannhoz.

Ki ne hagyd, ha arra jársz!

Bergmann Cukrászda
Balatonfüred, Petőfi Sándor utca 64.
Tel: 0687341087
Szerda-V: 9:30-18:00

Bergmann Kávéház
Balatonfüred, Zsigmond utca 1.
Tel: 0687482763
Cs-H: 9:30-18:30
Sz-V: 9:30-18:00

A Chianti Veszprém külvárosában, panelházak között található, de ez semmit nem vesz el az élményből. Mert onnantól, hogy belépsz a kerthelyiségbe, egy mediterrán kisvárosban érzed magad.

A Chianti konyhája egyszerre mediterrán és magyaros, nem az itthon sokszor erőltetett olasz vonalat viszi. Francia konyhai technológiákat is alkalmaznak, és a mediterrán konyha hozzávalói mellett helyi alapanyagokat is beépítenek a menübe, így jól megfér egymás mellett az étlapon a kecskesajt és a wasabi, a mangalica és a garnéla. Persze nem egyetlen fogásban.

Ez nem az a hely, ahol tányérról lelógó rántott húst és rizibizit lehet rendelni, itt kacérkodnak a csúcsgasztronómiával. A halmokban álló kalóriabombák helyett geometrikusan elrendezett, dizájnos kajákra számíts, amelyek nem a méretükkel fognak lenyűgözni, hanem a gondosan megkomponált ízekkel. Ez a te helyed, ha nem borulsz ki a téglatest alakú halaktól és a henger alakú húsoktól, és fontos neked, hogy az étel esztétikai élményt is nyújtson.

Az étlap rövid, ahogy az a friss alapanyagokkal dolgozó éttermekben alap. Három előétel, ugyanennyi saláta és leves, kb. nyolc főétel, öt tészta, hétféle pizza négy desszert közül választhatsz, ezenkívül napi ajánlat is van. A sznobok ínyencek mindig innen rendelnek, vagy a kérnek egy degusztációs menüt, ami öt fogásból áll, és az étterem ars poeticáját, illetve a konyhafőnök tehetségét hivatott bemutatni.

De térjünk a lényegre. A ház borával indítottunk, ami itt egy kifejezettem a Chiantinak készített rizlinget jelent a csopaki Jásdi pincészettől. Amíg vártuk az első fogást, üdvözlőfalatot kaptunk – ez egyébként mindenkinek jár, aki itt asztalt foglal itt. Fogadjunk, nem fogod kitalálni, hogy a képen egy kacsamájterrine szerepel feketekagylóval, mellette egy nyúlkolbász friss turbolyával, a harmadik kupac pedig kecskesajt. Olyan alapanyagok randevúznak itt egyetlen tányéron, amelyekről soha nem gondoltad volna, hogy együtt is meg lehet őket enni. Szokatlan, de élvezhető ízélményt adtak.

Ezennel befejezzük a fentiekhez hasonló gasztrosznob szöveget, ha ilyet akarsz olvasni, veszel majd magadnak valamilyen drága magazint vagy nekiállsz étteremkritikákat böngészni. Azt viszont meg kell említeni, hogy a medvehagyma-krémleves csodás volt, leszámítva a habszerűséget a tetején. Ez utóbbinak is inkább a látványa, mint az íze volt zavaró egy kicsit. Kora nyári erdő, friss illatok, stb. jutottak eszünkbe róla, de nem fejtjük ki részletesen, mert az előbb tettünk egy ígéretet.

A másik előételt, a tőkehal-mignont édesburgonya-salátával a napi ajánlatból választottuk. A mennyisége szinte főételnek is beillett volna, és eszméletlenül finom volt. A vargányarizottó, annak ellenére, hogy nincs benne hús, szintén nagyon laktató volt. Mi itt feladtuk, de ha te ezek után be tudsz nyomni egy válogatást a Bakony legjobb sajtjaiból, vagy egy stíriai metéltet tárkonyos tejfölöntettel és málna fagylalttal, te vagy a király.

A felszolgálók vérprofik, pontosan tudják, mikor kell megjelenni az asztalnál és mikor kell lelépni, milyen hangulatban vagy és mennyi udvarias poént engedhetnek meg maguknak. A sommelier egy két lábon járó lexikon, mindenhez tud bort ajánlani neked, és még a borászokról is sztorizik, ha van rá igény.

És ha már a boroknál tartunk, itt megkóstolhatod a balatoni borok színe-javát, de más borvidékek palackjaiból is válogathatsz. Az étterem mellett delikátbolt is működik, ha ízlett a bor, itt megveheted sok más különleges hozzávalóval együtt.

A Chinati abszolút a régió élmezőnyében van. Nem tartozik az olcsó helyek közé (egy főétel 3-6 ezer forintba kerül), de ezért olyan kulináris élményt kapsz, amire szívesen emlékezel vissza a nyaralás után is. Egyébként a Chianti csapata viszi a korábban letesztelt Baricska csárdát Balatonfüreden. Teljesen más a koncepció, de az közös, hogy a minőségből nem hajlandóak engedni.

Trattoria Chianti
Veszprém, Csermák Antal utca 13.
0688410385

Csatlakozz az I love Balaton 415 ezres facebookos csoportjához, hogy garantáltan megtudd, hol vannak a legmenőbb helyek a tó körül, és nem maradsz le a legfontosabb hírekről, eseményekről sem. Készülj fel a nyaralásra velünk!

A Baricska csárdát néhány hónappal ezelőtt vásárolták meg a veszprémi Chianti étterem tulajdonosai, a honlapon is ott virít a "powered by Chianti Team" pecsét. (A veszprémi étteremről tudni kell, hogy az elmúlt években a régió egyik legjobb vendéglátóhelye lett, olaszos és magyaros fogásokkal, valamint elképesztően jó borválasztékkal.) Akárcsak a Chiantiban, itt is Ruprecht László kreatív séf a gasztronómiai tanácsadó, márpedig ahová ő beteszi a lábát, ott nagyon jó dolgok születnek a konyhában. (Csak néhány példa: az egri Imola Udvarház, a perbáli Walter étterem, vagy az etyeki Hernyák-birtokon a Manga.)

Nem kis bátorság kellett egy csárda megvételéhez. Az utóbbi években a csárdák a turisták egy jelentős részénél feketelistára kerültek, a műfajt sajnos lejáratták azok a rossz minőségű alapanyagokkal dolgozó, zsíros és nagyjából ehetetlen ételeket kínáló vendéglátóhelyek, amelyekből országszerte elég sok van ahhoz, hogy mindenkinek legyen valamilyen rossz élménye, vagy emlékezetes emésztési problémája egy csárdalátogatás után. Természetesen léteznek korrekt helyek is ebben a kategóriában, de én még senkitől nem hallottam olyat, hogy "ma ne pizzériába vagy bisztróba menjünk, hanem ugorjunk el egy csárdába."

A Baricskában hegedűszón kívül minden megvan, ami egy csárdában alap: faasztalok, boroshordók, fehér abrosz, muskátli, szekér és talicska a bejáratnál. Az összkép mégsem giccses, főleg, hogy a kétszáz éves épületet szőlőbirtokok veszik körül. Az egész terasz fölé árnyékot vetnek a mennyezetre futtatott évszázados szőlőtőkék, ősszel szőlőfürtök fognak lógni a fejünk felett, állítólag nem kis mennyiségben. Kitűnő hely lesz a regenerálódáshoz a füredi éjszakák után, szinte már látom, ahogy a partik hősei hideg szörpöket szürcsölve hűsölnek a muskátlis ládák mellett, miközben elmerengenek az élet nagy kérdésein.

Az étlap rövid, öt előétel (1700-2300 Ft), három leves (800-1600 Ft), két saláta (1700 Ft), kb. tíz főétel (2300-4900 Ft) és öt desszert (800-1500 Ft) közül lehet választani. A "hideg kacsamáj zsírjában bodzás hagymasalátával" signature dish-gyanús, és valószínűleg a legtöbb blogger erre utazik majd, ezért inkább egy hideg kovászosuborka-krémlevessel kezdtem. A legjobb választás azokra a bizonyos regenerálódós napokra, egyszerre lenyugtat és feltölt, ráadásul legális. Fokhagymából egy kicsit sok jutott a levesbe, ami engem egyáltalán nem zavart, de ezek után nem biztos, hogy sikeresen lehet a parton ismerkedni.

Bár sokáig szemeztem a bélszín-, kacsa- nyúl- és szarvasételekkel, végül egy fogasfilét kértem vajas krumplipürével és petrezselyemszósszal. A balatoni hal az egyik mániám, ezen szocializálódtam és egyszerűen muszáj tudnom, hogyan készítik ebben a 21. századi csárdában. A merészen fűszeres uborkaleveshez képest ez a fogás visszafogottnak, bátortalannak tűnt. A ropogós bőr viszont annyira finom volt, hogy megmentette a helyzetet, és biztos vagyok benne, több van ebben a fogásban, mint amit az első tesztnapon kihoztak belőle, és idővel ki fog bontakozni.

Helyet szorítottam még egy almás pitének vaníliafagylalttal. Telitalálat volt, egyszerűségében nagyszerű, már csak ezért megéri megtenni a Tagore sétánytól a nem túl hosszú utat. (Bevallom, nem versenyezhet a nagymamám almás pitéjével, de azzal semmi sem.)

A borlapon a balatoni és a Balaton-felvidéki borok a főszereplők, és akárcsak a Chiantiban, itt is igaz, hogy gyakorlatilag nem választhatsz rosszul. Persze, nem kell meginnod egy palackkal, sok bort adnak decinként is, a fehéreket 460-750, a vöröseket 560-800 forintért.

Bár az egyik tulajdonos szerint "a konyha még nem 100 százalékos" az első nyitási napon, már látszik, hogy a Baricska csárda sokat fog hozzátenni a környék gasztronómiai kínálatához, és komoly kihívás elé állítja a turisták lehúzására utazó vendéglátóhelyeket. Ez egy olyan hely, ahová szívesen hozod majd el a szüleidet és a külföldi haverodat is, ha valamilyen magyaros kajára vágyik, ugyanakkor savlekötő nélkül szeretné megúszni a vacsorát.

Baricska csárda
Balatonfüred, Baricska dűlő
06 87 950 738
Nyitva tartás:
12-23h, kedd szünnap

Csatlakozz az I love Balaton 410 ezres facebookos csoportjához, hogy garantáltan megtudd, hol vannak a legmenőbb helyek a tó körül, és nem maradsz le a legfontosabb hírekről, eseményekről sem. Készülj fel a nyaralásra velünk!

Az egész azzal indult, hogy egy Járosi Tamás nevű budapesti ingatlanfejlesztő úgy döntött, hogy inkább egy Járosi Tamás nevű vidéki biogazda lesz. Vett egy birtokot Balatonhenyén, elkezdett kertészkedni, majd zöldséget termelni, állatokat tenyészteni, hogy mostanra már 120 fajta zöldséggel és félszáz mangalicával kezdjék meg a szezont. Az egész olyan, mint az álmokban, tiszta Egy év Provence-ban, leszámítva, hogy az életben sokkal nagyobb szívás egy ilyen váltás, mint a filmekben. Nemrég például elvitte a termény nyolcvan százalékát a belvíz, meg néhány rossz döntés. Akármennyire elszánt vagy, akkor sem lesz belőled született földműves egy-két év alatt, és ha mégis, a természet akkor is kiszúrhat vele.

Ettől függetlenül amit Járosiék csinálnak az több, mint szerethető: az jó. Nemcsak növénytermeléssel, és állattenyésztéssel foglalkoznak, de ezeket fel is dolgozzák, többféleképp: vannak saját kolbászaik, sonkáik, és van egy kis bisztrójuk Balatonfüred mellett, a Malackrumpli, ahol ezekből a remek alapanyagokból készítik a Balatonon ritkaságszámba menő, friss, finom, de megfizethető fogásokat.

Sőt, egy egész piacot is szerveztek az apró kis étterem köré, ahol komoly előválogatás után árulhatják a minőségi portékát az őstermelők. Szóval hittel csinálják, amibe bőven bele lehet bukni, de akár elindíthatnak egy gasztronómiai miniforradalmat is a környéken. Budapesten is hasonló emberekkel indult a sztori néhány éve, és akkor még senki sem gondolta, hogy 2013. közepére micsoda kínálat lesz a fővárosban.

Járosiék tehát belekezdtek, és amíg bírják, csinálják. Reméljük, hogy minél hosszabban, mert amikor náluk jártunk, kóstoltunk sonkát, kolbászt, házi lekvárt, és nem tudtunk egyikbe se belekötni. Csodálatosak voltak.

De megkóstoltuk a mángold levest is érett sajttal, ami olyan remekül sikerült, hogy Magyarországon akárhol versenyképes lenne, nemhogy a sokszor lehúzós, és a minőségre keveset adó Balaton környékén (persze mi már felfedeztük, hogy ez a régió is tele van remek helyekkel, de elég kemény meló volt ezeket megtalálni).

Aztán kóstoltuk a sóska pesztós salátát is házi sajtokkal, és ilyen friss, ropogós, jó zöldségekkel eddig csak a Kali Art Innben találkoztunk, többért (persze ott más a körítés, ami magyarázza az árkülönbséget). De aki a komolyabb kajákra bukna, annak van halászlé, kolbász bőséggel, kacsamáj, szóval minden, amit fel lehet dolgozni egy háznál, és finom, ráadásul az ügyes, Írországból hazaköltözött séf minden nap új ételeket talál ki, attól függően, hogy miből van épp friss, jó alapanyag. Ebben a régióban még ritka ez a fajta igényesség (Budapesten is csak négy-öt éve kezdődött az Olimpiával).

Szóval ha Balatonfüreden jártok, és egy jót akartok enni, de nincs pénzetek az újraépített Baricskára, menjetek el a BioBalatonhoz, ahol szombatonként piac van, a hét minden napján meg egy rakás jobbnál-jobb étel a Malackrumpliban. Megfizethető áron. Kötelező.

A helyet Balatonfüred szélénél, a kemping és a görög falu közelében keressétek, de mivel nincs normális cím, és így megtalálni is esélytelen, itt egy beágyazott Google Maps-kép, amiről kiderül, miről is beszélünk.

View Larger Map 

Vannak legendák Füreden. Ezek közé tartoznak a csodálatos gyógyulások a szívkórházban, az Anna bál varázslatos szépségű nyertesei, elképesztő vitorlás sztorik, és persze a Hatlépcsős büfé velős lángosa, amit annyira szeretnek a helyiek, hogy azt még Budapesten is emlegetik az emberek.

Naná, hogy kipróbáltuk.

Az egyébként Muskátli néven is futó hely a belváros mellett van, közel a Tagore sétányhoz, vagy a környék legjobb borbárjához, a Kredenchez. Nem találnád ki: az utcaszintről hat lépcső vezet fel az étteremig és a fedett kertig, mi ide vetettük be magunkat, és már rendeltük is a pirítóst. Nem is olyan sokkal később megérkezett Őnagysága:

Gyerekek, ez olyan, amilyennek tűnik.

Ha ezt odaadod egy külföldi haverodnak, egyből rosszul lesz, annyira fűszeres. Ha el is mondod neki, hogy mit eszik, ott menten lehányja a cipődet. De kit érdekelnek a külföldiek? Mi bírjuk a fűszerezést, úgyhogy az sem jelent nagy gondot, hogy a bors meg a paprikaíz kissé túl intenzív, alig hagy helyet a velőnek. De azért hagy neki, szóval a pirítós íze semmivel össze nem téveszthető, ez minden porcikájában velős.

De nemcsak a massza jó, jó itt minden. A kenyér kivételes darab, ropogós a héja, tömött, finom a belseje, alig találsz ma már ilyet. És remek a sütés is, semmi sem túl száraz, vagy nyers, látszik, hogy rutinosan készítik ezt a fogást már több mint húsz éve.

Ha Balatonfüreden jársz, és 650 forintból akarsz jóllakni, ne gondolkozz, hova mész, irány a Hatlépcsős, és tömd tele magad a külföldieknek felfoghatatlan zseniális kajával!

Hatlépcsős borozó
Balatonfüred, Jókai út 30
H-Cs: 9:00-22:00
P-V: 9:00-3:00
0687340885

A Bock Bisztró a két budapesti és a koppenhágai étterem után most a Balatonnál terjeszkedik. A Bock József villányi borász és Bíró Lajos séf által fémjelzett étteremhálózat a magyaros konyha fogásait értelmezi újra.

A Bock Bisztró konyhájának egyik küldetése, hogy be- illetve visszahozza a köztudatba a külföldön elismert, itthon viszont kevésbé népszerű belsőségeket és nem mainstream húsrészeket, mint pl. a vesevelő, a kakashere vagy az ökörpofa. (Ez utóbbi amúgy "Ökörpofa retró" néven fut, és évek óta nem lehet levenni a fővárosi éttermek étlapjáról.) Persze, ez nem jelenti azt, hogy a szárnyasok és a halak kedvelői, valamint a vegák nagy ívben kerüljék a helyet. Az étlapra mindjárt visszatérünk.

A legújabb Bock Bisztrónak az általunk is tesztelt vonyarcvashegyi Zenit Hotel Balaton ad otthont. A Bock Bisztró Balaton a szállodához tartozó Helikon Tavernában nyílt meg, ez volt a keszthelyi Festetics család szőlőbirtokának a központja a 19. század elejétől a II. világháborúig.

Az étterem franchise-rendszerben működik, ami azt jelenti, hogy nemcsak a kínálat jelentős része egyezik meg a budapesti Bock Bisztrókéval, hanem azt is, hogy Bíró Lajos ragaszkodik a Bock-színvonalhoz. A személyzetet a budapesti éttermekben képezték ki, és Varjú Viktor executive séf a Zenit konyháján tanította be a helyi szakácsokat. Bíró Lajos azt is elárulta, hogy a színvonalat folyamatosan ellenőrizni fogják: sokat tapasztalt törzsvendégeik és a fővárosi személyzet tagjai rendszeresen tesztelik majd a helyet.

A Bock Bisztró Balaton kínálatának kb. 70 százaléka egyezik meg a Bock Bisztrókéval, a többi 30 százalékot a régió hagyományos fogásai teszik ki, természetesen "Bock bisztrós" stílusban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Festetics halászléből egy fokkal előkelőbb halleves lett süllővel és rákfarokkal, a "Zalai totyogós palacsinta reloaded" pedig egy eredetileg túrókrémes, vaníliasodós palacsinta reinkarnációja vargabéles töltelékkel és angolkrémmel.

A "Tasziló" hagymás rostélyos egy sous vide technológiával készült bélszín. A névadója II. Festetics Tasziló gróf, aki miatt a monacói hercegné, Mary Hamilton képes volt elválni és lemondani a rangjáról és a vagyonáról. Bíró Lajosék belenyúltak a göcseji gombalevesbe is, de sajnos nem tudtuk meg, hogyan született újjá ez a fogás. A február 20-i hivatalos megnyitón rendezett borvacsorán sajnos az egyik emblematikus fogás sem szerepelt.

Volt viszont több meglepő fordulat és fricska, a Bock Bisztrótól megszokott stílusban. A levest például az ötfogásos menü közepén szolgálták fel, a Bock pincészet egyik "nagy vöröse", a Cabernet Franc Selection után pedig egy könnyű rajnai rizlinget dobtak be. (Bíró Lajos a szerzője a Sok vagyok - Pofátlan ínyencségek, botrányos finomságok című szakácskönyvnek, rabul ejtő személyisége természetesen a borvacsorán is nyomot hagyott.)

Az előétel amúgy szajmóka (füstölt nyers szalámi) volt Szent Jakab kagylóval, ezt a Kocsonyázott bélszíntatár "érdekesen" nevű fogás követte. Szerencsére az étel fantáziadúsabb volt, mint az elnevezése:

A céklagombóccal tálalt tormakrémleves volt nálunk a befutó, aztán a negyedik fogásnál elkezdődött a durvulás. A "Vajas borjúszegy velős csonttal" méretéből és kalóriatartalmából adódóan viszont az öreg motorosokkal is kiszúrt. Hiába, a Bock Bisztró sose volt egy fogyókúrás műfaj.

Az étteremben egyébként kb. 70-féle bort tartanak, ebből 20 palack bontott. A balatoni borok mellett a Bock Pincészet borait is meg lehet kóstolni, akit pedig komolyabban érdekelnek a régió borai, menjen le a Taverna alatt található, októberben megnyílt interaktív borászati kiállítótérbe.

A Bock Bisztró Balaton izgalmas és hiánypótló kulináris célpont, reméljük, beváltja majd a hozzáfűzött reményeket. Az élesben üzemelő étterem teljesítményét majd egy másik alkalommal teszteljük.

A képek forrása: bockbisztrobalaton.hu és Zenit Hotel Balaton.

Állítólag ugyanaz készítette a dinókat a reziben található dinóparkba, mint a Jurassic Parkba. A hely facebookos oldalán aztán elég intenzív vita indult a kérdésről, de alapvetően tök mindegy: ott álltam a Spinosaurus és a T-Rex között és én bizony féltem.

Nem remegtem, de féltem.

Mert tényleg hatalmas dögök ezek, ordítanak egymásra, vicsorognak, és az ember perspektívájából, szóval a tányérról nézegetve őket tökéletesen hihető, hogy miután kiveszekedték magukat, elfogyasztanak némi polenta és idényzöldség társaságában. És ezek nem úgy mozognak, mint a múzeumokból ismert dinók, és most nem leharcolt kelet-európai wannabe múzeumokról, hanem például a londoni Natural History Museumról beszélek, hogy inkább néznéd robottáncnak, mint valódi mozdulatsornak a koreográfiát: nem darabosan forog a fejük, a karjuk, a farkuk, hanem természetesen, ami kiegészítve a hangokkal és légzés során kitáguló bordákkal, egészen élethű hatást kelt.

Ami hatméteres ragadozók esetén bizony félelmetes. És hatásos: a kétéves lányom három napig csak a dinoszauruszokról tudott beszélni a park után, ilyen fixációt az elmúlt 26 hónapban még nem sikerült összeszednie.

A dinók egyébként csak látványelemek itt, és bár van belőlük bőven, ez egy kalandpark, ahol négyezerért megsimogathatod a raptorokat, izzadhatsz a többszintes kalandpályán, felmászhatsz a spéci falra, a gyereked játszhat a medencében a minivizibiciklikkel, és némi zsetonért használhatod a markológépet (vicces), és a táncoló bikára is felpattanhatsz (sokkal nehezebb, mint vártam).

A Reziben található Dinópark nem tartozik a Balaton környékének legolcsóbb vagy legautentikusabb szórakozásai közé, de kevés viccesebb vagy félelmetesebb program van errefelé. Ajánlott.

Termelői piacra járni menő, de van az a buli, ami után egyszerűen nem veszi rá magát az ember, hogy a délelőtti órákban talpon legyen, és megküzdjön az élelemért. Ha nem jutsz el egyik piacra sem, de meg akarod kóstolni a régió kézműves termékeit, ráadásul olyan mázlid van, hogy éppen Balatonfüred közelében vagy, nincs más dolgod, mint bedobni egy életmentő kávét a sétányon, majd átfáradni a Karolina Speizba.

A Karolinát már ismered – már csaknem olyan fontos balatoni nevezetesség, mint a Tagore sétány, a tihanyi apátság vagy a Kistücsök. Most menj át a szomszédba, és készülj fel a legdurvább gasztronómiai kísértésekre. Úgy érzed itt magad, mintha Karolina nagymama (a Kávéház névadója, a tulajdonosok nagymamája) spájzából válogatnád össze a menüt – főleg, ha megtalálod az itt-ott lapuló régi fényképeket.

Ha már kellően nosztalgikus hangulatba kerültél, fedezd fel a kínálatot! A bevásárlólistát el is felejtheted, sokkal több dolgot fogsz hazavinni annál, amit elterveztél. A termékek nagy része kifejezetten a Karolina részére készül. A polcokon többek között szörpök, lekvárok, mustárok, dió- és egyéb különleges krémek, ecetek sorakoznak. Olyan tételek közül válogathatsz, mint a rózsaszörp, a feketeszeder-lekvár, a zsályás rizlingecet, a csipkebogyó- wasabi- vagy a sörmustár.

A házi bazsalikomos, snidlinges, csilis és fokhagymás sajtok a Sümeg melletti Káptalanfáról érkeznek, Saját készítésű a „Karolina füstölt sajt”, akárcsak a szárított paradicsomos rozslisztkenyér és a májas. A mangalicasonka már kötelezőnek számít ebben a régióban, de ha esetleg nem a kedvenced, találsz szarvaskolbászt is. A hozzávalókból kérhetsz szendvicset, elvitelre is.

Ha innál is valamit a spontán piknikhez, kipróbálhatod Karolina Borait (kékfrankos rozé, rizling, prémium rizling, merlot, gyöngyözőbor és chardonnay), ha pedig a nyaralás jegyében nem tagadsz meg magadtól semmi jót, válassz valamit a pálinkák közül (eperfa hordóban érlelt szőlő, birskörte, stb.) És ha már a hedonizmusnál tartunk, bekerültek a kínálatba egy helyi csokoládékészítő, Kovács Emőke bonbonjai is.

A Karolina Speiz akkor is nagy segítség, ha hazaindulás előtt jut eszedbe, hogy elfelejtettél ajándékot vinni. Mi biztos valamilyen ehető, illetve iható ajándékot választanánk, de van egy csomó levendulás dísztárgy, szappan, stb. is, aminek a nagymamád biztosan nagyon fog örülni.

Az egy dolog, hogy nyaralsz, és nem számolod a kalóriákat, de ha van rá lehetőség, egyél minőségi, termelői kaját. Elérhető, korán kelni sem kell érte, és a régió termelőit is segíted ezzel.

Karolina Speiz

Balatonfüred, Zákonyi Ferenc utca 4.
Nyitva tartás: 08:00-01:00
Telefon: 003687583098
Email: info@karolina.hu
http://www.karolina.hu