A Chateau Visz étterme intézmény: a Kistücsökkel együtt ők ketten jelentették sokáig a megfellebbezhetetlen balatoni gasztronómiát, ez a két étterem versengett a környék legjobbja címéért. Vicces, hogy miközben a déli part nincs elkényeztetve jó helyekkel, és inkább a szemközti oldalon, a Balaton-felvidéken vannak a színvonalasabb éttermek, pont ez az egymástól néhány kilométerre található két étterem vívta egymással a legkeményebb harcot éveken át az elsőségért. Persze csak elméletben, hiszen valójában sokkal inkább erősítették egymás teljesítményét, ennek köszönhető, hogy ma már a Kistücsök és a Visz is országosan elismert csúcsétterem (még ha a bszealatonmesi étterem stábja állandó is volt, míg a kastélyszállóé többször változott).

Na szóval: a szálloda őrületesen jó, teszteltük mi is, már csak arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen a Visz étterme. Már most, mert néhány éve próbáltuk egyszer, és akkor el voltunk ragadtatva tőle.

És az a helyzet, hogy a minőséget az elmúlt években is sikerült tartani. Olyan négyfogásos vacsorát ettünk ebben a Balaton-közeli vidéki kastélyban, hogy arra még Párizsban vagy Lyonban is elégedetten csettintenének, pedig arrafelé finoman szólva is más a szint, mint a lángos-hekk-palacsinta-aranyháromszögben.

A koncepció egyszerű, minden este menü van, és te választhatod ki, hogy 3, 4, 5 vagy 6 fogást kérsz. A 3 fogás kicsit talán sovány, viszont a 4 a számtalan üdvözlő és átvezetőfalattal már bőségesen elég, szóval ezt érdemes becélozni. Többet csak olyasvalaki vállaljon, akinek semmi sem elég, de nem árt észben tartani, hogy a csúcskonyhák nem hizlaldák, az ilyen helyeken nem hányásig tömi magát az ember. Ennek ellenére: a négy fogás bőven elég, öt már a határokat feszegeti. Ezt főleg azoknak mondom, akik az adagok láttán elkezdenek majd szörnyülködni, hogy az ilyesmi madaraknak elég. Rengeteget tudok enni, de soha életemben nem álltam még fel éhesen csúcsétteremben és ez a Viszre is bőven igaz.

Szóval a környezet elsőosztályú, a minőség konstans, akár a közelben található szépen gondozott kertre, akár a súlyos, csodaszép evőeszközre gondolok.

És a fogások:

A buli fantasztikus házi kenyérrel és hibátlan vajjal indul. Aztán üdvözlőfalat, kakaós carpaccio, majd egy kis libamáj, utána rák dinnyés gazpacho-val, átvezetésnek egy kis sóskasorbet, majdnem végül marhaszelet, végül a gyümölcsös fagyi.

Igen, jól számoltátok, végül hét fogás lett az öt, és olyan gyönyörű íve volt a menünek, hogy bátran lehet tapsikolni. Bátor volt, kísérletező, de a trükkök működtek, egyszer sem kellett fanyalogva eltolni a fogást. Még a sóskasorbet is csodásan muzsikált annak ellenére, hogy világ életemben utáltam a sóskát: olyan könnyű, hideg átvezetőfalat volt, hogy szimplán csak felkészített a menü legerősebb szereplőjére, a marhára, amitől gyengébb lelkű gourmet-k úgy elérzékenyülnének, hogy akár sírva is fakadnának (én egyszer éltem át ezt az élményt, de ahhoz Modenáig kellett utaznom).

Szóval: aki a Chateau Viszben pihen, egyen is itt. Aki csak a közelben jár, az is. Drága, és nem is való mindennapi fogyasztásra, de alkalomra, ünneplésre kiváló.

Több kategóriája van a balatoni éttermeknek: legalul vannak a gasztronómiai dögkutak, az ezekben felszolgált ételek láttán a gyomorsavad először meglepődik, majd hosszas töprengés után arra jut, hogy elmész te a francba az olcsójánoskodásoddal. Nem tudja, hogy az élelmiszeripari terror a Balaton partján nem feltétlenül olcsó, hiszen ő csak egy buta gyomorsav.

Aztán jönnek a rendes, de rossz ízű ételeket felszolgáló helyek. A következő halmazba tartoznak az elfogadható alapanyagokból elfogadható minőséget kihozó éttermek: az I love Balatonnál csak ezzel a halmazzal, és a további két részhalmazzal foglalkozunk (egy, kettő és három szív), mert a többi említésre sem érdemes.

És akkor lássuk a következő két részhalmazt: a jó minőségben, jó éttermet kínáló vendéglőket ésa csúcskonyhákat, amik országos szinten is versenyképesek, de még egy sokat tapasztalt nemzetközi zabagép is elégedetten csettint egy náluk elfogyasztott vacsora után.

A csúcskonyha sokaknak ellentmondásos. Aki még nem evett ilyen helyen, és fotó alapján akarja megítélni a kategóriát, sokszor tévútra szalad: elkezd méltatlankodni az adagok és a kompozíciók láttán, majd sommásan közli, hogy bélpanaszos kecskének való az ilyen étel, nem rendes magyar embernek. Rólam annyit, hogy egy hétvégi ebéden két tányér leves után simán betolok három rántott húst körettel és két szelet kenyérrel, aztán jöhet a desszert, mégsem maradtam még soha éhes egyetlen csúcsétteremben sem. Mert annyi kísérőfalat van, az összetevők olyan ügyesen vannak eldolgozva, olyan íve van az evésnek, hogy a végén rendesen jól laksz. Nem lesz hányingered a teltségtől, mint a gasztronómiai dögkutakban, ha ez a cél, valóban rossz helyen jársz, de evés után órákig nem akarsz majd újra enni a csúcséttermekben sem, ezt garantálom.

És akkor a hosszú bevezető után térjünk rá a Balaton három csúcskonyhás helyéből (Kistücsök, Visz, Villa Medici) a harmadikra. Ami rögtön két étterem. Nyilván érezte a tulajdonos is, hogy sokan lesznek csalódottak a fogások és az árak láttán, így egy konyhára, egy épületre rögtön két helyet nyitott: a Medici a már említett csúcsminőségre törekszik, a mellette található Nosztalgia Kisvendéglő meg a második kategóriát, a jó alapanyagokból készített jó ételeket lőtte be magának.

Mi a Medicit teszteltük, ha már.

Az étterem remek helyen van, néhány száz méternyire az állatkerttől, nézelődés előtt vagy után jól tud esni itt az ebéd. A környezet kellemes, az épület, ahogy a szálloda is, kissé egyszerű kialakítású, de a mellette található kert gyönyörű.

Belopóztunk a konyhába is és lőttünk néhány képet az épp készülő spárgáról, alapléről, miközben megtudtuk, hogy sok a külföldi meg a Budapestről érkező vendég, és hogy jó másfél évtizede tudatosan törekednek a csúcskonyhává válásra, amit számos beruházást és a megfelelő személyzet megtalálását igényelte. Mostanra összeállít minden, így a legfontosabb hazai gasztrokiadvány, a GaultMillau is az ország egyik legjobb helyekén tartja számon a Villa Medicit.

Lássuk a fogásokat: várakozás közben házi készítésű kenyeret kaptunk, amit saját búzakalászból saját malomban őrültek. Korábban már írtam a kenyérmániámról, meg arról, hogy Magyarországon mostanában már csak értékelhetetlen vacakokat lehet kapni, na ez olyan jó a minőségi vajjal, hogy sírsz.

Ezután jött az üdvözlőfalat, az amuse bouche: ezekről tudni kell, hogy a legtöbb helyen a korábbi főzésekből megmaradt, de attól még kivételes minőségű alapanyagokat készítik majd szolgálják fel kreatív módon. A Medici-ben sonkát kaptunk padlizsánkrémmel, finom volt, bár a tökéletes kenyérhez nem mérhető.

Aztán nekikezdtünk az evésnek. Ez itt grillezett Szent Jakab kagyló szarvasgombás karfiol espumával, sült zöldségekkel, lazackaviárral. Remek, harmonikus, lágy fogás, amit a szarvasgomba itt-ott vigyázzba vág, a méregdrága kagyló és a lazackaviár kivételes minőségű, friss alapanyag volt, ügyesen eltalálták a harmóniát.

A másik előétel fácánerőleves volt fácánhússal és zöldségekkel. Meg egy hatalmas borsreszelővel (az étterem jó értelemben teátrális):

Fácánlevesből ettem már tragikusat, az egyik kedvenc helyemről azért szoktam le, mert elrontották ezt a fogást, a Mediciben viszont tökéletes minőséget alkottak, a leves tele volt remekül elkészített hússal, és az erőleves itt tényleg erőleves volt, nem valami finomkodó balerina.

Ezután érkeztek a főételek. Így:

A burák alatt a következők voltak: konfitált mangalicaszűz calvados mártással, kecskesajtos raviolival, zöld almával.

A hús szépen készült, puha, omlós lett, viszont kissé száraz, nem tökéletes. A mártás remekül passzolt a húshoz, és bónuszpont jár azért, hogy kiöntőben hoztak utánpótlást, ha esetleg kevésnek éreztük volna, ami a tányérra kerül. A ravioli remek ruganyos volt, a kecskesajt szép összhangba került a hússal és a zöld almával, bár kicsivel többet el bírtunk volna viselni belőle.

A kacsamellfilé és kacsamáj pikáns aszalt szilva mártással, képosztás gnocchival talán még jobb fogás volt, bár itt is a hús tűnt a gyenge pontnak: remek az alapanyag, alapvetően jól is készült el, de túl jól is, mert miközben mi roséra, tehát közepesen átsütve kértük (ilyenkor rózsaszín a hús belseje), ez inkább teljesen átsült. Ilyenkor kevésbé szaftos, valamivel szárazabb a hús. De a tányért egyben nézve ez is kivételes fogás volt.

Ami viszont igazán nagyot ütött, az a desszert: a trois Chocolat csokoládétorta háromfajta csokoládéból, eperrel zseniális. A tulajdonos lánya hosszú világ körüli túrára indult, hogy megtanulja a csokoládékészítés titkait, és nem volt felesleges a körút, mert a desszert az egész menü legerősebb darabja volt, feltétlenül kóstoljátok meg ezt a tortát, ha arra jártok. 1090 forintba kerül, nem sokkal többe tehát, mint a legtöbb étterem édességei, de dimenziók választják el azoktól. Állatkert előtt vagy után már csak emiatt megéri beülni a Medicibe.

Villa Medici
Veszprém, Kittenberger Kálmán út 11
+3688590070

Csatlakozz az I love Balaton 410 ezres facebookos csoportjához, hogy garantáltan megtudd, hol vannak a legmenőbb helyek a tó körül, és nem maradsz le a legfontosabb hírekről, eseményről sem. Készülj fel a nyaralásra velünk!

Az elmúlt hónapokban felfaltunk több tucat lángost, palacsintát, halat, és egy kisebb vagyont költöttünk el a Balaton-parti éttermekben, hogy feltérképezzük a legjobbakat. A küldetés úgy indult, hogy kikértük számos hazai gasztroszakértő és sztárszakács véleményét, hogy könnyebben találjuk meg a legfontosabb helyeket. Beszéltünk a helyiekkel, elcsíptük a pletykákat, majd összeállt a NAGY LISTA, ami alapján végigettük a nyarunkat. És nem hiába: a túra végére kiderült, hogy a Balaton is tele van olyan helyekkel, amik országos szinten, sőt, némely esetben még az európai mezőnyben is versenyképesek. Ezek nem feltétlenül a legismertebb, vagy a legnépszerűbb éttermek, amiket persze szintén teszteltünk, és amik azért nincsenek a listán, mert sokszor liszttel sűrített fagyasztott kajákkal próbálták betömni a szánkat. De vegyük azokat, akik hozzák az elvárhatót.

Lássuk a nyolcas listánkat, alulról haladva a csúcs felé:

Bakos Attila kisvendéglője - Szigliget

A szigligeti favorit: tele van külföldi turistákkal, az adagok akkorák, hogy még a csúcsgasztronómiától undorodók igényeit is ki fogják elégíteni, miközben az alapanyagok és az elkészítési technikák már elég jók ahhoz, hogy a vendéglő a magasabb elvárásoknak is megfeleljen. Szép, nagy zsíros falatok, időnként jó helyi alapanyagok, néhány kimondottan jó párosítás és időnként egymással háborúzó személyzet vár a Balaton mellett, Szigligeten.

Kővirág - Köveskál

Vicces, hogy miközben a Balaton legtöbb nagyvárosában nincs igazán komoly étterem, addig a 380 fős Köveskálon rögtön kettő is van: a Kővirág és a Kali Art Inn. A Kővirág a hagyományosabb vonalat képviseli, bátrabban nyúlnak a nagy húsokhoz, szószokhoz, ismertebb fogásokat készítenek el némiképp új felfogásban. A belső kert szuperhangulatos, az ételek többsége remek, és bár akad néhány gyengébb pillanat, aki jót akar enni, és az ételben csak a kalóriát keresi, nem a séf önmegvalósítását, annak jó választás a Kővirág.

Baricska - Balatonfüred

Amennyire vicces, hogy Köveskálon talán a legnagyobb a világon az egy lakosra jutó jó éttermek száma, annyira meglepő, hogy Balatonfüreden a közelmúltig egyáltalán nem volt komoly vendéglő. Cukrászda bőven akadt, borbár is, de a veszprémi Chianti étterem csapata kellett ahhoz, hogy Füreden is legyen végre egy komolyan vehető étterem. A Baricska alig két hónapja indult, és bár a startnál voltak kisebb bizonytalanságok, a fokhagymás uborkaleves a világon bárhol megállná a helyét, és az almás pite is csodálatos. Ha nem akarsz Füredről kimozdulni, de jót akarsz enni (ami mondjuk nem velős pirítós), akkor ez a helyed.

Szent Orbán pince - Badacsony

Lehet, hogy csak nagyon éhesen estünk be a helyre, ami összezavarja a tesztelő ízlelőbimbóit, de a Szent Orbán pincéből olyan csodásan jóllakottan álltunk fel, mint kevés helyről a körút alatt. Remek gulyáslevesek, erőlevesek, házi kenyerek és szaftos, remekül elkészített szürkemarha hátszínek kerültek a tányérunkra, amik minden elemükben jók voltak, és a legtöbb minőségi hellyel szemben felmerülő (egyébként félreértésen alapuló) kifogást sem lehet felhozni a Szent Orbán pince ellen: itt bizony elég emberesek az adagok.

Kali Art Inn - Köveskál

A másik köveskáli, fókuszban az alapanyagok. Olyan tiszta salátát, gyümölcslevest, mint itt, nem ettünk még soha. Mindent helyi termelőktől szereznek be, mindent maguk csinálnak, vagy ha nem ők, név szerint ismerik a nénit, vagy a bácsit, akit felelős az ételért. Nem a Kali Art Innben fogsz koleszterintúladagolásban elpusztulni, de a svájciasan rendezett környezeteben, a könnyű, hibátlan koncepció mentén összerakott ételeket kóstolgatva könnyebbnek érzed majd magad, mint valaha.

Chianti - Veszprém

Veszprém a Balaton észak-keleti csücskének Köveskálja: rögtön két jó étterem van a városban. Az egyik a Chianti, ahol mediterrán környezetben kóstolhatod a kifogástalan mediterrán és hazai fogásokat. Persze ezen a szinten már erőteljesen kell építeni a helyi alapanyagokra, így jól megfér egymás mellett az étlapon a kecskesajt és a wasabi, a mangalica és a garnéla. A halmokban álló kalóriabombák helyett geometrikusan elrendezett, dizájnos kajákra számíts, amelyek nem a méretükkel fognak lenyűgözni, hanem a gondosan megkomponált ízeikkel. Ez már a csúcsgasztronómia előszobája.

Villa Medici - Veszprém

Két Balaton-közeli étterem van, ahová még Budapestről is leugranak egy üzleti ebédre, a Medici az egyik. Igazi csúcskonyha, az összes szükséges külsőséggel: fehér kesztyűs pincérekkel, akik egyszerre teszik le az ételt az asztaltársaságnak, és ha kell, másfél méteres borsőrlővel ízesítik az ételed. Szerencsére a Medici nemcsak ennyi: van itt nagy, drága, jól működő konyha, egy olyan csapat, amelyik megjárta a világot, hogy a legjobbat tudja Veszprémben nyújtani. Remekül elkészített húsok, jól kitalált kompozíciók, és a legjobb desszertek: a csúcs közelében járunk.

Kistücsök - Balatonszemes

A legenda. Ahova csak úgy leugranak Budapestről vacsorázni egy jót. Amit Csapody Balázs és Jahni László együtt összehoztak az elmúlt húsz évben, azt tanítani kellene. Egész évben nyitva tartó éttermet alapítottak egy olyan környezetben, ahol mindenki három hónap alatt akarta megszedni magát. Folyamatosan tanultak, és hiába vannak a csúcson, most is minden szabadidejükben a legjobb nyugati konyhákat járják, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Aztán amikor hazajönnek, nem mindenféle garnélát meg albán hegyi kecskéket kezdenek el szeletelni a konyhában, hanem a legjobb balatoni alapanyagokat. Hihetetlen munka volt felépíteni azt a termelői összefogást, ami garantálja az állandó jó minőséget, de megérte: a Kistücsök nemcsak ügyesen és bátran kísérletezik ezekkel az alapanyagokkal, de a végeredmény szinte mindig hibátlan. Ha csak egyetlen étterembe mehetsz el, ez legyen az, főleg, hogy bőven találsz a déli parton olyan sztárolt éttermet, ahol nem fizetsz lényegesen kevesebbet, csak épp értékelhetetlen fagyasztott moslékot hoznak ki a konyhából. A Kistücsök viszont más, stabilan a legjobb étterem a Balaton körül, és az országban is a toplistán a helye.

Keszthely csodás történelmi város, Füred mellett nem is nagyon akad a Balaton partján hasonló. Éppen ezért remek célpont, ha nemcsak napozni akarsz, de kulturális programmal is megtöltenéd a nyaralásod.

Lássuk először a szállodákat: vicces módon ezeket pont nem Keszthelyről, hanem a környékéről ajánljuk. Az egyik Hévízen van, a Danubius Hotel Spa igazi retro-gyöngyszem, lelkes és elhivatott személyzettel, és időtálló belső kialakítással, ami már évtizedes, de még mindig bőven szerethető. A másik Vonyarcvashegyen van: a Hotel Zenit nagy kedvencünk, az egész Balaton környékén ez az egyik legjobb célpont, true story. Tágas, modern, szép szobákra, nagy, színvonalas wellnessre és az átlagosnál sokkal jobb ételekre számíthatsz.

Ha beérsz Keszthelyre, számos remek program közül válogathatsz. Az egyik természetesen a Festetics kastély: a park önmagában megér egy látogatást, és ingyen van, de a belső termeket is csodásan felújították, ráadásul van egy kis pálmakert is, amit még maga Eiffel tervezett.

Aki valamivel egyszerűbb szórakozásra vágyik, az a legjobb helyen van: megtalálhatod itt a Horror-múzeumot, ahol kicsit gagyi, de elég szórakoztató módon mutatják be a legkegyetlenebb kínzásokat, és persze itt van a Szexpanoptikum is, ahol kicsit sem szégyenlős viaszbábuk mutatják be a legnépszerűbb szexpózokat, történelmi kitekintéssel. És a városban van még a Cadillac-múzeum, amit kár lenne kihagynod, és nemcsak azért, mert van itt egy autó, ami még a Keresztapa című filmben is szerepelt.

Ha strandolni akarsz, ott van a városi strand: fűthető medence, 19. századi fürdősziget és menő koktélbárok várnak – annyi minden van a parton, hogy a Balaton már nem is fog érdekelni. És egy kicsit délebbre megtalálod a Berény nudista strandot, ahol nyugodtan ledobhatod a ruhát és úszkálhatsz meztelenül a vízben, sokkal fiatalabb összetételű strandolók közt, mint az északi parti Levendulában.

De ha inkább mozognál, ott van a közelben a gyenesdiási kalandstrand: lenyűgöző panorámára, esőerdő-feelingre és trükkös akadályokra számíts. Túléled, de azért rendesen leizzadsz.

Ha jót ennél, akkor sem kell csalódnod a környékben. A Balatoni hal-, és termelői piacon csodaszép piac friss balatoni halakkal, biokajával és jó hangulattal várnak, de ha nem akarsz bíbelődni a zsákmánnyal, menj el Oszi bácsihoz, ő működteti az egyik legjobb halsütőt az egész Balaton partján. És ha valamivel összetettebb gasztronómiai élményre vágysz, keresd fel Bakos Attila kisvendéglőjét, ami mindig tele van külföldi vendégekkel, és ami a magyar konyha klasszikus ételeit készíti el jó alapanyagokból, klasszikus módon.

Jó pihenést kívánunk, és ha van még néhány tuti tippetek, ne hallgassátok el, pörögjenek a kommentek!

Lejuthatsz Siófokra fogalom nélkül, és eltölthetsz ott úgy néhány napot, hogy a strandon és a Petőfi sétányon kívül nem is néztél meg semmit, de dönthetsz úgy is, hogy kifacsarsz mindent a déli part legfontosabb településéből, és emlékezetes napokkal készül az őszre. Mivel az elmúlt hónapokban végigettünk, próbáltunk, néztünk, úsztunk mindent a környéken, elég jó közelítéssel tudunk tanácsot adni arra, hogyan hozd ki a legtöbbet az itt töltött napokból.

Kezdjük a szállással: ezt vagy megoldod haveroknál, olcsóbb panziókban, vagy választasz egy négycsillagosat, amivel tele van a környék. A parttól távolabb, a vasút mellett van a Best Western, ami az elhelyezkedését leszámítva elég jó a hely: minden szoba más stílusban van berendezve, az étel és a wellness jó, utóbbiban este pucéran is mulathatsz, ennél jobban fogalmunk sincs, mivel lehetne csábítani egy medencés orgiára.

A Mala Gardennek nincs saját wellnesse, de a hotelek közül kábé az egész parton itt adják a legjobb ételt, a szobák nagyon hangulatosak, és a part mellett, a Petőfi sétány közelében van a hotel, szóval ennek a helynek jár az I love Balaton-tipp.

És ott van a Prémium Panoráma, nem túl nagy szobákkal, de kellemes, tágas közösségi terekkel, figyelmes wellnessel, meg a Hotel Residence, ami a legjobb konzervatív választás, kellemes szobákkal, nagy wellnessel, és néhány egészen kitűnő fogással a vacsoránál.

Ha enni akarsz, választhatod az olcsóbb árkategóriát, ebben a mezőnyben messze a legjobb választás a Széplaki lángos büfé, ahol nemcsak Siófok, hanem az egész Balaton egyik legjobb lángosát készítik. Annak idején Erzsi néni milliós tételt fizetett a titkos receptért, de megérte, mert a végeredmény fokozhatatlan (túrós-barackos palacsintát is egyetek, az Isten szerelmére!). A közelben van még a Kremánék, ami egy elég jó halsütő, főleg, ha elkerülöd a pangáziuszt, és a balatoni halakra koncentrálsz, de Siófok központjához valamivel közelebb ott van a Sió halsütő is, ami meg talán a legjobb az egész Balatonon.

Ha többet költenél a kajára, ott a mirelit-vonalon mozgó Öreg Halász, ami olyan távol van a csúcsgasztronómiától, mint Siófok-külső az Lyontól, de aki egy rántott húst akar, mindennel megtöltve, ide menjen. Ennél valamivel feljebb pozicionálja magát a Bárka Grill, ami szintén a hagyományos fogásokra épít, de megjelenik némi mediterrán beütés is. Ez se csúcsétterem, de Gault&Millau-tesztelőnek kell lenned ahhoz, hogy igazán húzd a szád. És ott van a Mala Garden étterme is, ami már a csúcskategória felé kacsingat, még ha az étlap hossza és a vendégsereg mérete miatt esélye sincs oda eljutni: azért bőven akad néhány igazán ügyes próbálkozás. Bónusz: a Kistücsökbe sokan Budapestről, vagy az északi partról is átjárnak, Siófokról viszont 15-20 perc alatt ott vagy az autópályán, ha valami igazán jót akarsz enni, irány Balatonszemes!

Ha van szállásod, jól is laktál, jöhet a szórakozás. Ott van például a House of Horror, ahol egy rakás színész próbál halálra rémíteni, aki hajlamos az ilyesmire, össze is fogja szarni magát. Nyugisabb program a Víztorony oxigénbár, ahol tiszta oxigénnel frissítheted fel magad, miközben a torony elfordul a lábaidnál heverő város felett. Vele szemben meg ott a pláza, ahol a Balaton legjobb mozijában nézheted meg az aktuális filmeket (nem úgy, mint a zamárdi kertmoziban, ahol idén szinte csak olyan filmeket láttunk, amik tavaly kerültek a mozikba).

Aztán, ha kicsit rosszabb az idő, vagy csak unod a napfényt, elmehetsz a térség egyik legjobban felszerelt élményfürdőjébe, a Galériusba, ahol tucatnyi medence, szauna, és egy élménycsúszda vár rád. A legnagyobb hotelek wellnesével is versenyképes, sőt, a többséggel szemben kiütéssel győzne. De ha jó az idő, menj inkább a Bamboo vízisípályára, tesztelés közben itt nevettünk talán a legtöbbet a nyáron, vagy a szintén közeli Zamárdi kalandparkba, ami garantáltan megizzaszt, de közben végig nagyon jól szórakozol.

Jó pihenést kívánunk, és ha van még néhány tuti tippetek, ne hallgassátok el, pörögjenek a kommentek!

Füred átalakítása hibátlanra sikerült: persze eleve ez volt a Balaton talán legszebb nagy települése Keszthely mellett, tele hatalmas, klasszicista épülettel, ami eleve kijelölte a város pozícióját, de a felújítások során sikerült hűnek maradni a nagypolgári hangulathoz, így Füred az egész part talán legmenőbb települése lett.

Ez még nem feltétlenül jelenti, hogy van mit ott csinálni, de szerencsére az utóbbi években sokat javult a helyzet.

Nézzük a szállásokat, mi kettőt ajánlunk: vagy elmentek a belvároshoz nagyon közel található kempingbe, ahol nemcsak sátorhelyet, de faházat is bérelhetsz (a kemping egy indiai szélerőműpark támogatásával, és a terület fejlesztésével zéró szén-dioxid-kibocsátású lett, amit mindenképp érdemes értékelni), vagy kiveszünk egy szobát az Anna Grand Hotelben, ami kívülről nézve a legimpozánsabb szálloda a Balatonon, és a közepes ételkínálatot leszámítva a szolgáltatásokban is erős.

Enni néhány évvel ezelőtt még tényleg nem nagyon volt hol, most viszont kezd egy kis gasztronómiai sziget kialakulni Füreden. Az olcsóbb mezőnyben mindenképp a Hatlépcsős velős pirítósát ajánljuk, piacvezető a Balatonon. Nemrég nyílt a Malackrumpli nevű hely, ami egyszerűen csodálatos: tökéletes alapanyagok jó minőségben elkészítve, tökéletesen megfizethető áron, szombatonként piaccal körbevéve.

Ne. Hagy. Ki.

És ha valaki a csúcsgasztronómiára vágyna, végre arra is van válasza Fürednek: a Baricska csárdát a veszprémi chiantisok építették újra az alapoktól, így végre a Balaton talán legszebb városának is van országszerte versenyképes étterme.

Desszertben meg mindig is erős volt a város: a hagyományos édességekből a legtöbbet kihozó Bergmannból rögtön kettő is van a településen, a Karolina süteményei olyan híresek, hogy a hely vonzáskörzete kábé száz kilométeres lehet, a Kedves cukrászda meg szuper házi süteményeket ad. És ha már Kedves: ott van mellette a Kredenc, a Balaton egyik legjobb borbárja, aminél jobb esti programot nem is tudunk Füreden ajánlani.

És a bónuszok: itt az Esterházy strand, ami Füredhez méltóan arisztokratikus, drága belépővel, de ahhoz képest olcsó élményfürdővel, a Kisfaludy, ami a béke szigete a balatonfüredi pezsgésben bringatárolóval, pelenkázóval, ingyen wififel és minicsúszdával, itt van a Tagore sétány izgalmas történelmi háttérrel és egy Bujtor István-szoborral, a település északi végénél találsz egy buszvégállomást, ahonnan az egész Balatont beláthatod, Füred keleti csücskénél meg ott van a Guruljon az élet, az egyik kedvenc bringás pihenőnk a part közelében.

És ha ez sem elég, pár percnyire van Tihany, aminek a jóságairól már írtunk korábban egy cikket.

Jó pihenést kívánunk, és ha van még néhány tuti tippetek, ne hallgassátok el, pörögjenek a kommentek!

Alapvetően két hely van nudizmusra a Balaton környékén: a csendes, északi Levendula, és a déli part nyugati csücskén a Berény naturista kemping. Ami 900 forintért strand. Egy része.

Bár a part közös, a bejárat külön van, és egy kavicsos út ketté is választja a két funkciót. Külön fel is hívják a figyelmed arra, hogy ha napozni jöttél, ne bóklássz át a kempingbe, ne zavard a szállóvendégek nyugalmát. Egyébként nincs is sok okod elcsatangolni: kulturált, de persze koedukált mosdóból (nincs mit takargatni), meg pucér emberből és gondozott, zöld pázsitból akad a strandon is, a Balatonra épített mesterséges kis stégszigetet, ahol a legjobban esik a napozás, meg mindkét irányból megközelítheted, ahogy a körülbelül átlagos árakkal dolgozó büfét is.

A Berény Naturista Strand a meztelenséget leszámítva szinte mindenben különbözik az északi társától: az egy csöndes, már-már elhagyatott hely, ez tele van élettel. Az olyan, mint egy baráti összejövetel, ez inkább hagyományos strand, ruhák nélkül. Ott főleg külföldi nyugdíjasok vannak, és bár itt szintén erős a németek és a hollandok jelenléte, a vendégek főleg magyar fiatalok, vagy jó karban lévő negyvenesek-ötvenesek. Konkrétabban: a berényi strandon lenne mit nézned, ha nem lenne határtalan bunkóság egy naturista strandon az ilyesmi.

Éppen ezért inkább maradj a napozásnál, amire a stég vagy a gondozott pázsit is alkalmas, vagy úszkálj a Balatonban, jó, homokos az alja, és remek a kilátás.

Berény Naturista Strand
Balatonberény, Hétvezér u. 2.
Telefon: +36 85 377-299
E-mail: bereny@balatontourist.hu
Nyitva tartás: 2013.05.10-09.15

Sok csodálatos hely van a Balaton környékén (például a legszebb utca, vagy a legszebb elhelyezkedésű buszmegálló), de ha véletlenül rátévedsz az északi part közelében haladó Fő útra, soha többé nem akarsz letérni róla. Ez ugyanis nemcsak a tó környékének, de Magyarországnak is az egyik legszebb útvonala, ahol folyton a lábad/pedál/kuplung alatt kell keresni az álladat, mert hiába rakod vissza a helyére, újra és újra leesik.

Hogy tudjuk, miről beszélünk: ha például Zánkától Tapolca felé tartunk (vagy őrületes módon ugyanerre, csak az ellenkező irányba), jó eséllyel a Fő utat használjuk, kivéve ha valami ördögien gonosz GPS eltérít minket. Szóval ez az inkriminált útszakasz:

View Larger Map  

Az egész alig 21 kilométer, 20 perc alatt át is érhetsz rajta, h nyomod neki, de ez igazi őrültség lenne. Itt ugyanis lassan kell menni.

De minek mennél erre egyáltalán, teheted fel tök jogosan a kérdést, hiszen mégiscsak egy útról van szó. Hát mert a boldogsághoz ugye nem vezet út, az út maga a boldogság, és ez most sokszorosan igaz, de hadd adjak némi támpontot a kitérőhöz: ott van például a Kali Art Inn vagy a Kővirág, a Balaton legjobb éttermei közül kettő, amiket pont félúton, Köveskálon találsz. Aztán ott a Káptalantóti piac, ami a környék egyik legnyüzsgőbb, legszerethetőbb, legizgalmasabb látványossága. A Kerékbár, szintén Köveskálon, ami a kedvenc bringás helyünk a tó körül. A gyulakeszi autós pihenő, egész jó velős pirítóssal. Meg persze Tapolca, a Tavasbarlanggal, vagy a Malom-tóval, ami köré olyan tér épült, hogy Európában is csak elvétve látsz ilyen szépet.

Szóval megéri rátérni a Fő útra, de ahogy már írtam, nem a célok, hanem az utazás miatt. Gyönyörű dombos tájon fogsz ugyanis áthaladni. A növényzet változatos, itt egy bokor, ott egy virágmező, arra meg egy kisebb erdő, és a domb mögött, ehun-e, felvillan a Balaton.

Az ott egy pince. Arra meg egy másik. Ez meg egy gyönyörű falu. Ilyen is van Magyarországon? Sehol egy kockaház, régi épületek, hagyományos és egyre gazdagabb, csodásan felújított kistelepülések egész úton.

De kár vesztegetni a szót, induljatok el, pattanjatok biciklire, üljetek autóba és szépen-komótosan haladjatok végig Magyarország egyik legszebb útvonalán. Megállni és beszaladni egy mezőre: ÉR!

A Balatont körbebiciklizni remek móka, hogy mennyire, arról rövidesen cikk is lesz itt az I love Balatonon, de a negyven fokos nyári kánikulában legalább ennyire jólesik ráakadni egy hűvös kiszögellésre. Egy olyan helyre, ahol kicsit hátradőlhetsz, kimasszírozhatod a görcsöket az izmodból és a seggedből, helyreroppanthatod a csigolyáidat, és a vizeletednél hűvösebb italhoz is hozzájuthatsz. A Füred előtti Guruljon az élet pont ilyen (meg a köveskáli Kerékbár, a másik favorit).

Nagyon keresni nem kell, a bringaútról nyílik az apró kis fallal körbevett telek, ahol délelőtt fél 11-től este fél 11-ig várják a vendégeket. Egészen pontosan itt:

View Larger Map 

A Guruljon az élet remek helyre épült, egy magaslatra, szóval ha Almádi felől érkezel, garantáltan olyan fáradt leszel, hogy le akarsz majd pihenni, és ha lepihensz, ez a látvány fogad majd:

A falakon belül egyébként minden a pihenésről és a kikapcsolódásról szól, indiai értelemben. Van azért ennek hátránya is, a hangszórókból úgy üvölt a hindusztáni zene, hogy néha úgy érzed majd, mintha Goán lennél valami lélekturistáknak kialakított ashramban, plusz a személyzet azzal köszön el, hogy "jó utat barátom", pedig esküszöm, soha életemben nem láttam őket.

Ezt leszámítva viszont kiváló hely ez a pihenő. A nyugágyak kényelmesek, az apró kis pavilonokban úgy tudsz hátradőlni a díszpárnákra, hogy közben a Balatont nézed, a limonádé finom és nagyon hideg, a mosdó kulturált, és alapvetően nagyon segítőkészek a tulajdonosok. Még ha túl sok barátjuk is van. Ha bringával jársz arra, ki ne hagyd!

Ha nem is a szezon elejére, de nagyjából a közepére elkészül az északi part egyik legmodernebbnek ígérkező új strandja. A Fövenystrandon százmilliós beruházással múlt század eleji hangulatot idéző, ugyanakkor korszerű, akadálymentesített főépületet alakítanak ki, és emelik a szolgáltatások színvonalát.

Jelentjük, hogy az építkezés jól halad, kezd összeállni a kép, bár az is jól látszik, hogy van még teendő bőven. Nézegessétek a képeket és gondoljatok arra, hogy hamarosan csodálatos környezetben strandolhattok - ezért cserébe egy kis kellemetlenség meg nem olyan nagy ár.

Ilyen lesz a végére:

A gonosz kapitalista világ nem bekebelezte a Balatont is? Mit képzelnek a külföldi turisták, hogy idejönnek és felizgatják a szocializmusban edződött, szegény magyarokat? Kábé erről szól az a szenzációs szocialista riogató videó, amely nem most, hanem a hatvanas évek végén készült, és csak az első percében olyan szenzációs mondatokat tartalmaz, hogy folyton újra és újra akarod majd nézni.

Sose gondoltad volna, hogy "a nyugati turisták megjelenése komoly veszélyeket is rejt, hiszen a jól öltözött vendégek puszta jelenlétükkel is becsempészik a szocializmus viszonyai közé a kapitalista jelent."

És különben is, a bűnös nyugati életmódért nem kell elhagyni az országot, elég végigsétálni a siófoki utcákon. Csak vágyakozást és elkeseredést szül az ilyesmi, botrány, hogy ezek a tőkés országokból érkezett turisták különcködésükkel elősegítik a nyugat iránti illúziók erősödését.

Ezt tényleg látnod kell, tessék:

Update: a részlet a Balaton Retró című filmből való.

Miközben az I love Balaton stábja szétteszteli magát a Balaton környékén, hogy a szezonra a csodás magabiztossággal tudjuk nektek ajánlani a legjobb éttermeket, programokat, meg a többit, odafigyelünk persze a tóra is. Amiről mindannyian tudjuk, hogy épp eresztik. Lefilmeztük nektek, hogy miként fest ez a gyakorlatban:

Néhányan benne maradtak a boogie-ban, őket képtelenség meggyőzni arról, hogy a Sió megnyitása nem a burzsujdémon műve, de a többieknek jelentjük, hogy az északi parton akkora a talajvíz, hogy lényegében a part mellett egy újabb balatonocska jött létre, Kenese környékén meg a partvonaltól kábé öt centire lötyög a Balaton. Az meg nem sok.

Közben ömlik a Zalából a víz a tóba, ami tök jó hír, de ha nem tennének gyorsan valamit, a Balaton elrohasztaná az északi földeket és a déli strandokat, szóval nemcsak az ördögien gonosz és világuralomra törő patás-vitorlás gazdagoknak ugrana a nyara, hanem mindenkinek, aki azt tervezte, hogy kifekszik a partra.

Éppen ezért a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál úgy döntöttek, hogy megnyitják a zsilipet, legalább annyira, hogy ne emelkedjen tovább a vízszint. Egyébként egy hét alatt annyi történt, hogy az átlagos vízszint 124 centiről 124 centire csökkent (szóval annyi víz jött be, amennyi kiment), így még mindig 14 centivel a szabályozási szint fölött vagyunk, szóval bőségesen van víz a mederben. Főleg, hogy ha hozzávesszük, hogy a 124 centi nem egy átlagos vízmennyiséget jelöl, csak azt mutatja, hogy mennyivel van a tó a meghatározott szint fölött. Az átlagos vízmélység 3,73 méter, ahogy az a zsilip kijelzőjén is látható.

És még egy érdekes adat: az átfolyó víz mennyisége másodpercenként 16 köbméter, a Balatonban 1800 millió köbméter víz van, ami azt jelenti, hogy ilyen csorgatással kábé 3,5 év alatt tudnák leengedni a teljes tavat az imperialista megszálló csapatok, ha feltételeznénk, hogy egy csepp folyadék sem érkezik bele. Persze ezek bármire képesek, csak hogy felhozhassák a Sión a jachtjaikat a Balaton kiszáradt medrébe.

Februárban már ömlengtem egy sort, amikor kiderült, hogy Bujtor István szobrot kap Balatonfüreden, a Vitorlás-térnél jobb helyre nem is kerülhetett volna az alkotás. Vasárnap avatták fel Farkas Ádám Munkácsy-díjas művész szobrát: egy vitorláson a Bujtor Istvánt ábrázoló alak a kormányos. Direkt nem akartak olyat, hogy Bujtor valami talapzaton álljon, az volt a cél, hogy ott legyen az emberek között.

Az ünnepségen Bóka István polgármester minden teketóriázás nélkül elmondta, hogy miért került a szobor a Vitorlás-térre. Mindannyian ismerjük Bujtort, szóval az indoklás nem meglepő: Bujtor híres vitorlázó volt, és Balatonfürednek ennek a pontjáról tökéletesen látszik Tihany, amelyet sokszor megjelenített a filmjeiben.

Díszlövés üdvözölte a szobor avatását, amelyre mostantól tessék nagyon vigyázni.

(fotó: vehir.hu)

Kedden hivatalosan is megnyitották a Sió-zsilipet, és a vízügyesek úgy tervezik, hogy három hétig lesz nyitva. Sokan bepánikoltatok, hogy itt a világ vége, meg hogy kiszárad a Balaton, pedig egyáltalán nem olyan vészes a helyzet, mint gondoljátok. Sokszor elővettük már a témát, de szívesen megtesszük még párszor.

Törvény mondja ki, hogy a Balaton felső szabályozási szintje 110 centiméter, szóval betű szerint már 111-nél megnyithatták volna a zsilipet. Nem tették, mert itt-ott ár- és belvíz volt, meg egyébként is, mindenki örült a sok víznek. Most 124 centiméter a Balaton átlagos vízszintje, és nem azért nyitják ki a zsilipet, mert néhány gazdagnak mossa a telkét a víz. Vagy azért, hogy hajókat úsztassanak fel-le a Sión.

Hanem azért, mert sajnos az egész déli part túl alacsonyra épült: ha egy 50-60 km/h-s szélvihar miatt kiönt a Balaton, akkor nem néhány gazdag telke ázik el, hanem egész települések, főútak és a déli parti vasútvonal, szóval itt nem nagyon van választási lehetőség. A vízügyesek hiába tartalékolnának több vizet a tóban, az adottságok miatt nem tudnak. Ennek tényleg senki sem örül, de ez van.

Utoljára 2011-ben volt nyitva a zsilip. Nem, tavaly egyáltalán nem nyitották ki, a szélsőséges időjárás miatt tűnt el a Balatonból a víz. Igen, ettől a zsilipnél még lehetett látni némi kis vizet, mert nem zár hermetikusan, de ez a veszteség körülbelül annyinak felel meg, mint amikor a tele kádból kinyúlsz a törölközőért, és két csepp víz a padlón végzi. Ez elképesztően jelentéktelen mennyiség.

És akkor nézzük a számokat. Tavaly októberben 38 centis volt a Balaton, most 124. Ez 86 centi emelkedés, annyi víz érkezett, amennyi 13-szor megtöltené a Velencei-tavat. Kerekítve félmilliárd köbméter. A Sió-zsilipen másodpercenként 30 köbméter víz folyik le, időjárástól függően ugye három hétig lesz nyitva, ez naponta 2,592 millió köbméter leengedett vizet jelent. A három hét alatt - kerekítve - 55 millió köbméter folyik le, vagyis az ősz óta érkezett mennyiség durván tizede. A 86 centis növekedést tízzel elosztva az jön ki, hogy 8,6 centi víz folyik le a Sión, de kerekítsünk mondjuk 10-re. A keddi zsilipnyitásnál mért 124 centiből 10-et lecsapva még mindig 114 centinél vagyunk, ami négy centivel továbbra is a szabályozási küszöb felett van. Számoljunk egy kis párolgással (bár egyrészt eső is eshet, meg hiába van 30 fok, ha éppen felhős az ég, nem fog annyi víz elillanni, mint tűző napsütésben), ez legyen mondjuk négy centi, és így érkeztünk meg a 110 centis felső küszöbhöz.

Valószínű, hogy a vízügyesek hoztak már néhány rossz döntést a múltban, lehet, hogy fognak is még, de ott sem idióták dolgoznak. Teljesen hihető, hogy egy cseppel sem akarnak több vizet leengedni, mint amennyit muszáj. Egyébként több időjárási helyzetre modellezte a vízügyi szolgálat, várhatóan hogyan alakul a vízállás. Az illetékesek szerint a mostani vízeresztéssel együtt garantálni lehet, hogy marad elég víz a Balatonban. Ezt arra az esetre is vállalják, ha megint szárazabb lesz a nyár az átlagosnál, és mivel mindenki árgus szemekkel lesi majd a vízszintet, nyilván be is tartják az ígéretüket.

Senkinek sem érdeke kacsaúsztatót csinálni a Balatonból.

Egyelőre egyébként a nyitás ellenére nem csökkent a vízszint, ma reggel ugyanúgy 124 centin állt a Balaton, mint tegnap. Szóval annyi ment ki, amennyi bejött.

Csatlakozz az I love Balaton 400 ezres facebookos csoportjához, és garantáltan megtudod, hol vannak a legmenőbb helyek a tó körül. Bónusz: nem maradsz le a legfontosabb hírekről, eseményről sem. Indul a szezon, készülj fel velünk.