Várni kell még néhány hónapot a balatoni csobbanásra, wellneszre alkalmas helyből azonban nincs hiány a Balaton környékén. Ezért kipróbálunk néhány olyan fürdőt, amit érdemes pluszprogramként beszervezni, ha a környéken járunk. Igen, a jacuzziban ülünk, és szaunázunk, de csak azért, hogy megkönnyítsük az életeteket.
Sorozatunk első felében bemutatjuk néhány fontos balatoni település mostanában lezárult fejlesztését, míg a második blokkban azt nézzük meg, hogy milyen tervek vannak a következő évekre nézve. Szóval belenézünk a varázsgömbbe és csekkoljuk a tó jövőjét.
Siófok 2014-ben úgy fejlődött, mint egy nagyváros. Nem elszigetelt, apró beruházásokat zártak le, de még csak nem is egy-egy városrész teljes arculatát átszabó gigaépítkezések voltak napirenden. Azok ugyanis már megtörténtek, aki járt az utóbbi néhány évben Siófokon, láthatta, hogyan újult meg az egész városközpont, a víztorony környéke, a belváros, hogyan kapott új díszburkolatot a település, hogyan emelkedtek fel új épületek, nőttek ki a földből új szolgáltatások, amik jelentős hatással voltak a turizmusra is: közel egymillió vendégéjszakát töltöttek tavaly a turisták a településen, annak ellenére, hogy a szezonban 72 napon át esett valamilyen intenzitással az eső, ezzel Siófok maradt a legnépszerűbb utazási célpont a vidéki városok között.
A - teljes nevén - Best Western Janus Boutique Hotel & Spát Siófok szívében találod, és legyünk őszinték: ennek vannak előnyei és hátrányai is. Előny, hogy a vasútállomás 100, a strand egy rövid sétával 500 méterre van. Hátrány, hogy a vasútállomás 100 méterre van, mert akármilyen jól szigeteltek az ablakok (mert azok), a vonatok mégis a hotel mellett járnak. A másik oldalon meg a Fő út húzódik.
Az épület egy régi imaház és egy iskola összeépítésével jött létre, maga Makovecz "Makovecz" Imre tervei alapján. Szóval ízlés kérdése, hogy tetszik-e, de az biztos, hogy nem tucatépület.
Sőt, egykaptafás szobák sincsenek benne. Minden egyes szoba egyedi kialakítású, pont azért, hogy a hangulatodhoz illően választhass. Már persze, ha éppen van erre lehetőség, mert ez a hotel is eléggé pörög a szezonban. Ez amúgy egy olyan koncepció, amely elsülhet jól és kicsit rosszul is, de az alapján, amit láttunk, sikerült az ízlésesség határain belül maradni. És ennek örülünk.
A szobánk a Velence volt, nem hatalmas, de két főnek pont elegendő, a berendezés pedig valóban hangulatosra sikerült. Klíma van, ami mondjuk a vacogó téli hidegben nem egy akkora állítás, de ha váratlanul beüt a globális felmelegedés, jól jön az ilyesmi. A wellness szuper, jól felszerelt: edzőterem, pezsgőfürdő, használható méretű medence is van, sőt, este konkrétan meztelenül lehet használni az egész komplexumot. Erről biztos mindenki arra asszociál, hogy napnyugta után döbbenetes orgiát tartanak a medence környékén a siófoki szexmasinák, de igazság szerint ez inkább a német vendégeknek szól, akik amúgy is imádnak minden ruhát ledobni, és itt nemcsak a szaunában tudnak áldozni a hobbinak, de az egész wellnessben is.
A reggeli messze kiemelkedik a nagy balatoni átlagból, van választék, és a felhasznált alapanyagok is inkább minőségiek, mint nem.
Viszont: a szálloda télen zárva van, áprilisig senki se ki, se be, elsejétől viszont újra pörögnek az események. Addig is harminc százalékos kedvezménnyel lehet helyeket foglalni a szállodába, ha valaki nagyon menne, most olcsón megteheti.
BEST WESTERN Janus Boutique Hotel & SPA
8600 Siófok, Fő u. 93-95.
Recepció tel: +36 84 312 546
Recepció mobil: +36 30 5006315
e-mail: janus@janushotel.hu
Egy birtok, ahol még a toszkánai vörösbor is jól érzi magát, és ahol a borász nem bánja, ha a profik kritizálják.
Egy balatoni borfesztiválon ismertem meg néhány évvel ezelőtt. Soha nem fogom elfelejteni az első találkozásunkat, ami visszafogottnak indult, aztán hajnalig tartó, nyaralókulcs-keresős bulival végződött. A nevére szerencsére azért emlékeztem másnap. Így kezdődött a viszonyom a Tabunellóval, a toszkánai eredetű, Szent György-hegyen készült brutálisan finom vörösborral. Az igazi neve egyébként sangiovese, és a badacsonyi borvidékre Török Csaba, a 2HA szőlőbirtok tulajdonosa hozta el.
Sorozatunk első felében bemutatjuk néhány fontos balatoni település mostanában lezárult fejlesztését, míg a második blokkban azt nézzük meg, hogy milyen tervek vannak a következő évekre nézve. Szóval belenézünk a varázsgömbbe és csekkoljuk a tó jövőjét.
Keszthelyen több projekt is lezárult az elmúlt időszakban, ezek közül az egyik legizgalmasabb az egyedülálló vízi játszótér. A keszthelyi Balaton-part megszépítésére két ütemben összesen több mint hatszázmillió forint uniós támogatást nyert az önkormányzat. A vízi játékpark olyan interaktív elemekből áll, melyek segítségével a gyermekek – háromtól tizenkét éves korig – szórakoztató formában, tapasztalati úton, játszva szerezhetnek ismereteket különböző fizikai jelenségekről.
Liszkay Mihály csaknem 50 év után költözött vissza Magyarországra, és menő borászatot varázsolt egy elhagyott Balaton-felvidéki pincéből. Imád szembemenni az árral, és ütős vörösborokat készít.
A Káli-medence egyik legeldugottabb települését, Monoszlót általában két okból választja úti célnak az ember. Az egyik, hogy meg akarja „mászni” a Hegyestűt, vagy tényleg le akar menni a térképről, de úgy hogy azért a Balaton ne legyen túl messze, és jó borokért se kelljen sokat túrázni.
Van egy harmadik ok is: az, hogy eltéved. Ez történt Liszkay Mihállyal is, a Borkúria tulajdonosával és vezetőjével, aki a kétezres évek elején vetődött erre egy vadászat miatt, és eredetileg nyaralónak vette az elhagyott pincét. A Borkúria ma egy igazi komplexum: borászat, pince, 9 szobás, medencés luxus szálláshely. Nem hiszed el, hogy nem Toszkánában vagy, ha körülnézel a teraszról.
Liszkay Mihály a 70-en is túl van, de ez egyáltalán nem látszik rajta, kora reggeltől késő estig pörög. Néha még tovább is, mert gyakran ad koncerteket – elismert zongoraművész. Nem szívesen adja ki a kezéből az irányítást, és alig van ideje pihenni.
16 évesen hagyta el Magyarországot. A szerencsén múlt csak, hogy 1956-ban át tudott szökni a határon, és nem lőtték le, mint a társát. Hollandiába került, Maastrichtban vendéglátóipari főiskolát végzett, megtanult négy nyelvet. 24 évesen már éttermet nyitott, sikeres üzletember és zongoraművész lett. 1975-ben Kanadába költözött, és egy hatalmas birtokot igazgatott a Sziklás-hegységben. Amikor megjegyzem, hogy filmet kellene forgatni az életéből, mosolyogva mondja, hogy a könyv már készül. És hozzáteszi azt is, hogy máshogy tekint az egészre ennyi év távlatából. „Az, hogy 1956-ban teljesen új életet kezdhettem, tett azzá, aki ma vagyok” – mondja.
Amikor megvette a monoszlói birtokot, nem voltak borászattal kapcsolatos ambíciói. Aztán kiderült, hogy a terület a természeti adottságainak köszönhetően az ország legértékesebb dűlői közé tartozik. Már az ókori rómaiak is imádták a környéken készült vörösborokat. Igen, vöröseket, itt ugyanis a kék szőlő volt őshonos. „Amikor kitaláltam, hogy borász leszek, a barátaim azt hitték, megbolondultam” – meséli Mihály. Tudtam azt is, hogy nem fogok rizlinget telepíteni, hanem vörösbort akarok készíteni. Szembemenni az árral egyébként is tipikus Liszkay-tulajdonság.”
Így pinot noir, cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot terem a 10 hektáros birtokon, az egyetlen fehér fajta a szürkebarát. A borok a nemzetközi borversenyeken is arattak (a 2008-as Cabernet Franc ezüstérmes lett a londoni Decanter World Wine Awards-on és arany a Nemzetközi „Páneurópa” Vörösborversenyen, stb.) Liszkay Mihály szerint akár világhírű is lehetne az itteni vörösbor, ha a környék átállna ennek a fajtának a telepítésére.
A Borkúriában hatféle bort lehet megkóstolni, bejelentkezésre. Amit mindenképp érdemes, az a tulajdonos személyes nagy kedvence, a Giulia nevű cabernet franc. Nemcsak azért, mert üt, hanem azért is, mert nem kapható máshol. És ha ezzel kiülsz a teraszra, rájössz, hogy nem is kell elutazni Toszkánáig.
Monoszló, Hrsz. 48/2
www.liszkay.com
06303982777
Új sorozatunk első felében bemutatjuk néhány fontos balatoni település mostanában lezárult fejlesztését, míg a második blokkban azt nézzük meg, hogy milyen tervek vannak a következő évekre nézve. Szóval belenézünk a varázsgömbbe és csekkoljuk a tó jövőjét.
Első körben nézzük Tihanyt, a Balaton egyik legkedvesebb települését, ami elég komoly fejlődési szakaszon van túl néhány jópofa beruházásnak köszönhetően.
A barlangászáshoz nemcsak technikai tudás és tapasztalat, hanem hatodik érzék is kell. Mészárosné Hardi Ágnes ötgyerekes családanyaként sem adja fel a hobbiját, ami időnként a hivatása is.
17 éves kora óta tagja a tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoportnak. A balatonedericsi Csodabogyós barlangban is vezet túrákat, és ott volt az ország legnagyobb víz alatti tavát is magában foglaló Berger Károly-barlang alsó járatrendszerének felfedezésekor. Jelenleg angolt tanít egy gimnáziumban.
Miért kezd el az ember szabadidejében barlangászni? Ennél kényelmesebb hobbit is el tudok képzelni egy fiatal lánynak.
A természet szeretetét a családból hoztam, és fontos volt, hogy hasonló gondolkodású emberek vegyenek körül. 17 éves voltam, amikor egy barlangkutató barátom elhívott a Tapolcai-tavasbarlangba. Először féltem, de sikerült legyőzni a félelmet, és sikerélményben is volt részem. Ez alatt azt értem, hogy olyat csinálsz, amire addig fizikailag nem voltál képes. Megmászol egy falat, átmászol egy lyukon, stb., a barlangászat önbizalomnövelő hobbi. Persze volt kudarcom is, előfordult, hogy begörcsölt a lábam, és nem tudtam tovább haladni.
Négygyerekes anyukaként kezdted újra a barlangászatot, és egyből túravezetőként.
A barlangászcsapatban ismertem meg a férjemet, Lacit. Öt aktív évem volt a kutatásban, aztán érkeztek sorban a gyerekek. Több évet ki kellett hagynom, és csak akkor kezdtem újra lejárni, amikor az egyik gyerekünkről kiderült, hogy asztmás. Akkor már nagyon hiányzott a barlangászás, de négy gyerek mellett nem tudtam időt szakítani rá. Megtudtam, hogy a balatonedericsi Csodabogyós barlangba tapasztalt túravezetőt keresnek. Átgondoltam mindent, jelentkeztem, és azonnal megkaptam az állást. Újraszerveztük a családon belül a feladatokat, és háziasszonyból újra sportoló lett belőlem.
Aknákba ereszkedtek, köteleken lógtok, csúszós falakon másztok. Hogyan lehet felkészülni a veszélyes helyzetekre?
Barlangász- és kötéltechnikai tanfolyamokat kell végezni. És csak olyan emberekkel járok barlangba, akikben megbízom. Akik olyan régóta barlangásznak, hogy kialakult a hatodik érzékük.
Voltál már komoly veszélyben?
2011-ben történt. A bakonyi Öreg-köves barlangban a létrázási munkák közben elszédültem, és lecsúsztam a szikláról. Egy 17 méteres akna tátongott alattam. Amikor zuhantam, nem féltem, és valahogy ösztönösen rámarkoltam az első dologra, amit a kezem zuhanás közben a falat simítva kapaszkodónak vélt - egy kötélre. Számomra is hihetetlen, de kb. egy méter zuhanás után a lendületben lévő testemet fél kézzel megtartottam, mindezt rándulás, ficam, horzsolás nélkül, és ki tudtam mászni. Megúsztam, de végig kellett gondolnom, hogy ha baleset történik, a felelősség a csapat legmagasabb barlangász képesítéssel rendelkező tagját terheli. Eldöntöttem, hogy a jövőben én akarok felelősséget vállalni magamért, ezért elvégeztem a kötéltechnikai tanfolyamot. Ma már pontosan tudom, hogyan kellett volna biztosítanom magam, hogy ilyesmi ne történhessen.
Ez a kép a kötéltechnikai vizsgán készült, 2011-ben (Forrás: Mészárosné Hardi Ágnes)
Hogyan fedeztétek fel a Berger Károly-barlangot?
A hivatalos bejelentés előtt, 2010. szeptember 1-jén történt. A barlangkutató csoporttal többször jártunk már arrafelé, én akkor voltam először 17 év szünet után feltáró kutatáson. Abban sem voltam biztos, hogy a lejárati akna függőleges szűk hasadékán át tudok menni, de végül sikerült lekecmeregnem. Ez idő alatt a kutatótársam, Horváth Sándor arra figyelt fel, hogy az egyik járatból enyhe huzatot érez. Bemászott, és könnyes szemmel jött vissza. Közölte, hogy olyan helyet talált, amilyet még életében nem látott. Követtem. Mindent csupa kristály borított, a tó alján tűkristályok voltak, hat lépés után Sanyi lába vérezni kezdett. Tudtuk, hogy alapfelszereléssel nem tudunk továbbmenni, ezért felmentünk a felszínre, és kesztyűvel, tornacipővel tértünk vissza. Megbeszéltük, hogy egyelőre titokban tartjuk a felfedezést. Ezért lett a hely neve a Titkok tava.
Kutatás közben a Berger Károly-barlangban. Forrás: Nagy Tibor
Hogyan lehet egy ilyen felfedezést titokban tartani?
Nehéz volt, főleg, hogy a tűkristályok mélyen belefúródtak a talpunkba. Én is napokig sántítottam, és így kellett túrákat vezetnem a Csodabogyósban. A férjemet beavattuk, és 3-4 nap múlva ő is jött velünk. Bontottuk a szűkületet, ahol éreztük, hogy áramlik a levegő. A kristályok védelmében teljes váltóöltözetet vittünk. A következő túrához a Plecotus Barlangkutató Csoport csapatvezetője, Szilaj Rezső is csatlakozott, és valóságos felfedezéshullám indult el. Részt vettem a Nagy Tavak és a Déli labirintus feltárásában is. Igazi csapatmunka volt. Mindig más haladt elöl, hogy mindenki átérezhesse, milyen, amikor először lép olyan helyre, ahol még soha, senki nem járt.
És milyen érzés?
A helyszínen észnél kell lenni, a lógó sziklákra és az ingókövekre kell figyelni és arra, hogy ne tévedjünk el. Jönnek az érzelmek azonnal, de később ez erőteljesebb, a felfedezés jelentőségét ismerve.
Van rá esély, hogy amatőr barlangászok vagy bevállalós turisták is láthassák a föld alatti tavakat?
A Berger Károly-barlang nem látogatható, és nem is lesz az. Csak barlangászok mehetnek le, szakmai céllal és kutatási engedéllyel.
Ki nevezi el a barlangokat?
Az elnevezés az első bejárók joga, persze van néhány kivétel.
Miért addiktív a barlangászat?
A mozgás, a társaság, a nyugodt környezet miatt. A családomtól távol fel tudok töltődni, és így sokkal jobban teljesítek anyaként. Ha barlangászom, teljes ember vagyok, ha pedig teljes embernek érzem magam, a legtöbbet tudom nyújtani a családban és a munkahelyemen.
A mintegy 12 km hosszú, és 34 méter vertikális kiterjedésű Tapolcai-barlangrendszer az ország negyedik leghosszabb barlangrendszere. A Berger Károly-barlang alsó járatrendszerét és a kilenc föld alatti tavat 2010 őszén fedezte fel a Plecotus csoport.
A siófoki Mala Garden szállodát két éve teszteltük utoljára, és már akkor is nagy kedvencünk volt, de még ne spoilerezzünk, hogy miért. Az egyetlen problémánk az volt vele, hogy hiányzott belőle a wellness. Adtak ugyan belépőt a közeli Galérius fürdőbe, de hát oda autóba kell szállni, ami eggyel nehézkesebb, mint köpenybe bújva, nedves gumipapucsban lecsaffogni a wellnessbe.
Na de ennek:
A Mala Garden ugyanis egy sejtosztódásszerű folyamat során megduplázta önmagát, és az új szárnyba már nemcsak sokkal több szoba került, de wellness is, szóval sikerült végre megoldást találni a siófoki hotel legnagyobb problémájára. Miközben a régi jóságok megmaradtak.
Homola Szabolcs, a Homola pincészet alapító-tulajdonosa mindig is imádta a Balaton-felvidéket. A tó közepéről, egy vitorlásról nézte ki annak idején a Paloznak felett található Hajnóczy-dűlőt. Először csak egy nyugis helyet akart egy kis szőlővel, aztán rákattant a borkészítésre. Hat éve készült el az első önálló évjárat.
Szabolcs tisztában volt vele, hogy a bor egyelőre nem tartozik azok közé a dolgok közé, amikben profi, viszont elég maximalista volt ahhoz, hogy ne csak hobbiborászatot vigyen. Ezért 2011-ben felkérte szakmai vezetőnek az elismert tokaji borászt, Homonna Attilát, aki borászati ismeretei bővítése és tapasztalatszerzés céljából beutazta a fél világot, a dél-franciaországi és kaliforniai pincészetektől Üzbegisztánig, és saját, erdőbényei birtokán mesés száraz furmintokat és hárslevelűket készít.
„Balatoni panoráma, kékfrankos, erre hülyeség nemet mondani” - meséli Attila, miért vállalta el 2011-ben a távolság ellenére is a megbízást. Azóta Tokaj és Paloznak között ingázik. Mindig is vonzotta a „flying winemaker” nevű foglalkozás, amit utazó borászati tanácsadónak lehetne fordítani.
4 évvel ezelőtt tehát új irányt vett a pincészet. Áttértek a kézműves borkészítésre, és a hagyományos borkészítés (hordós erjesztésű Csopaki Kódex Rizling, Sáfránykert Olaszrizling) mellett a kísérletezés is belefér (Shiraz, Syrah). Amivel a legnagyobb eséllyel találkozunk a birtokon kívül is, az a könnyed 100% borcsalád (100% Balaton, 100% Rizling és 100% Habzó Rozé). Szabolcs rengeteget tanul a borászatról. "Egyszerre előny és hátrány, hogy ilyen profi csapattal dolgozom, mert nem vagyok rákényszerülve, hogy tanuljak, ezért kicsit lassabban haladok" - mondja Szabolcs. "A cél az, hogy 50 éves koromra megtanuljak minőségi borokat készíteni. Még van 7 évem".
Ami Attila szerint igazán izgalmas itt, az a kékfrankos. Az olaszrizling mellett ebben a vörös fajtában látja a borvidék jövőjét. Véleménye szerint a rizling jó alapborokat ad, de nemzetközi szinten nem fog átütő sikereket elérni. A tihanyi Belső-tó melletti területek mikroklímája kifejezetten kedvez a kékfrankosnak, és ha visszamennénk az időbe kétszáz évet, a borvidék nagy részén kék szőlőt találnánk. „Az itt készült kékfrankos nemzetközi vakteszteken is bizonyított, és ugyanazt a tisztaságot hozza, mint az osztrák kékfrankosok” - mondja Attila.
A Homola pincészet vörös borainál az elegancia a fontos, ezért könnyedek, az alkoholtartalom nem magasabb 12,5 foknál. „A Balaton mindig nyáron jut eszébe mindenkinek, ehhez hangoljuk a vörösöket” - mondja Attila. Vagyis nyári csillagnézős alkalmakra is tökéletesek, így nem kell attól tartanod, hogy két pohár vörösbor kiüt az augusztusi hőségben.
Ide bármikor jöhetsz kóstolni és pincét látogatni. Állandó nyitva tartás nincs, viszont be kell jelentkezni. Tavasszal megnyílik a pince mellett a panorámás, laza hangulatú Borterasz, a faluban pedig borétteremmé alakul egy régi vendéglő, mesél Szabolcs a tervekről.
A Jazz, Bor, Piknik fesztivál fellépőiről Szabolcs egyelőre nem árul el semmit, azt viszont igen, hogy az idén egy harmadik, akusztikus koncerteknek helyet adó színpad is lesz. A fesztivál nem lesz hosszabb, mert nem szeretnének lejjebb adni a minőségből. A fesztivál kiváló alkalom arra, hogy felfedezd a hely hangulatát, de ha ránk hallgatsz, eljössz akkor is, amikor semmilyen rendezvény nincs errefelé. Vagy tavasszal.
Vincellér utca 0534. hrsz, Paloznak, 8229
+36703608169
Régen egyszerű volt szállodát építeni a Balatonon: előre kijelölték, hogy hol jelentkezik majd az igény, aztán a megbízott bement a házgyárba és elkezdett legózni az építőkockákkal. Aztán ahogy teltek az évtizedek, úgy kezdett el nőni a lehetőségek száma (egyről), és úgy akartak egyre többet a turisták is: nagyobb szobákat, izgalmas belső teret, többfunkciós wellnesst, masszázst happy finish-sel, vagy nélküle.
És ma már eljutottunk odáig, hogy egy szállodának definiálnia kell magát: nem elég ha szép, kényelmes, szerethető, sokkal jobbak az esélyei, ha tematizál, és a badacsonyi Bonvino pont ebben nagy. Az elhelyezkedésből és a névből gondolom már kiderült, hogy egy borhotelről van szó.
Alakul az utóbbi idők egyik legfurább-érdekesebb balatoni projektje, kijött az első előzetes a Balaton Method című filmből.
Oké, mondjuk a lényeget: Szimler Bálint rendező (Itt vagyok) és Rév Marcell operatőr (Fehér Isten) még 2013-ban kezdett el pénzt gyűjteni közösségi alapon egy, a Balaton hangulatait bemutató élőzenés filmhez. A büdzsé összejött, hárommillió forintot adományoztak a felhasználók a projektnek, így tavaly júniusban nekiálltak forgatni és idén januárig le sem állt a kamera.
A felvételek olyan zenekarokkal készültek, mint a Akkezdet Phiai, a Bin-Jip, Hó Márton és a jégkorszak, a Middlemist Red, a Quimby, vagy a Soerii & Poolekt, akik élőben játszva adják az aláfestést a balatoni hangulatokhoz.
Az első trailer ez utóbbi zenekar dalára készült el:
A tervek szerint a bemutató március hatodikán lesz az Akvárium Klubban egy buli keretében, aztán körbeviszik az országon a mozit.
Imádjuk Keszthelyt. A fullos strandoktól a gyertyafényes kastélytúrán át a szexpanoptikumig elég széles a programkínálat, a gasztronómia azonban nem tartozott a hely erősségei közé. Eddig. A Fröccsterasz téli bázisa, a TéliKert ugyanis hivatalosan is „borbisztró” lett. A helyi alapanyagokra és a streetfoodra építő konyha február 6-án debütált egy egész estés kóstolómenüvel.
A TéliKert egyébként december eleje óta színesíti Keszthely kissé megfakult szórakozóhely-kínálatát. Bezerics Dani, a hely tulajdonosa (és borász) a kezdetektől egy „underground” borbisztrót vizionált a belvárosba. Az volt a cél, hogy a „Fröccsterasz rezgése télen is kitartson, mint egy jó napkollektor”. Ez sikerült, hétvégén innen nem mennek haza hajnali 4 előtt a népek, és akkor is csak azért, mert muszáj.
A hely legmeghatározóbb dizájneleme a plafonra rögzített szőlőtőkék mellett az az egész falat elfoglaló kép, ami a keszthelyi Petőfi Csárdában megrendezett ipartestületi banketten készült az 1930-as években. A Balatoni Múzeumból van, és látszik rajta, hogy azért akkoriban is nagy bulik voltak errefelé.
A bisztró fogalmának megfelelően az étlap rövid, átlátható és nem kell hatsoros ételnevekkel küzdeni. A kínálat összeállításában Ruprecht László séf is részt vett gasztronómiai tanácsadóként (ő a felelős pl. a veszprémi Chianti elképesztően jó étlapjáért is). „Éhségtapaszok”, kencék, levesek, tészták, pizzák és burgerek alkotják a menü alapját, és természetesen vannak sütik és saláták is.
A borbisztró alapvetően a húsimádó kategóriába tartozik. Mangalicasonka, szürkemarha-szalámi, marhahúsos pho-leves, mangalicaszalonnás carbonara, borjú lasagne, csakhogy néhány fogást említsünk, a burgerekbe pedig marhanyak, vesefaggyú és mangalicaszalonna kerül. Vagyis valószínűleg nem ez lesz a vegák törzshelye, de azért ők sem fognak éhen halni, ha itt kell enniük. Választhatnak a helyi sajtokból, és van akasztott túró, meg margherita pizza.
A TéliKertben helyi alapanyagokat használnak, a sajtok például a sümegi Kalla-birtokról és a hegyesdi Dabosi-kecskefarmról érkeznek, a burgerekbe kerülő marhanyakat és a vesefaggyút a gércei Szélessy-birtokról hozzák. Tonhal helyett szürkeharcsával dolgoznak, az olajos harcsapástétom annyira durván finom, hogy az se érdekel majd, ha utána kb. ötször kell kezet meg fogat mosni, ha még szeretnél emberek között lenni aznap. Amit mindenképp ki kell még próbálni, az a házi sültkrumpli és a szintén házi ketchup páros. Megbánod az összes gyorséttermi bűnödet.
A borkínálatban csak balatoni borok, pontosabban a Balatoni Kör borai szerepelnek. Itt még az üdítőket is fröccsnek hívják (helyi gyümölcslevekből készülnek). Az árképzés nem alacsony, a burgerek pl. 1250-2000 forintba, a pizzák 1200-1950 forintba, de teljesen korrekt, ha belegondolsz abba, hogy nem szemetet és mirelitet, hanem helyi alapanyagokból készült ételeket eszel. A kétfogásos déli menü pedig csak 990 forint Kicsit irigyeljük most a keszthelyieket.
Fotók: Penzer PIX
TéliKert
Keszthely, Pethő utca 21.
06704317413
Több okból is kedveljük ezt a szállodát, a legjobb, ha végigfutunk rajtuk. Egyrészt Balatonfüreden van, aminél kevés menőbb pontja van a Balatonnak. Hátrány, hogy nem a belvárosban, ahol az élet zajlik, előny, hogy nem túl távol tőle, hogy a felújított Széchenyi úton kellemes a séta a Karolina-Kredenc-Kedves-alliterációig (az utóbbi kettőt létrehozó Dobai Andrással készített interjúnk itt olvasható), hogy a közelben van a Tesco, ha gyorsan kéne valami, és hogy egy köpésre van a csúszdapark is.
A hotel főépülete régi, de ezt is szépen karbantartják, az új szárny viszont annyira új, hogy igazából még csak most készült el: tavaly tavasszal nyitották az egyébként megfizethető szobákat, füredi viszonylatban legalábbis több mint rendben vannak az árak, főleg, hogy ezért cserébe a Balaton legújabb szobáit kapod. Ráadásul ezek a szokásosnál tágasabbak, kellemesen berendezettek, és bár némi susnyás intermezzóval, de mindegyikből látod a Balatont.
A wellnessrészleg is okés: csak egy nagy úszómedence hiányzik belőle, de a szabadtéren van ilyen is, odabent meg többféle szauna, pezsgőfürdő, sőt, van gyerekmedence és egy játszósarok is, hogy tök egyértelmű legyen: ez egy családbarát szálloda.
Az ételek minősége meg sokkal jobb, mint az ebben a kategóriában általános. Csak hogy helyre tegyük a dolgokat: a hazai négycsillagosok ételei annyira izgalmasak és korszerűek, mint a Szomszédok első évadjának valamelyik mélypontja. Béna alapanyagok, unalmas felvágottak és tökéletesen érdektelen, silány meleg ételek sorakoznak a svédasztalon. Persze a Margaréta sem kínál Michelin-csillagos fogásokat, de legalább arra rájöttek az üzemeltetők, hogy ha már hibátlan ételeket nem tudnak adni, adjanak legalább valamilyent: éppen ezért van itt egy rakás erősen fűszerezett, szaftos és szerethetően zsíros étel a sok konfekció száraz unalom helyett. És bár a látszat ellene szól, ezek csak finomabb, de semmiképp sem egészségtelenebb ételek a szokásos kartonpapírnál.
Szóval: a Margaréta tágas, szép szobákat ad a Balaton egyik legjobb városának a határában, az ételek sokkal izgalmasabbak a szokásosnál és a wellnessrészleg is rendben van. Magyarul: ajánlott.