A Bor és Szóda lebilincselő hangulatáról és a szuper pizzájukról már írtunk, most azt teszteltük le, hogy is állnak a street food-vonalon. Nem könnyű ma már újat mutatni ezen a téren, és ez nem csak a fővárosra, hanem a Balatonra is igaz. Ott van a nálunk listavezető Pura Vida Angus marhás, karamellizált hagymás cheddaros burgere, a harcsa felemelkedését bizonyító Vízikutya, a Söptei pince szarvasburgere, stb. Mohos Ádám, a hely tulajdonosa és házigazdája ennek ellenére belevágott.

A  "börger" választék október közepére forrta ki magát, így kimaradt a nagy balatoni hamburgertesztünkből. A "Szóda börgerbe" pl. 200 g marhahús, karamellizált bacon és vörös cheddar került friss zöldségek és egy kis jalapeno társaságában. Nagyon rendben van az egész: igazi húsok, normális alapanyagok.

A Lazacbörger halpogácsája pedig lazacsteak-darabokból és kapribogyóból készül, és almaecetes cole slaw, paradicsomkarikák és házi kapros-tormás szósz koronázza meg az élményt. Egy árnyalattal lehetne markánsabb a pogácsa íze, de ezt leszámítva nagyon ott van a fogás. A szezámmagos bucik és a szószok is helyben készülnek.

A Skinny börger a gluténérzékenyek és a különféle kenyérmentes étrendeket követők miatt került a menübe. A húst és a zöldségeket karalábélevélben tálalják. A választékban ezenkívül többek között házi sült krumpli, 11-féle fűszerbe pácolt Buffalo csirkeszárny, csípős csirkeszárny is szerepel, így biztosan nem maradsz éhes, és lesz mivel leküldeni a balatoni borokat, cseh söröket és a zöldségpárlatokat (zeller, cékla, medvehagyma, stb.)

A másik vonal, ami szintén a Bor és Szóda merészségét bizonyítja, a vega és vegán napi menü és napi ajánlat. Dél és három között egészséges, húsmentes kajával készülnek, de este is lehet csak növényi hozzávalókból készült pizzát, vagy egy felturbózott salátát kérni. És akármilyen hihetetlen, Anikó, a vega ételek készítője szerint a húsevők is nyitottak a krémlevesek, fűszeres főzelékek és a zöldségek dimenziójára. Ha vegán vagy, és aggódnál, hogy mit fogsz enni a nyaralás idején, nyugodtan válaszd Almádit úti célnak. 

A jó hír az, hogy ezeket az ételeket télen is kipróbálhatod, a Bor és Szóda nem zárt be. És ha már itt vagy, érdemes összekötni a gasztronómiai élvezeteket egy bulival, szombatonként - és néha pénteken is - újabb és újabb dj-k nyomják a zenét, természetesen hajnalig. Nincs vesztenivalód.

A hely 2016. decemberében bezárt.

Bor és Szóda
Balatonalmádi, Baross Gábor u. 2. (Tulipán udvar)
0670532 3342

Olyan házat mutatunk nektek, amiért nagyon sokan, nagyon sok mindenüket azonnal odaadnák. Mi legalábbis biztosan.

A tihanyi dombokról emelkedik a Balaton fölé a tópart egyik legszebb, de kétségtelenül legértékesebb telke, amelyért rendkívüli árat fizetettek, de még így is akadt volna olyan, aki erre is rálicitál. A tihanyi Öreg-hegyen Óvárban lévő, szinte minden rálátástól elzárt telket egy óriási szakadék határolja, amelynek tetejéről lenézve olyan érzés keríti hatalmába a nézelődőt, mintha a lábai alatt heverne a Balaton teljes keleti medencéje.

A villa az utca és a ritkán lakott település felé csak a hátát mutatja, egy visszafogott, kőfallal határolt nádtetős, leginkább présházra emlékeztető traktusával, míg igazi arca a Balaton felé tárul fel. A tó irányában a kőházhoz mind anyagában, mind hagyományában jól igazodó kortárs szárny kapcsolódik, amely minden irányból rejtve marad, így használóinak teljes intimitást nyújt.

A modern rész arányai is tök jók, az épület távolról, hunyorítva talán Mies van der Rohe csodálatos barcelonai pavilonját idézi, a beltér meg a negyvenes-ötvenes évek legjobb építészei előtt tiszteleg.

Az épület háromszintes, borászat hatását imitáló pincerendszert is építettek benne. A ház a 2000-es évek elején épült, közel egy évtizeddel később azonban a tulajdonos ismét megbízta Murka Istvánt és kollégáit a ház bővítésével, mert azt egész évben szerette volna használni, és ehhez egy nagyobb nappalira volt szüksége.

A házban később aztán több olyan, előre nem tervezett elem jelent meg, mint a minigolfpálya vagy a pálmafák. És természetesen medence is van, még jó.

(via, fotók epiteszforum.hu)

A Balaton nem csak fej nélküli zsiráfokkal van tele, ugyanígy háromkezű madárijesztőkkel is együtt fürdesz. A képen látható élőlényt úgy hívják, Daphnia cucullata, jellegzetes formája miatt azonban magyar nevet is kapott: sisakos vízibolhaként emlegetik.

A sisakos vízibolha is a Balaton zooplanktonjában található, a nőstények hossza 0,8-3 mm, a hímeké 0,7-1,5 mm. A Daphnia-félék populációinak növekedése tavasszal, 10 Celsius-fok körüli hőmérsékletnél kezdődik, tavasszal és ősszel vannak jelen a legnagyobb egyedszámban.

A Daphnia-félék szaporodására jellemző a szűznemzés ciklusa, amellyel hetente újítják meg populációikat. Táplálkozásuk tipikus automatikus finomszűrés: szűrőkészülékük a bakterioplankton és a 20 mikrométernél kisebb algák nagyon hatékony gyűjtését teszi lehetővé.

Azaz csak tenné, de a Balaton vizének nagy ásványi lebegőanyag-tartalma miatt az emésztőcsatornájuk sokszor tele van emészthetetlen részecskékkel, ami visszaveti fejlődésüket és termelékenységüket. Ez különösen viharos időben, az alaposan felkavart vízben jelent problémát, de szegény vízibolhák kényszerhelyzetben vannak: a szűrést magas lebegőanyag-tartalomnál sem képesek szüneteltetni, különben megfulladnának.

Kellemetlen.

Még több fura balatoni lény itt.

(via Balatoni természetkalauz, szerk.: Dr. Vörös Lajos)

A csodálatos balatongyöröki panorámát és mikroklímát kihasználva még a történelmi Magyarországon épült a jelenleg eladó Szentkirályi-villa. A ház közelében található egy golfklub is, amelyet mi is kipróbáltunk már, és a panoráma miatt meleg szívvel tudunk ajánlani mindenkinek, aki megismerkedne a sportággal.

A villa 9620 négyzetméter alapterületű parkosított telken található, a 71-es út hegyoldal felőli oldalán. A hatalmas területen több épület is helyet kapott: egy 325 négyzetméteres kúria, egy 150 négyzetméteres melléképület, és egy 80 négyzetméteres kisház.

A villa különlegessége az udvaron található kút, amely napi 50 köbméter alacsony deutériumtartalmú ásványvíz kivételére engedélyezett. A kinyert víz a tulajdonosok által már korábban megszerzett ÁNTSZ-engedéllyel természetes ásványvízként forgalmazható.

További képeket még itt is találhatsz a félmilliárdos villáról.

Na, nem kell egyből pánikolni, valószínűleg nem holnap és nem is holnapután kell erre számítani. De bizony benne van a pakliban, hogy egyszer újra megtörténik. Újra, mert a Balaton környékén egykor nagyon aktív vulkáni működés zajlott, Tihanyban egy tényleg szuperizgalmas állandó kiállításon is megemlékeznek erről a Levendula Házban. Ha teheted, menj el.

De összefoglalva: a Balaton-felvidéken mintegy nyolcmillió éve kezdődött a bazaltos vulkáni működés, ekkor alakult ki Tihany több központból álló, különleges vulkáni együttese, valamint a Hegyestű tűzhányója. A több mint kétmillió évvel később újrainduló vulkáni működés aztán egyre több helyen hozott létre kisebb-nagyobb bazaltvulkánt (például az eredeti formáját máig őrző Kab-hegy pajzsvulkánja, a távolabbi Ság-hegy vagy a Balaton partján lágyan megbújó kis vulkáni halmokból álló Szigliget), és az ismétlődő aktív vulkáni fázisok során egy kiterjedt vulkáni mező jött létre.

A Balaton-felvidék mai területén a sokszor több százezer évig is eltartó szünetekkel tagolt ismétlődő vulkáni kitörési sorozat jelenlegi tudásunk szerint 2,6 millió éve fejeződött be. A legfiatalabb ismert vulkán itt a Szentbékkálla mögött megbúvó füzes-tói salakkúp.

De attól, hogy valamiben szünet van, még nem biztos, hogy véget is ért. Magyar kutatók most új modellt alkottak, amely szerint lehetséges, hogy térségünkben a közeljövőben vulkáni működésre kerül sor. Az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetője, Harangi Szabolcs szerint résen kell lenni, mert a bazaltvulkánok máshogy működnek, mint az égig érő tűzhányók. Jóval hosszabb ideig, akár négy-ötmillió évig is aktívak lehetnek, de ezen belül több százezer évig is szünetelhet a működés. Összességében tehát ritkán következik be vulkánkitörés, és ami nagyon fontos: soha nem pontosan ott, ahol korábban történt.

Hogy pontosan miért is lehet újabb kitörés, azt ebben a cikkben részletesen elmagyarázták a kutatók, ebből kiderül, hogy a Balaton környékén, de akár teljesen máshol is lehet kitörés - mert ezt pontosan kiszámítani nem lehet.

"Százezer évvel ezelőtt a környezet nagyjából olyan volt, mint a mostani időszakban, tehát nem tudjuk kizárni, hogy újra megtörténhet ugyanaz az esemény” - mondja Harangi Szabolcs. "Korábban is voltak olyan vulkánkitörések a Földön, amelyekről senki sem gondolta, hogy bekövetkezhetnek. Ennek az esélye térségünkben megvan, a vizsgálataink pedig kimutatták, hogy a bazaltos magma rendkívül gyorsan, a keletkezés után néhány nap alatt át tudja törni a földet. Hangsúlyozom, hogy az esély, a lehetőség nem azonos a biztos bekövetkezéssel, azaz félnünk nem kell, de talán érdemes minderről tudni."

Abból mondjuk baj nem lehet, ha feltöltitek az éléskamrát. Legfeljebb betermelitek a készletet, ha véletlenül jön már egy keményebb tél, és akkora cidri lesz, hogy ki sem lehet mozdulni a szobából.

(fotó mti, bfnp.hu; forrás tuzhanyo.blogspot.hu, mno)

A balatoni borokról még főleg az olaszrizling, vagy legrosszabb esetben a kannás szürkebarát jut az eszünkbe. Ezt akarta megtörni az első Vörös Balaton nevű rendezvény, aminek a Jásdi Borterasz adott otthont december 5-én.

Tizenkét északi parti és káli-medencei borász hozta el ide a vörösborait, a szervezők pedig csak száz jegyet adtak el, pedig kétszer ennyire is lett volna kereslet. 

A legtöbb vörösbor-rajongó persze azonnal felteszi a kérdést: balatoni és vörös? Mi van?

Arról már írtunk, hogy a régióban a kékszőlő volt az őshonos, és a rómaiak is nagyra tartották többek között a Káli-medencéből származó vörösborokat. „A hazai borivók zöme még mindig úgy véli, hogy a Balaton partja valójában csakis fehérborok termelésére alkalmas. Úgy gondoltuk, eljött az ideje, hogy bebizonyítsuk nekik és a kereskedőknek is, hogy a legszebb, legösszetettebb vörösök is mifelénk teremnek” - mondta Jásdi István az eseményről. 

De melyik a legjobb vörös a Balatonnál?

Az északi part és a Káli-medence dűlőin ma már nagyon sok helyen terem cabernet franc, merlot, shiraz, pinot noir és kékfrankos, a Szent György-hegyen pedig még egy ősi etruszk fajta, a sangiovese is jól érzi magát. A tihanyi Belső-tó melletti területek mikroklímája például kifejezetten kedvez a kékfrankosnak, az itt készült kékfrankos pedig nemzetközi vakteszteken is bizonyított, és ugyanazt a tisztaságot hozza, mint az osztrák kékfrankosok” - mesélte korábban Homonna Attila, aki nemcsak Tokaji borászatában, hanem a paloznaki Homola Pincészetben is készít borokat.

"Még nincs elég tapasztalatunk, hogy megmondjunk, melyik vörös fajta a legjobb, és melyik mutatná meg hosszú távon is azt, amit a Balaton tud" - mondta Török Csaba, a Szent György-hegyi 2HA Szőlőbirtok tulajdonosa. Ehhez az kellene, hogy egy-egy pincészet éveken keresztül prémium kategóriás bort készít. De nem is az a fontos, hogy egyetlen fajta legyen a Balaton-felvidék zászlóshajója. Inkább az lenne a lényeg, hogy a területnek egy állandó minőségű vörösbora, mint. pl az olaszországi Chianti esetében, ahol mindig változik a cuvée összetétele. Így készülhetne pl. "balatoni kékfrankos" a jövőben.

Jásdi István szerint a Balaton-felvidék geológiailag egy mozaikhoz hasonlítható, ugyanaz a fajta mást mutat a káli-medencében, a Szent György-hegyen és Csopakon is. Egységes bor nem lesz, de ez nem is baj, a termőhelyi és fajtabeli változatosságon túl a Vörös Balatonon bemutatott minden tétel hordozta a termőhely különlegességét. Ezeken a termőhelyeken nem lehet elkészíteni a nagy volumenben, egységes minőségben, könnyen elmagyarázható borokat. 

A balatoni vörösek kevésbé maszkulin, szofisztikáltabb borok, a könnyebben iható borok pedig éttermekben is könnyebben eladhatók, jegyezte meg Liszkay Mihály, a monoszlói Liszkay Borkúria tulajdonosa.

És hogy mi a helyzet a déli parttal? A rendezvény az északi partról szólt, a déli part híres vöröseit senkinek nem kell bemutatni, Egyébként a szekszárdi, villányi borokhoz ezek amúgy is közelebb állnak stílusban.

Könnyű és gyümölcsös

A balatoni vörösborok egy része elvileg ilyen, vagy ilyen akar lenni, nem csapnak földhöz, meleg nyári estéken sem állunk fejre tőlük. Ahogy Jásdi István fogalmazott az itt bemutatott borokkal kapcsolatban, "hiányoztak a száj-összehúzó tanninok és a letaglózó alkoholosság." Nem titok, hogy inkább ezekre hajtottunk, amikor nekiálltunk a kóstolásnak. A továbbiakban teljesen szubjektív, a testes vörösboroktól vállaltan távolságot tartó benyomásainkat osztjuk meg. 

Az első az volt, hogy egyelőre tényleg nem lehet egységet keresni a vörösborok között, annyiféle stílussal és karakterrel találkoztunk. A Káli Kövek első vörösbora egy 2013-as Cabernet Sauvignon, amiből csak 600 palack készült. Ez is könnyebb és gyümölcsösebb stílus, akárcsak a Guden Birtok kékfrankosa, amit szintén bevállalnánk 20 fokban is. 

"Egy nagy termőhelynek fehérben és vörösben egyaránt meg kell tudnia mutatkoznia. A Balaton képes erre" - vallja Kovács Tamás (Szent Donát Pince, Csopak), aki meggyszörpöt idéző, idei kékfrankos-hordómintákat hozott. A 2HA Syrah-ja és a Csobánci Bormanufaktúra cuvée-je szintén ez a kategória, ez utóbbi pincészet Pinot Noir-ja pedig az a bor, amit egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia, aki eddig nem szavazott bizalmat a balatoni vörösöknek. Egyébként egyszer a legjobb tétel lett a Vince Budapest versenyén.

A balatoni borászok azzal is tisztában vannak, hogy nem könnyű meggyőzni a villányi, szekszárdi, egri vörösborok híveit arról, hogy kipróbálják a balatoni fajtákat is. Jásdi István szerint a Balaton-felvidék a vörösborok esetében, ugyanúgy, mint az olaszrizlingnél, az izgalmas borkalandozások területe. 

Fotók: Szebényi Éva, Bagi Péter, ilovebalaton

Hogyan kapcsolódott ki a kommunista elit? Miért voltak légvédelmi ütegek Balatonaligán, és hogyan került pornófilm a pártüdülő kertmozijának vásznára? A BUPAP őszi kihelyezett sétáján a legendás nyaralóhely történetéről és híres lakóiról mesélt Csonka Laura történész.

Az egykori pártüdülőnek otthont adó terület 2007 óta magántulajdonban van. Egy része fesztiválhelyszín, a retró üdülők és a villák egy része mai is kibérelhető, az épületek másik része azonban nagyon rossz állapotban van. Sok közöttük életveszélyes, és csak a korhadó spalettákon, homályos ablaküvegeken át lehet belesni, és elképzelni, hogyan lazultak itt azok, akiket a párt méltónak talált a beutalóra.

Miért éppen Aliga?

A párt több üdülőt tartott fenn az 1950-es évektől, hogy a kádereket és családtagjaikat nyaraltassák. Volt ingatlanjuk Balatonföldváron, Tihanyban, Balatonőszödön, Dobogókőn és Leányfaluban is. Valójában Vadas Sári, Vass Zoltán, az Országos Tervhivatal vezetőjének felesége volt az, aki beleszeretett az 50 hektáros, gyönyörű ősfás aligai arborétumra, és meggyőzte a férjét, hogy béreljenek itt villát. Az üdülésre elhívták a kollégájukat, Rákosi Mátyást is, és ezzel Balatonaliga sorsa eldőlt.

Rákosi elvtárs ugyanis 1948-ban kisajátította a területet  - az itt lakókat egyszerűen a környékbeli falvakba telepítették. Minden magas rangú politikus választhatott magának villát, így Gerő Ernő, Rajk László, Szakasits Árpád és Kádár János is. A nagyszabású beruházást egyáltalán nem reklámozták, csak "aligai objektumnak" nevezték a készülő luxus üdülőhelyet.

A villák egy része nagyon rossz állapotban van

Aki menő volt, lakosztályt kapott

Pontosabban nem is egy, hanem két üdülőhely épült itt: az Aliga I. a közép- és felsővezetők, megyei és fővárosi pártbizottság-tagok, valamint az oktatási és médiaszakemberek helye volt, az Aliga II. pedig a párt első embereinek drótkerítéssel elzárt és szigorúan őrzött birodalma volt. Itt a paranoia határát súroló biztonsági intézkedéseket követeltek meg a lakók, főleg Rákosi elvtárs. Fegyveres őrök voltak szolgálatban, a vízen motorcsónakok cirkáltak. Rákosi Mátyásnak saját testőrsége volt, ő bekerítette a villáját, és biztos, ami biztos, légvédelmi ütegeket is telepített az üdülő természetes határa, a löszfal tetejére. Aliga II. gyakorlatilag a későbbiekben is "láthatatlan" maradt, hatalmas fenyők takarták el a pártvezetők villáit, hogy a Balatonról se lehessen kikémlelni, mivel töltik az idejüket.

A XXIII. számú villa - az egykori Aliga I. területén van és ma is bérelhető

Először az Aliga I. ma is használatban lévő épületeit jártuk körbe. Az, hogy milyen jellegű és fekvésű szállást kaptak az Aliga I-en az elvtársak, tökéletesen jelezte a pártban betöltött funkciójukat is, mesélte Csonka Laura. Akinek partra néző lakosztályba szólt a beutalója, nyugodtan hátradőlhetett, de aki egy földszinti, vagy parttól távolabbi kis bungalót kapott, az aggódhatott az előmenetelével kapcsolatban. A szobaelosztás szempontjából Kolozs Jenő, az üdülő vezetője volt az isten, és természetesen mindent tudott a telep vendégeiről. Gyakran hívták meg az itt vendégeskedő külföldi elvtársak, de túl sok információ volt a birtokában, ezért jobbnak látta a pártvezetés, ha Kolozs elvtárs inkább itthon marad.
Aliga II - elrejtik a fák

A párthierarchia különféle szintjein levők nem igazán barátkoztak egymással, leszámítva a gyerekeket és természetesen a tiniszerelmek is kivételt képeztek Aliga kimondatlan etikai kódexe alól. Az aggódó szülők igyekeztek időben "lekáderezni" gyerekeik új barátait, vagy remélni, hogy a nem megfelelő szintű kapcsolatok nem folytatódnak a nyaralás után.

All inclusive fegyveres őrökkel

Az Aligán nyaralók az akkori körülményeket figyelembe véve luxusban töltötték az akkor szokásos két hetes szabadságukat. Minden villaépületben telepakolt hűtő várta az elvtársakat, ételekkel és persze alkohollal, és az akkoriban exkluzívnak számító déli gyümölcsökkel. Az aligai nyaralás "all inclusive" volt, nem volt limit a fogyasztásban. Az Aliga I. éttermének konyháján folyamatosan jelen volt egy KÖJÁL ellenőr, vacsora közben pedig az akkori celebekkel lehetett találkozni.

A konyhát a pártüdülő saját kertészete látta el zöldségekkel és gyümölcsökkel, és minden nap friss virágot vittek a szobákba. A főkertész, Jordanics János abban a kutatóintézetben is dolgozott, ahol állítólag tényleg folytak kísérletek a magyar naranccsal kapcsolatban.

A pártüdülő teniszpályával és röplabdapályával is rendelkezett, a "dollárboltban" pedig a környékről toborzott személyzet is vásárolhatott. Olyan presztízs termékeket is be lehetett itt szerezni, mint a színes TV. Aliga I. ma is működő kertmozijában természetesen nem ugyanazt vetítették, mint Aliga II. bennfentes bulijain, ahol "tiltott" filmek (pl. Szelíd motorosok) és pornó is szerepelt a választékban. Egy délutáni családi vetítésen állítólag rossz filmet indított el a kertmoziban a gépész, és egy 18+-os alkotás futott a matinén, amíg észre nem vették a hibát.

Folytatjuk!

Aliga II. lakóiról és arról, hogy miért Castro volt a legnagyobb partiarc, cikkünk második részében olvashatsz.

Fotók: Club Aliga Facebook oldala és ilovebalaton

A világ tele van menő várakkal, de Magyarországon csak romokat találni. Nem azért, mert a mi váraink jobban mállanak a nemzetközi átlagnál, hanem mert a szabadságharcok után divat volt ezeket felrobbantani, hogy ne legyen mit elfoglalni a csapatainknak.

Ez baj, mert várakban mászkálni amúgy szuper móka, amit kevés helyen, de azért itthon is átélhetsz. Az egyik legjobb döntés, amit meghozhatsz: ellátogatni a sümegi várba, amit a fél évszázada tartó rekonstrukció során olyan szépen kipofoztak, hogy nem hiszel a szemednek.

(fotó: Peter Stehlik) 

Már a környék is szuper, a vár alatt faltörő kosokat, hajítógépeket és királyi sátrakat találsz, hogy legyen valami elképzelésed arról, hogyan nézett ki egy ostrom.

De ha felbaktatsz a várhoz, vagy fejenként ötszázért felmész a vártaxival, őrült izgalmas képet kapsz a másik oldalról is. Odabent ugyanis sikerült olyan jól berendezni a terepet, hogy hiteles és izgalmas képet kapj egy vár mindennapjairól.

Remekül sikerült ugyanis a restaurálás, minden ízléses, semmi sem olcsó, vagy kirívóan modern, az egész épület úgy néz ki, mintha korlátlan mennyiségű pénz állt volna rendelkezésre a korabeli hangulat megteremtésére, ami nyilván nem igaz. Még a várkaput is fantasztikusan állították helyre a korabeli tervek alapján, és viszonylag sűrűn bemutatót tartanak a működéséről.

És a legjobb, hogy mind apróságra figyeltek: hogy van egy kis ketrec, amibe be lehet zárni a gyerekeket: ők is örülnek, te is örülsz. Ugyanígy nagy móka nekik a lovagi torna. Hogy ki lehet próbálni a kalodát. A kínpadot. Hogy az udvarba korabeli fűszernövényeket ültettek. Hogy lehet íjazni. Hogy vannak baromfik. Hogy a kínzókamrában el tudod képzelni, mennyire nem volt jó egy középkori várban kínlódni. Hogy a kürtőskalácsot a várkonyhában készítik, történelmi díszletek közt. Hogy… még száz hasonló apróság vár odabent.

Egyszóval: minden igazinak, élőnek tűnik, és ettől százszor jobb a sümegi vár, mint a legtöbb hasonló Magyarországon. Nézd meg, de akkor is, ha pár éve már láttad, mert itt folyamatos a változás és a fejlődés.

Sümegi vár
Sümeg
Jegyek: 800-1500 Ft
Ny: 9-17

Korábban írtunk már erről a helyről, és alapvetően odavoltunk érte. Egyrészt a Balaton egyik legjobb részén van, Tihanyban, annak is a szélén, ahonnan gyönyörűen látszik az egész tó és ahonnan autóval három percnyire van a szombati piac, öt percnyire a belváros, tíz perc alatt meg átérsz Füredre, aminél ugye kevés szórakoztatóbb, elegánsabb, európaibb része van a Balatonnak (konkrétan nincs).

Szóval programok bőven akadnak, de nemcsak a nyár közepén, hanem ilyenkor, ősszel is. Sőt, bizonyos szempontból még jobb is ilyenkor menni. Ez a környék ugyanis bőven kinőtte már a napozós-pancsolós korszakát, és bár pont az Echo alatt van az egyik legjobb strand az egész tó körül, gyönyörűre nyírt gyeppel, színvonalas szolgáltatásokkal, ezek könnyen elterelik a figyelmet arról a milliónyi jóságról, amit a környék tartogat. Kezdve Füred múzeumaitól, éttermeitől, akváriumaitól Tihany számos nevezetességéig van itt egy rakás dolog, amiért bármikor érdemes idejönni és amik megérdemlik, hogy a lángosfalás ne terelje el róluk a figyelmet.

Az Echo Residence tök jó terep egy ilyen túrához, mert kevés nagyvonalúbb, szellősebb hely van a környéken. A szobák közt akadnak hatalmasok, amit mi próbáltunk, az például két hálószobás, az egyiket egy üvegfal választja le a nappaliról, amin keresztül akár a Balatont is láthatod, szóval reggel, amikor felkelsz, máris tudod, merre jársz.

A nappali is tágas és van egy konyharész is, de tudni kell, hogy a helyet nem apartmannak szánják, ez inkább csak arra jó, hogy ha felhozatod az ételt a szálloda étterméből, legyen hova elpakolni a szennyest. 

A fürdő nagy és jól felszerelt, sőt, annyira jól, hogy szauna is van benne.

Az egyetlen negatívum ezzel a prémium lakosztállyal kapcsolatban talán az, hogy már látszanak rajta az elhasználódás jelei. Még nem öreg, még nem foszlik, pont a határán vagyunk annak, hogy fel kelljen újítani, a következő szezon után már biztosan nem lehet megúszni egy alaposabb festést. Bármennyire is új a Residence, látszik rajta, hogy sok a vendég.

A másik neuralgikus pont az étkeztetés volt korábban, a reggeli és a vacsora minősége egyszerűen messze elmaradt a többi szolgáltatásétól, elsősorban azért is látogattunk vissza, hogy csekkoljuk, tényleg javultak-e ebben a versenyszámban, ahogy több olvasó is jelezte.

És szerencsére igen. Azért ha a félpanziós ellátáson felül igénybe vehető, szintén az épületben berendezett Karolina fűszerkertjét választod, nyilván sokkal jobbakat eszel, de ott egy főre kifizetsz majdnem annyit, mint amennyibe ez az egész csomag kerül szobával, reggelivel, vacsorával, wellnessel, szóval felesleges az összevetés.

A korábbi, időnként hitvány kínálatot a térség legjobb péksüteményei váltották fel, szenzációs kenyereket, csigákat, kalácsokat adnak reggelente, a hazai elvárásoknak megfelelő sajt-, és felvágottkínálattal, sőt, ezeket is valamelyest az átlagos színvonal fölé pozicionálták. 

A vacsora is jobb lett, korábban szerintem többet akart mutatni a konyha, mint amire képes volt, most javítottak valamennyit az alapanyagok minőségén és egyszerűsítettek a recepteken, szóval ez a kör is pipa.

Az ár viszont a körülményekhez képest meglepően jó. Két főnek két éjszaka 43 ezer forint, amiben benne van a reggeli és a vacsora is, ha a szaunás prémium lakosztályt kéred, 59 ezerre ugrik az ár, ami persze már nem a filléres kategória, de ezen a helyen egy ekkora szállásért ilyen ellátás mellett teljesen rendben van a személyenkénti, éjszakánkénti 15 ezer forintos ár, hiszen ez mégis a prémium kategória. Sőt, gyerekekkel érkezve tovább javul a matek, hiszen mindenféle kedvezményt kínál a hotel.

Négy éve költözött Budapestről a Szent György-hegyre, egy szerelem miatt. A kapcsolat véget ért, Kovács Bea viszont maradt, mert otthon érzi magát a Balaton-felvidéken, és eszméletlenül finom magvas, fűszeres, gyümölcsös kenyereket süt Búzalelke nevű pékműhelyében. Ezért néha hajnali fél 3-kor kel, de megéri - mindent szenvedéllyel csinál.

Először azt hittem, rosszul olvastam: a Búzalelke nem pékség, hanem "pékesség".

Nem érzem azt, hogy pék vagyok, bár elvégeztem az ehhez szükséges tanfolyamot, nem tartom a szakmámnak a kenyérsütést. Valamiféle belső késztetésből, női minőségemben kezdtem el kenyeret sütni, gondoskodván a körülöttem lévőkről. Jó érzés volt kenyeret tenni az asztalra, így kezdődött, most is ezt szeretem benne. Mivel nem vagyok pék, csak "pékeskedek", ezért ez nem pékség, hanem pékesség. És megszerettem ezt a szót, van benne néhány áthallás is, mindenkinek az, amit szeretne.

Mikor készült el az első kenyered?

2012-ben készítettem először saját kovásszal kenyeret. Ez döntő pillanat volt - azelőtt is sütöttem már rendszeresen, de azok élesztős kenyerek voltak. A kovász egészen másként viselkedik és az eredmény összehasonlíthatatlan.

A kenyérsütés nem egy pihentető munka. Milyen gyakran kelsz hajnalban?

Hetente négyszer sütök, a piacokhoz és a rendezvényekhez alkalmazkodom. A tihanyi piacra péntek este sülnek a kenyerek, ilyenkor későn fekszem le. A legkeményebb a vasárnapi felkészülés a káptalantóti Liliomkert piacra. Már szombat este dagasztom a kenyereket, vasárnap nyáron néha már hajnali fél 3-kor fel kell kelnem, de legkésőbb 4-kor már biztosan a pékműhelyben vagyok. Szerdán és csütörtökön napközben sütök, helyi értékesítésre, illetve az éttermeknek.

Honnan merítesz energiát a hajnali munkához? Nem lehet túl kellemes hely egy sötét, hideg pékműhely.

Abban a pillanatban, amikor hajnalban megszólal az ébresztőóra, akkor csak a kötelesség és a felelősség indít el. Tudom, hogy reggel várják a kenyeret és ehhez az kell, hogy én akkor felkeljek. Nem könnyű pillanat, addig kell erősnek lenni, amíg felkel a Nap és a szomszéd kakas megszólal. Aztán a templom harangja és így tovább. Szép lassan minden felébred.

Egy kapcsolat miatt költöztél ide, de nem mentél vissza Budapestre, amikor vége lett. Pedig magas pozícióban dolgoztál ott, és visszavártak. Mi tartott itt?

Egy programmagazinokat kiadó cégnél voltam vezető beosztásban. A vidék tartott itt, már 4 éve itt éltem akkor. Sok munkája van az embernek abban, hogy otthon lesz egy helyen. És én azt éreztem, hogy kezdek itt otthon lenni. A másik ok, hogy maradtam az, az, hogy sokkal szívesebben csinálom a kenyérsütést, mint a számítógépes munkát Budapesten.

Miért olyan népszerűek a kenyereid?

Aki szereti, talán azért szereti, mert házi kenyér jellege van, hiszen tényleg én csinálom őket egytől-egyig. Természetesen a jó összetevők használata alapvetően fontos. Mások azt mondják rólam, hogy szenvedéllyel sütök. A sikerhez szenvedély kell, ez nem kérdés a számomra, bármiről és bárkiről is legyen szó. Én most olyan helyzetben vagyok, hogy megtehettem azt, hogy olyan tevékenységet válasszak, amibe bele tudom tenni magam, tudok rá igazán figyelni.

Milyen alapanyagokkal dolgozol?

Két kedvenc gabonám van, a tönköly és a tritikálé (rozs és búza keresztezése), 100%-os teljes kiőrlésű kenyereket készítek, vagy 50%-ban használom ezeket fehér liszttel. Magokkal, gyümölcsökkel, fűszerekkel ízesítem őket. A fehér lisztet a szigetszentmiklósi Szabó Malomtól veszem, a gabona és a magok egy része saját termesztés, ebben a munkában a szüleim segítenek nekem.

A kézműves műhelyek egyszer eljutnak arra a pontra, ahol döntést kell hozniuk a mennyiséggel kapcsolatban.

A Sparhelt Bisztró kezdetben minden kenyeret tőlem vett, de aztán a nyári szezonban túl sokat kellett volna sütnöm, és leálltunk ezzel. Most az üdvözlő falatokhoz használt, különleges ízesítésű kenyereket készítem én, ezt a fajtát csak náluk lehet megkóstolni. Sütök a Gáblinak és Szent György-hegyi pincészetek borvacsoráihoz, borkóstolóira is, és ha minden igaz, tavasztól hamburgerzsemlét fogok szállítani az egyik környékbeli étteremnek. Nagyobb az igény, mint amit el tudok egyedül látni, különösen a szezonban, így most van itt az idő, hogy átgondoljam, hogyan tovább.

Szent György-hegy környékén is zajlik az élet, és nemcsak nyáron. Vannak terveitek az őszre és a télre?

Vagyunk itt jó páran, akik jól akarjuk csinálni, amit csinálunk. Közösen dolgozunk azon - mindenféle konkrét megállapodás nélkül - hogy az a vendég, aki idejön, az jól érezze magát. A többiek adják a bort, a jó szállást, én hozzáteszem a kenyeret. Október 23-án szerveztünk egy Street food Hamburger partit a pékség előtt, Kisapáti utcáin, amelyet közösségi programnak szántunk, és amely nyitva állt minden érdeklődő számára. Nagyon nagy sikere volt, úgyhogy a folytatás szinte elkerülhetetlen. 

Mi az, ami hiányzik a régiónak?

A szezonalitás még mindig probléma, de ezen sokan és régóta próbálnak javítani, nem eredménytelenül. A szezonon túl nagyon komoly feladatot jelent stabilan megfelelő minőséget nyújtani, ami elsősorban azt jelenti, hogy képesek vagyunk felkészülten rendelkezésre állni. Ez nagyon nagy kihívás, hiszen teljesen más az ide érkező vendég és az itt élő lakosság igénye, a vendégre pedig főként csak hétvégén lehet számítani, jó idő esetén. Ez alapvetően nem egyszerű, hiszen van úgy, hogy mégiscsak hétköznap jön valaki, hétvégén pedig esik az eső. Ha szép idő van, akkor a vártnál sokkal többen jönnek, nekünk pedig nincs elég kenyerünk, ágyunk, reggelink, stb. Ezt a jelenséget kellene valahogyan kezelnünk, nekünk rugalmasságban kell fejlődni, a vendégeket pedig kiszámíthatóbbá tenni.

Mi az, ami lehetne jobb?

Nekem ez lesz az első teljes évem itt a kenyérrel. Sok-sok új tapasztalatot szereztem eddig is, a télen még újabbak jönnek, jövőre pedig már ezek birtokában sok mindent másképp fogok csinálni. Azt gondolom, hogy elsőként nekem kell megoldanom és javítanom a saját gyengeségeimet, aztán lehet egy kicsit messzebbről tekinteni a vidékre. Szerencsére itt a Szent György-hegyen vannak partnerek, akikkel lehet együtt gondolkodni és tervezni. Olyanok, akiknek az a fontos, hogy a környezetünket jobbá és szebbé tegyük, megőrizve az értékeket. Szerintem a régiónak ezek az emberek a legfontosabbak.

fotók: Rick Zsófi (táblás kép), Raffay Zsófi (porték), és a Búzalelke facebook-oldala

Búzalelke Pékesség
Kisapáti
06208245682

Nyitva: csütörtök,12-15h

A Dőry-villát ma már legtöbben hotelként (Astoria) ismerhetitek, de nem volt mindig az. A reformkori városrészben található, műemlék jellegű épület sokáig Balatonfüred egyik ékessége volt, a Dőry család építtette 1868-ban nyaralónak.

Sokáig Füred legszebb legszebb nyaralójának tartották, de hamar kiderült a romantikus stílusú épületről, hogy egy családnak túl nagy, így 1878-tól az emeleti helyiségeket részben vagy egészben vendégeknek adták bérbe.

A Dőry család végül 1910-ig tartotta meg az épületet, akkor a Baradlay és Szlávi család vásárolták meg. Rögtön ettől az évtől szállodaként hasznosították, kezdetben Dőry Villa néven. 1926-tól Sacher Panzió elnevezéssel működött, majd 1936-ban az akkori tulajdonosa engedélyt kapott az átalakításra. Ekkor kaphatta új nevét, mivel 1936 májusától már Astoria Panzióként üzemelt.

Az épületegyüttest 1950-ben államosították, többféle célra használták, míg állaga annyira leromlott, hogy életveszélyessé nyilvánították, és bezárták. Az 1990-es évek elején újra magánkézbe került, s új tulajdonosa teljesen felújította a szállodát, amelyet 2004 nyarán nyitottak meg a régi nevén.

Ötféle hamburger, szabadtéri sütés, és persze borok: a szombati Búzalelke Street Food igazi alternatív program volt a Süllőfesztivál helyett, afféle gasztro-goa buli, ahol igazi bennfentesnek érezhette magát, aki ott volt.

Az ötletgazda Kovács Bea volt, aki ellenállhatatlanul finom kenyereket süt a kisapáti "központjában" található pékműhelyében, amit Búzalelke Pékességnek nevezett el. (Nem elírás, így hívják a helyet, nemsokára el is olvashatjátok a Beával készült interjúnkban, hogy miért választotta ezt a nevet). Borász, vendéglátós és zenész barátaival együtt szervezett egy jó kis street food bulit, ahol helyi alapanyagokból, frissen készült burgerekkel várták a vendégeiket, barátaikat, és mindenkit, aki arra járt. A zsemlékről és a helyszínről Bea gondoskodott.

fotó: Pettenkoffer Viktória, Búzalelke facebook-oldala

Gilvesy Róbert, a Kanadából hazaköltözött Szent György-hegyi borász egy őz-sertésburgert készített, amihez természetesen a saját pincéjéből hozott borokat. Rohini Berry és Kovács Gábor, a káptalantóti Sárgaház tulajdonosai egy pulykaburgerrel készültek, feta sajttal és harisszával turbózták fel. Ezeken kívül minden hozzávaló a saját kertjükből érkezett.

Papa Aron (Molnár Áron) vegaburgerébe egy babos-céklás, illetve a saját chutney-ával felturbózott pogácsa került, amiből meggondolatlanul csípőset kértünk. Indiai street food kreációit egyébként a Szent György-hegyi Killer pincénél is meg lehet kóstolni időnként.

Bence von Puttkamer kacsaburgere házi ketchuppal és Ódor Dezsőék házi kecskesajtjával készült, a kacsa pedig a szomszéd faluból érkezett, pár napja még futkározott. A marhaburgert egy karmester, Cser Ádám sütötte, saját készítésű pikáns paradicsomszósszal és hagymalekvárral.

A hamburgerek "versenyeztek" is egymással, mindenki kapott egy szórólapot, amin osztályozhatta a burgereket, a lakoma végén pedig belátása szerint járulhatott hozzá a buli költségeihez.

Az egészben az a legjobb, hogy Csopak-Balatonfüred-Tihany és a badacsonyi régió mellett végre a Szent György-hegy is életjelet ad. Gilvesy Róbert borvacsorákat és gasztroprogramokat szervez neves séfekkel, Szászi Endre megnyitotta hegymagasi pincészetében a Viridarium nevű éttermet, a 2HA ütős toszkánai vörösboráról pedig már írtunk korábban.

Az első Süllőfesztivált kilenc évvel ezelőtt rendezték meg. Népszerűsége azóta is töretlen, évről-évre többen jönnek lazulni a Balatonhoz. Pedig:

• Nem találsz a közelben parkolóhelyet
• Hosszú sorban állásra számíthatsz
• Sokan vannak
• A legtöbb süllő külföldről érkezik

Ha a fentieken túl tudod tenni magad, tök jó buli lesz.

A fesztivál főszereplője, a süllő mázsaszámra fogy, pedig meg kell küzdeni érte, egyre hosszabbak a sorok. Oszi bácsi is beizzította a sütőket, és az egész strand egy hatalmas büfévé változott. Aki nyáron volt már itt, az tudja, milyen ez a viszonylag kicsi strand vasárnap délután. Most még annál is többen vannak.

Régi mániám, hogy az árusokat a halak származási helyéről faggatom. Volt olyan pult, ahol azt a választ kaptam egy csúnya nézéssel együtt, hogy "nem tudom, a főnököm szerzi be", de volt, ahol egyből elmondták, hogy Kazahsztánból érkezik Szigligetre a süllő. Ez azonban ne vegye a kedvét senkinek, ez akkor is így volt, amikor még a balatoni halászat létezett.

A süllő egyáltalán nem olcsó - 85 Ft/dkg, egy nagyobb példány 6000 forintba kerül, ami akárhogy is nézzük, egy többfogásos vacsora ára. Bár eszméletlenül finom, kicsit unalmas, hogy majdnem mindenhol ugyanúgy készítik el. Paprikás lisztbe forgatják és kisütik, nincsenek variációk, mint pl. a tapolcai Pisztrángfesztiválon.

Persze nemcsak süllőt ehetsz, van halászlé, szürkemarha-pörkölt, harcsapaprikás túrós csuszával, és láttunk kissé szürreális halkolbászt is. Az egészben az a legjobb, hogy a sorok ellenére senki nem stresszel, mindenki mosolyog, lazul és élvezi az őszi napsütést.

A színpadon néptánc- és gyerekprogramok vannak többségben, de többször is fellép a Babos-Piller Jazz Duo, szombat este 6-kor pedig a PASO csinál hatalmas bulit. Még odaérsz, ha nem akarod kihagyni az északi part legnagyobb őszi eseményét!

Ha nem akarod az egész hosszú hétvégét a süllőkkel tölteni, túrázz, nézd meg a Szigligeti várból a Balaton-felvidék legszebb panorámáját, vagy foglalj asztalt valamelyik környékbeli étteremben. Ha pedig eleged van a tömegből, ülj ki a boroddal a partra, és gyönyörködj az őszi Balatonban. 

Alig telt el pár hét azóta, hogy a Balatoni Kör jelenlévő tagjai esernyőkkel és gumicsizmában partiztak a 13 fokos Balatonban, október 17-én Tihany – Balatonfüred – Csopak – Paloznak – Alsóörs legjobb vendéglátósai és borászai is megnyitották az őszi-téli szezont (illetve a fotózást eleve ők kezdték meg még szeptemberben, és a képkészítést most követték a tettek). Pontosabban fogalmazunk inkább úgy, hogy nyitva maradnak és gyakorlatilag megszüntetik a szezon fogalmát, vagyis egész évre kiterjesztik azt. 

Ahogy már megírtuk, ehhez a projekthez készítettek még egy menő, ingyenes gasztrotérképet is, amely amin minden fontos információ megtalálható a nyitva tartó és az akcióhoz csatlakozó vendéglátóhelyekről. A térképen szereplő éttermek és pincészetek egy napra a csopaki strandra költöztek, és egy kis ízelítőt adtak az őszi-téli kínálatukból.

Szerencsére aznapra alábbhagyott az őszi monszun, és még a nap is előbújt néha. Nagyon örültünk, hogy a Márga bisztró egy forró hallevessel is készült, és hogy a Karolina pedig termoszos forralt borral érkezett, többek között.

A Baricska csárda és a Chianti közös standjánál egyértelműen az almás pite volt a sláger, erről annak idején mi is ódákat zengtünk. A Bistro Sparhelt nem hagyta otthon a smalzot (akit érdekel, mi ez, kattintson az étterem nevére) és a padlizsánkrémjét sem, a Kredenc Borbisztrót képviselő Dobai András pedig természetesen bevállalta a dj-zést.

A Söptei Pincészet tüzet rakott a strandon (ez egyébként nem volt rossz ötlet a hidegben), és nyársra tűzött egy malacot, aminek óriási sikere volt, amikor már mindenki kezdett átfagyni.

Aznapra esett egyébként a Csopaki Rizling Ünnep is, ahol a Csopaki Dűlőbor Bírálaton és Termőhelyi Mustrán résztvevő borok legjobbjait lehetett megismerni. A ritkán kóstolható borokért a Szt. Donát Birtokra kellett elzarándokolni, és aki már ott volt, a Márga Bisztró őszi ételeit is kipróbálhatta. 

Miután ismét megcsodáltuk a kilátást a Szent Donát birtokról, majd a Homola borteraszról, megnéztük, milyen Csopak új menő szálláshelye, a Manor House. Egy ilyen fárasztó nap után már nem jutottunk el a Kredencbe, ahol a szezonnyitó még kötetlenebb formában folytatódott.

Az élet tehát nem állt meg, ha tehetitek, próbáljátok ki az őszi balatoni feelinget. Meglepően izgalmas lesz.